Cellini

(ejtsd: csellini) Benvenuto, olasz szobrász, rézöntő, metsző és éremvéső, szül. Firenzében 1500 nov. 3., megh. u. o. 1571 febr. 13. Fia egy építőmesternek, aki szenvedélyesen szerette a zenét és fiát is erre taníttatta; de C. már 14 éves korában az ötvösművészetet választotta, amelyben Antonio di Sandro (Marcone) mester vezetése alatt csakhamar nagy előmenetelt tett. Rómában Firenzuolo di Lombardia műhelyében dolgozott és itt alkotta első műveit, melyekkel művészi hirnevét megalapította. VII. Kelemen pápában C. pártfogóra talált; először mint zenész állott szolgálatába, később azonban a bélyegmetszés művészetének szentelte magát és ebben nagy ügyességre tett szert. Nemsokára Firenzébe ment, ahol munkáival Michelangelo elismerését vivta ki. Innen VII. Kelemen pápa ismét Rómába hivta; de nyers természete állhatatlan jelleme szerencsétlen körülmények közé sodorták, ugy hogy kénytelen volt Nápolyba menekülni. 1534. visszatért Rómába, ahol noha gyilkossággal vádolták, III. Pál pápa védelme alá vette. Innentől kezdve igen gyakran tartózkodott Franciaországban. Másodszori Párisban léte alkalmával avval vádolták, hogy a pápai kincstárból ékszereket lopott, ugy hogy börtönbe kerülvén, munkásságát kénytelen volt félbeszakítani; csak 2 esztendő mulva bocsátották szabadon. Miután I. Ferenc ujólag nagyon kegyesen fogadta, állandóan Párisban telepedett le. Itt készítette a többi közt a Fontainebleaui nimfa c. ismeretes művét és 1543. bevégezte a hires sótartót, amelynek viaszmintáját már előbb elkészítette volt (most a bécsi kincstárban van). 1545. C. Firenzébe ment, ahol Cosmo herceg a lehető legszivélyesebben fogadta; itt nyolc évet fordított Perseus-szobrának elkészítésére, amelyet maga öntött ércbe. Evvel az alkotásával művészetének legmagasabb pontjára emelkedett. 1558. a papi rendbe lépett és itt kezdte irni önéletrajzát amely az olasz próza egyik legkitünőbb terméke (magyarra ford. Szana Tamás, Budapest). E mű több kiadásban jelent meg így Cocchitól (Nápoly 1728) Tassi-tól a Vita ed opere di B. C.-ban (Firenze 1829, 3. köt.), Choulant-tól (Lipcse 1833-35, 3 köt.) stb. Ugyanebben az időtájban irta az ötvösművészetről és a szobrászatról szóló értekezéseit: Trattati dell" oreficeria e della scul- tura cimen (1568) e könyvét ujabban Milanesi (Firenze 1856) adta ki. Az aranyművesség ama számos remekműve közül, amelyek a XVI. sz.-ból valók és melyeket sokáig C. munkáinak tartottak, az ujabb kutatás csak kevésre állapította meg az ő szerzőségét. Kétségtelenül neki tulajdonítják a következő főbb műveket: Kőbe metszve: domboruvéset Bécsben, amely Lédat ábrázolja (csak a főt); aranyban: a sótartó és a Lédához tartozó részek Bécsben; bronzöntvényben: a nagy relief Fontainebleau részére, most a párisi Louvreban; Perseus szobra az alapzattal és Medici Cosmo mellszobra Firenzében; márványban: a feszület a mester aláirásával, 1562-ből; arannyal diszített vasban: a gyűrü Bécsben és számos pénz és érem.

Forrás: Pallas Nagylexikon