Celsus

1. eklektikus filozofus, aki különösen a platoni és sztoikus tanokat hozta kapcsolatba; Kr. u. 178. irta Sermo verusát, amely első behatóbb polémia volt a keresztény- ség ellen ebből Origenes feleletében (Contra Celsum, 8 köt.) meglehetős sok töredék maradt fenn. C. nem minden él nélkül támadja meg a kereszténységet tudatlansága, vak hite, antropomorfikus érzékisége, spiritualisztikus rajongása, kevélysége és a megváltás tana miatt. A megváltás keresztény dogmájával az örök világrend eszméjét, az isten megtestesülése tanával annak abszolut transzcendenciáját állítja szembe.

2. C. Aurelius Cornelius, Kr. Szül. körüli időben élt tudós kinek a római irodalom legnagyobb, s leghiresebb orvosi munkáját köszönhetjük. A Corneliusok nemes és kitünő családjának sarja az előkelő rómainak széles műveltségével birt. Nagy tehetsége felölelte a Rómában akkor divatos tudományok összeségét, a retorikát, filozofiát, hadi tudományt, mezőgazdaságot és az orvostudományt. Minden szakból irt könyveket, egyike ezeknek Artes cimmel mezőgazdasággal és az orvosi tudománnyal foglalkozik. Ennek orvos tudományi része csonkítatlanul fennmaradt. C. nem volt orvos, hanem inkább csak dilettans, ki mint mezőgazda, ama kor felfogása szerint, kellett hogy értsen az orvostudományhoz is. Munká- jának legfényesebb része a sebészeti. Stilusa, előadási modora a római irodalom aranykorára emlékeztet. Könyve 7 részre oszlik s a betegségeket ugy tárgyalja, amint azok dietetikus, farmaceutikus és kirurgikus uton gyógyíthatók. Orvostörténelmileg fontos munkája, mert a Hyppokratés munkái mellett az egyetlen, melyből a Kr. sz. előtti orvostudományt, főleg pedig az alexandriai iskola magas tökélyü sebészetét ismerni tanuljuk. Korában C. munkáját ugy látszik nem becsülték sokra a laikusoknak igen tudós munka volt, viszont az orvosok benne csak dilettanst láttak; a középkorban is ritkán emlegetik. A legrégibb C. féle kéziratot melyből a többit leirták V. Miklós pápa (Perentoncelli de Sarzana Tamás) fedezte fel. A legrégibb kiadások ma már ritkák, s 1478. Firenzében es 1481. Milanóban jelentek meg. Ma jól használható kiadások a Daremberg-féle (Lipcse 1859) és a legujabb Vedrénes-féle (Páris 1876).

3. C. Juventius, atya és fiu római jogászok, az utóbbi Kr. u. 129. Műveik 143 töredékkel a pandektákban szerepelnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon