Célzás

(lat. allusio), A képletes kifejezés egy faja, közvetett (leplezett) emlékeztetés a szóban forgó eset és egy nevezetes analog eset közti közösségre. C. történhetik a hasonlóság; faji összefüggés, példa vagy egyéb képleti viszony; továbbá szójáték s bárminemü asszociáció alapján, de a kapcsolat világos megjelölése nélkül; e leplezés azonban csak a célzás ingerét növeli. E szerint a célzás gyakran csak egy rövidített hasonlat v. példa, s a kifejezett eszmével egy másiknak emlékét költi fel. A C. történhetik komoly irányban is; temérdek ily C. van az abszolut korszak alatti magyar lirában, de még jobban szereti a C.-t a guny és a szellemes malicia.

C. a katonaságnál, lőfegyvernek oly helyzetbe igazítása, melyből a kilőtt lövedék a céltárgyat eltalálja. A puskával való C. ugy történik, hogy a célgömb csucsát a nézőke közepé- be s az irányzék felső szélével egy magasságba hozzuk s egyidejüleg a puskának oly irányt adunk, hogy a célgömb csucsa a célpontot eltakarja, miközben az irányzék felső széle vizirányosan tartandó. C.-nál többnyire a céltárgy alsó szélének középpontját válasszuk célpontul.

Forrás: Pallas Nagylexikon