Centralisták

az 1840-48-ki ellenzéki párt azon része, mely a megyék önkormányzatával szemben a központi állami hatalom lehető kifejtésében és megerősítésében látta a nemzet haladásának legfőbb eszközét. Már Széchenyi naplójában is előfordulnak erre célzó megjegyzések. De igazán jelentékennyé a centralista irány csak akkor lett, midőn több kiváló férfiu, mint b. Eötvös József, b. Kemény Zsigmond és Szalay László a parlamentarizmus nevében izentek hadat a megyének. A megye, mint a nemzeti szabadság palládiuma akkor általános kegyeletnek volt tárgya és nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Szalay kimondja: van valami, ami több a megyénél, és e a valami az ország, vagy midőn Kemény az összehasonlító jogtudomány alapján támadja meg a megyét, melyben a nemzeti géniusz megtestesülését tisztelték. Legtöbbet azonban b. Eötvös tett a mozgalom érdekében, nemcsak a Pesti Hirlap- ban irt cikkeivel, melyeket később Reform cim alatt könyvalakban is kiadott, hanem még inkább a « Falu jegyzőjével», melynek az ósdi embertelen megyei rendszer megdöntése az igazi erkölcsi célja. Ez irányhoz csatlakozott Csengery Antal is és 1844 óta a Pesti Hirlap a C.-nak volt közlönye. Határozott fellépésük a megye ellen szakadást hozott az ellenzékre, mert Kossuth teljes épségében kivánta a megye fentartását. Bár a C.-t doktrinereknek, az idegent utánzóknak és a magyar szellemet nem ismerőknek gunyolták, nem lehet kétség a felől, hogy az 1848-ki nagy átalakulás első sorban az ő munkásságuknak volt eredménye. Az 1848. törvények tárgyalásánál a központi felelős kormány felállításánál s szervezésénél még egyszer összecsaptak az ellentétek, de anélkül, hogy a C. keresztül vihették volna a közigazgatásnak az uj szervezésbe beillő reformját. V. ö Beksics Gusztáv, A magyar doctrinairek, Budapest 1882. Ausztriában előbb az egységes birodalmat és Magyarország beolvasztását sürgető pártot nevez ték C.-nak, később, a kiegyezés után azt, amely a tartományok és nemzetiségek követeléseivel szemben a középponti kormány és a birodalmi tanács lehető széles hatásköre mellett küzd. 1860 után Schmerling vezette, 1867 után Giskra és Hasner. Jelenleg inkább csak az urak házában tesz még számot, különben majdnem összeolvadt az alkotmányos párttal.

Forrás: Pallas Nagylexikon