Ceratodus
a benszülöttek barramundája (állat), a gőte- v. tüdős halak
(Dipnoi) alosztályának egytüdősek (Monopneumones) rendjébe s a Ceratodidák
családjába tartozó halnem, melynek két faja. (Ceratodus Forsteri Krefft. és C.
miolepis Günth.) Ausztráliában Queensland folyamaiban él. A C., valamint
rokonai, a többi gőtehalak (Lepidosiren paradoxa Fitz., az Amazonfolyam
területén és Protopterus annectens Ow. Afrika forró öv alá eső részeiben) több fontos
anatómiai bélyegben, főleg abban térnek el valamennyi haltól, hogy kopoltyuik
mellett tüdejök is ki van fejlődve, még pedig a C.-nak csak az egyik oldali
tüdeje. Ezt a fontos anatomiai bélyeget tekintve, a gőtehalak közel állanak az
u. n. halformáju kétéltüekhez (Amphibia ichthyodea v. Perennibranchiata, p.
Proteus angvines Laur., a Karst hegység földalatti vizeiben élő u. n. olm.),
amelyeknek szintén van tüdejük is; másfelől azonban közel rokonságban állanak a
zománcpikkelyes halakkal (Ganoidei) is, amelyekhez a tokfélék tartoznak. A C.
kerek pikkelyekkel fedett, 2 m. hosszuságot elérő teste megnyult, oldalról
lapított, farkba keskenyedő, melyet úszótaraj szegélyez; uszószárnyai egymástól
távol állanak, elhegyesedő lapátalakuak, vázuk izelt porcos tengelyből s ezen
elől és hátul cimpás helyzetü melléksugarakból áll. Alsó állkapcsai és
szajpadlása sajátságos kemény, csipkés szarufogakat visel. Növényzettel benőtt
mocsarakban él s növényekből táplálkozik; a forró évszakban az iszapba ásva
magát, nyári álmot alszik. Husát, mely a lazacéra emlékeztet, nagyra becsülik.
A C.-nek 1870. történt felfedezése nagy feltünést okozott, mert a második
korszakbeli triasz- és jura-formációkból már régóta ismeretesek sajátságos
fogak, amelyek a most élő C.-éival teljesen megegyeznek s jogos ama feltevés,
hogy a C. nagyon ódon alak, mely egyebütt kipusztult, Ausztráliában ellenben
mint a földrész több másodon szabásu állata a mesozoikus korszaktól kezdve
egészen napjainkig fentartotta magát.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|