Chaconne

(fr.; ol. ciacona), régi táncforma: variációsorozat egy ostinato (l. o.) témára, melyet rendszerint a basszus intonál; maga a téma többnyire lassú mozgású, 3/4-es ütemű, nyolctaktusos periódus. Ch., passacaglia, folia körülbelül azonos formák; némelyek szerint a sarabande (l. o.), mint variációs táncforma szintén azonosítható velük. A folytonosan megismételt téma fölött felépített kontrapunktikus variációk típusa egészen a 12. századig nyúlik vissza (l. Motetus); később a spanyol lantszerzők fantáziáiban tűnik fel s ebbe a műfajba tartozik az angol ground is (l. o.). A Fitzwilliam Virginal-Book (l. o.) variációs formái nagyrészt ugyanide sorolhatók. A Ch.-ok és passacagliák hatalmas irodalmában legkimagaslóbbak Frescobaldi, Buxtehude és Bach idevágó művei. A kamarazenében először Salomone Rossi (1613) alkalmazza az ostinatót, Tarquinio Merula (1637) a Ch. (Chiacona) elnevezést; egyes hangszerekre azonban már Merula előtt írnak ilyen műveket (Frescobaldi 1614.). A 17-18. század operazenéjében a Ch. sokszor finále-formává szélesedik (Monteverdi, Lully, Gluck). Hogy a Ch. eredeti formájában népi tánc volt-e s táncolták-e egyáltalán, eldöntetlen kérdés. Hammerschlag.

Forrás: Zenei lexikon

Kapcsolódás

• ostinato
• Motetus