Challemel-Lacour

(ejtsd: salmel-lakúr) Pál Armand, francia publicista és politikus, szül. Avranchesban 1827 máj. 19. A Lycée St-Louisban és az École Normaleban tanult. Bölcsészeti előadásokat tartott Párisban és Limogesban; azonban az 1851 dec. 2. államcsíny után számkivetésbe kellett mennie. Három évi távollét után visszatért s a Temps c. lapba irt ellenzéki cikkeket. Az 1870-71. háboru idején barátja Gambetta, Lyon prefektjévé nevezte ki. 1872. bejutott a nemzetgyülésbe, ahol Gambetta oldala mellett mint tudományosan képzett, kiváló szónok különösen a klerikális irány ellen harcolt. Tevékenységének elismeréseül Marseille városa 1876. szenátorrá választotta, a kormány pedig 1879. Bernbe, 80-ban Londonba küldte követnek, ahonnan csak Gambetta bukása után tért vissza (1882). Egy évvel később elvállalta a Ferry-kabinetben a külügyi tárcát. A Bourrée-féle szerződésnek visszautasításával háborúba keverte hazáját Khinával, novemberben pedig visszalépett állásáról. Legujabban ismét előtérbe lépett. Mint a szenátus alelnöke az 1892 szept. 22. tartott százados ünnepély alkalmával a Pantheonban a francia forradalmat magasztaló beszédet mondott és az ő indítványára szavazott a szenátus december 12. bizalmat a Bourgeois-Ribot-minisztériumnak. 1893 márc. 27. a szenátus nagy többséggel elnökének választotta az elhunyt Ferry helyébe márc. 23. Pedig az akadémia Rénan utódja gyanánt tagjai közé felvette. C. ugyanis számos jeles munkával gazdagította a francia irodalmat, és honfitársai közt azon kevesek közé tartozik, kik alaposan ismerik az angol és német bölcsészeti irodalmat. Különösen pedig Schopenhauernek nagy tisztelője. Főbb munkái: Philosophie individualiste (Páris 1864. Ebben a tanulmányban Humboldt Vilmost méltatja). Lefordította Ritter H: A bölcsészet története c. 3 kötetnyi munkáját franciára. Kiadta végül d"Épinay asszony összes műveit (1870).

Forrás: Pallas Nagylexikon