Chambord

Henrik Károly Ferdinánd Mária Dieudonné de Artois, bordeauxi herceg, C.-i gróf, az 1820 febr. 13. meggyilkolt Berry herceg fia, szül. Párisban 1820 szept. 29., megh. Frohsdorfban (Bécs-Ujhely mellett) 1883 aug. 24. Miután várva-várt születése a Bourbon-dinasztiának további fennállását biztosította, a királypárti Franciaország mintegy a gondviselés adományának és csodagyermeknek tekintette. Midőn pedig a közvélemény a Richelieu-minisztérium azon tervét, hogy a nemzet «Franciaország gyermeke» számára a chambord-i kastélyt és uradalmát megvegye, ellenezte: a legitimista egyesületek vették azt meg és a keresztelő napján (1821 máj. 1.) felajánlották azt a hercegnek. A juliusi forradalom után X. Károly és az angoulemei herceg a kiskoru herceg javára elkésve ugyan lemondottak, de velök együtt neki is külföldre kellett távozni. Az akkor 10 éves ifjut Prágába vitték s oktatásával a jezsuitákat, továbbá d"Hautpoul és Latour-Maubourg legitimista tábornokokat bizták meg, míg a nevelést Damas báró végezte. E férfiak a herceget ultramontán és abszolutisztikus szellemben nevelték. X. Károly halála óta (1836 nov. 6.) a legitimisták C.-t ismerték el V. Henrik néven törvényes királynak. C. ezután beutazta Európának egy részét, miközben Angliában esés következtében egyik lábára megsántult. 1843-ban hódoló francia követséget fogadott s azóta várakozott a francia nép bűnbánó megtérésére, de a trón elfoglalására kisérletet nem tett. 1844-ben állandóan a kies Görzben telepedett le és az Angoulemei herceg halála után fölvette a C.-i gróf nevét. A Blacas hercegtől örökölt 5 millió franknyi vagyonból pedig fejedelmi udvart tartott. 1846 nov. 16. egybekelt Mária Terézia modenai hercegnővel (meghalt 1886. március 25.) és Frohsdorfba költözött. A legitimista párt 1848-ban, valamint a második császárság bukása után (1870) iparkodott Chambord-ot V. Henrik néven a francia trónra emelni, mely célból hivei az Orleanistákkal alkudozásokat folytattak, kiknek azt igérték, hogy C. gyermektelen elhunyta esetén trónját az Orleáns családra fogja hagyni. C. gróf maga azonban hiveinek ezen törekvéseit mindkét esetben meghiusította. Makacsul vonakodott ugyanis a fehér liliomcimert és zászlót a trikolorral felcserélni, mert még annak a látszatát is ki akarta kerülni, mintha a francia alkotmányt és a forradalmi vivmányokat hajlandó volna elismerni. Mindvégig és kizárólag a klerikális pártra támaszkodott és ezáltal trónraléptét lehetetlenné tette. C. korlátolt tehetségü, de amellett jószivü ember volt, ki a kényelmes és független főuri életet többre becsülte a francia trón bizonytalan örömeinél. Miután örökösök nélkül mult ki és a Bourbonok idősebb ága benne kihalt: a francia trónra emelt igényei az Orléans családra szálltak. Tetemeit Görzben helyeztek örök nyugalomra. V. ö. Nouvion et Landrodie, Le comte de C. (Páris 1886); Dubosc de Pesquidoux, Le comte de C. d"apres lui-meme (u. o. 1887); Correspondance de comte de C. 1841-1879 (Páris 1880); Manifestes et programmes politiqaes (1873); Comte de Falloux, Mémoires d"un royaliste (1888, 2 k.). C. halála után a legitimista párt majdnem teljesen felbomlott és jelenleg a monarkista pártnak legkisebb töredékét képezi.

Forrás: Pallas Nagylexikon