Chamisso
(ejtsd: samiszó) Adalbert, tulajdonképen Lajos Károly
Adelaide de C. de Boncourt, francia származásu német költő és természettudós
szül. Boncourt várában a Champagne-ban 1781 jan. 30-án (vagy 27.), megh.
Berlinben 1838 aug 21. A forradalom elől szüleivel 1790. Németalföldre
vándorolt ki 1796. II. Frigyes Vilmos porosz király nejének apródja lett 1798.
zászlótartó, 1801. hadnagy volt egy berlini ezredben. Midőn szülei visszatértek
Franciaországba, C. Berlinben maradt. Itt Varnhagennel, Hitziggel és másokkal
egy Musenalmanach-ot adott ki. 1805. részt vett a Weser melletti hadjáratban,
Hamelnben elfogták, 1808. kilépett a porosz hadseregből .és Berlinben élt
mindaddig mig 1810. Napoleonvilleba tanárnak nem hívtak meg. Tanári állásába
vetett reményeiben csalódván, Staël asszonnyal Genfbe és Coppetbe ment és itt
természetrajzzal és orvostantanulmányokkal kezdett foglalkozni. E tanulmányait
1812 ősze óta Berlinben folytatta és 1815-18. Kotzebue Ottót elkisérte a világ
körüli utjára. Berlinbe visszatértekor a növénytani intézet őre, majd a királyi
herbáriumok felvigyázója 1835. pedig a tudományos akadémia tagja lett. 1832 óta
Schwabbal és Gaudyval szerkesztette a Deutscher Musenalmanach-ot, amely köré
több tehetséges fiatal iró csoportosult. Halála után ötven évvel, 1888.
Berlinben a Monbijoux-téren szobrot emeltek neki.
Mint természettudós C. Bemerkungen und Ansichten auf einer
Entdeckungsreise unter Kotzebue (3 köt. Kotzebue Entdeckungsreise-jéből, Welmar
1821); Reise um die Welt c. népismei és földrajzi műveivel, több botanikai
munkával, minő: Übersicht der nutzbarsten u. schädlichsten Gewächse, welche
wild oder angebaut in Norddeutschland vorkommen (Berl. 1829) vált ki. Állattani
művében: De animalibus quibusdam e classe vermium Linnaei etc. a Salpák
nemzedékváltozását állapítja meg. Utolsó tudományos dolgozata a hawai nyelvvel
foglalkozik, ami szintén bizonyítéka C rendkivüli nyelvtehetségének. De a
természettudósnál sokkal nagyobb C.-ben a költő. Éltének szomorú sorsa, mely
megrabolta őt szülőföldjétől és szülőitől nemes, de hideg természete
kifejezésre jut műveiben is igy egyik legismertebb elbeszélélésben Péter
Schlemihl-ben (1814), melyet idegen nyelvekre is lefordítottak. Franciára maga
a költő fordította. De sok egyéb költeményén, balladáin, románcain is végig
vonul bizonyos bánatos hang mely a melankólla hatásával van ránk. Kedvelt
versformája a terzina, ebben az alakban irta hires románcait (Salas y Gomez)
is. Költeményei legelőször Lipcsében 1831. jelentek meg (23. kiad., Berlin
1886; képes kiadás, u. o. 1874); két dalciklusát: a Frauen-Liebe und Leben-t
(20. kiad., Lipcse 1891) és a Lebens-Lieder und -Bilder-t (8. kiad. u. 0 1888)
Thumann K. illusztrálta. Művei (kiadta Hitzig. 6 köt., u. o. 1836-39; 6. kiad.,
Berlin 1874) életrajzát és leveleit is tartalmazzák. Ujabb kiadások Kurtz
(1869) Hesekiel (1879); Koch (1882) Böttchertől (1890) jelentek meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|