Changarnier

(ejtsd: sangarnjé) Miklós Anne Théodule, francia tábornok szül. Autunban 1793 ápr. 26., megh. Versaillesban 1887 febr. 15. Mihelyt a a saint-cyri hadi iskolából kikerült, mint hadnagy a királyi gárdába lépett. 1830. mint főhadnagy Algériába ment, hol Konstantine ostroma alatt kitünt (1836); azóta, 18 éven át, majdnem minden algériai hadjáratban részt vett. Ez idő alatt ezredessé, dandárnokká s hadosztálytábornokká léptették elő. 1848. februárban mint Cavaignac helyettese ideiglenesen vezette Algéria kormányzását; mivel azonban a Seine département a nemzetgyülésbe választotta, leköszönt és Párisba sietett, hol kevéssel ezután az első hadosztály főparancsnoka lett. 1849 jan. 13. megakadályozta a polgárháboru kitörését jan. 13. pedig leverte a köztársaságiak s szociálisták felkelését. A kamarában C. mindig a monarkista párttal, még pedig az orleanistákkal tartott. Magatartása elégületlenséget szült a párisi helyőrségben, mely körülmény a trónkereső Napoleon malmára hajtotta a vizet. A herceg Changarniert 1851 jan. állásától felmentette a december 2. államcsiny éjjelén a többi megbizhatatlan tábornokkal együtt elfogatta, 1852 jan. 9. pedig Franciaországból száműzte. Ezóta C. a közbocsánat kihirdetéséig Mechelnban élt; azután pedig a Somme départementban fekvő birtokára vonult vissza. Az 1870-iki háboru kitörése után önként ajánlotta fel szolgálatait a császárnak, ki őt Metzbe, a fő hadi szállásra hivta, de külön vezérletet nem bizott rá. Bazaine csapataival C. is Metzben maradt s ez utóbbinak megbizásából bocsátkozott Frigyes Károly herceggel alkudozásba fegyverszünet kötése v. a seregnek Algériába való szabad elvonulása céljából. De miután a német fővezérek ezt az ajánlatot visszautasították, C. visszatért Metzbe és a többi parancsnokkal együtt irta alá a kapitulációt. A háboru után a hadi törvényszék tagja lett s a nemzetgyülésbe is beválasztották, hol az orleanistákhoz csatlakozott. Hevesen küzdött a baloldal ellen s Gambettával meg Denfert ezredessel keményen összetüzött. Nagy része volt Thiers köztársasági elnök bukásában és Mac Mahon megválasztatásában. 1873. kiváló részt vett a monarkia helyreállítását célzó ármányokban s mind szorosabban csatlakozott a klerikálisokhoz. 1875. ellenezte az alkotmányos törvényeket s az Union conservatrice-nak lett elnöke,: mely klub monarkista célok után törekedett. 1875 dec. 10. C.-t élethossziglan szenátorrá választották és e minőségben is hű maradt konzervativ elveihez. (Grande Encycl. X. 486.)

Forrás: Pallas Nagylexikon