Charente

(ejtsd: sáránt), 1. folyó Franciaország Ny-i részében Haute-Vienne départementban, 319 m. magas gránitdombokon ered. Kanyargós folyásu. Mellékfolyói a Moulde, Lisonne, Touvre, Guirlande, Seugne, Boutonne, Gere stb. Hossza 361 km.; vizterülete 1050 km². Angoul?metől kezdve 168 km.-nyire hajózható. A tenger áradása Saintesig érezhető. A tengeri hajók. Tonnay-Charenteig is fölmennek. Fourasnál, Oleron-szigettel szemben a Gascognei-öbölbe torkol; torkolatát a Madamer és Aix-szigetek védik. - 2. Département Franciaország Ny-i részében, Deux-Sevres, Vienne, Haute-Vienne, Dordogne és Charente-Inférieure között; a régi Angoumoisból, továbbá Limousin, Poitou, Saintonge és Périgord egyes részeiből alakíttatott, 5942 km² -nyi ter., (1891) 360259 lak. Fizikailag két különböző részből áll. ÉK-i része (336 km² ) gránitból és palás kőzetekből áll; emelkedései meredek faluak, völgyei sokszor hegyszorulatokká keskenyednek; klimája hüvös, földje terméketlen és nagyobbára csak legelőül szolgál; a franciák Terres froidesnek hivják. Többi része nagyobbára krétaképződményekből áll; itt vannak a ravasz lyukak és barlangok (legszebbek a Rancogneiak); de a melegebb, termékeny, gabonával bevetett és szőllővel beültetett földek is; a franciák Terres chaudesnek hivják. A département a Charente (450 km² ) a Gironde (75 km² ) és a Vienne (68 km² ) vizkörnyékéhez tartozik. A Charente és mellékvizei: az Argentor Tardoire-Bonnieure, a Touvre és Né, továbbá a Dronne és Larygne, a Vienne a Goiréval és Issoireral öntözik. Mintegy 192000 ha.-nyi megművelhető földjéből 100000 esik a szőllőkre 49000 ha. gabonaföldekre, 70000 rétekre 87000 az erdőkre. A házi állatok száma: (1887) ló 45175, szarvasmarha 94782, juh 289648. Fontos a szarvasgombatermesztés, a méhtenyésztés. Az ipar legfontosabb ágai: a szeszégetés, az agyag- üveg-. papir- és bőripar. C. Angoul?me, Barbezieux Cognac, Confolens és Ruffec arrondissementokra oszlik. Fővárosa Angoul?me. V. ö. H. Coquand Descr. physique géol., paléont. et minéral. du dép. C. Bésançon 1858; Marvaud, Géographie du dép. C., 1850; Joanne, Geogr. du dép. C., 1868.

Forrás: Pallas Nagylexikon