Charisok

(lat. Gratioe), a görög mitologiában a kecsesség és kellem megszemélyesítései. Míg Homéros csak egy Charisról emlékezik meg, s azt az Iliászban Héphaistos feleségévé teszi meg, Hésiodostól fogva a C. számát háromra teszik és Zeus és Eurynomé gyermekeinek mondják. E három C. neve: Eunhrosiné (a vidám), Thaleia vagy Thalia (a virágos kedvet adó) és Agla?a (az ünnepi ragyogásu). Nekik köszönik a halandók és halhatatlanok egyaránt, ami szépet és örvendetest az élet nyujt. A lakoma mérsékletes vigalma, a játékok feledtető vidámsága, a tánc és társaságnak bája a C.-nak adománya. Athéné, Artemis, a Múzsák és Apollón társaságában szokták őket képzelni, de mindenekfölött az Aphroditéében.

Ők öltöztetik csinosítják a szerelem istennőjét, ők teszik csábítóvá, elragadó szépségüvé. De a művészet és költészet is sugalmazásukra szorul, mert nélkülök minden mű merev, hidegen hagyó, mesterkélt alkotás. Tiszteletök ősi időktől fogva Orchomenoszban virágzott, hol a Kephissos völgyében közel a városhoz szentelyök volt. Ünnepeiknek neve Charitésia volt, melyeken múzsai versenyeket, éjszakai vig táncokat és lakomákat rendeztek. Eredetileg Orchomenoszban valószinüleg a mezei áldás istenségeit tisztelték, s ezeket korán a C. nevével illették. Templomaik még Spártában, Hermionében, Éliszben voltak. Nekik voltak szentelve a mirtus, a rózsa, a kocka s a kalász. A Kr. e. való IV. század közepe tájáig ruházatosan ábrázolták őket, a hellenisztikus korszaktól fogva mezítlenül, ölelkezve, de mindig a hármat együtt. Mellékelt ábránk a római capitoliumi muzeum egy reliefjét mutatja be; a másik hires ábrázolás a sienai akadémiában található.

Forrás: Pallas Nagylexikon