Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Chartizmus... ----

Magyar Magyar Német Német
Chartizmus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Chartizmus

az a hosszu politikai és társadalmi küzdelem melyet az angol munkás néposztály a vagyont, törvényhozást és adóztatást kezükben tartó földbirtokosok és tőkések ellen folytatott. Cartwright őrnagy kezdeményezésére már 1817 táján 1700000 aláirással ellátott nemzeti folyamodványt nyujtottak be az alsóházhoz melyben az általános szavazatjog behozatalát követelték. Két évvel ezután a Manchester melletti Peterloo-fielden nagy munkásgyülést akartak tartani, amelyen a gabonatörvények eltörlése és az ország akkori állapotai fölött kellett volna tanácskozniok. A gyülést karhatalommal oszlatták szét, miközben több munkás megöletett. Ekkor vitte keresztül Castlereagh miniszter azt a híres «six acts» cimü törvényt, mely a munkásoknak mindennemü politikai demonstrációját hosszu időre lehetetlenné tette. Most aztán a szociális térre vitték a mozgalmat s Owen az ez idő szerinti vezető, a politikai agitáció helyett számos munkásegyesületet alkotott, amelyeknek az volt a célja, hogy a munkaadók önkénykedései és különösen a munkabérek leszállítása ellen együttesen küzdjenek. Miután a reformált parlamenttől 2 éven át hiába várták a munkásokat védő törvények megszavazását: 1834. általános munkabeszüntetésre határozták el magukat. Ennek azonban a munkások adták meg az árát, mert helyzetük csak rosszabbodott ezzel. Az ekkor alkotott szegénytörvény miatt támadt elkeseredés a középosztálybelieket arra birta, hogy a Radical Association címü politikai egyesületet alkossák meg; az erre következő évben aztán a munkások a Working Men"s Association c. szintén politikai társulatot alkották, amely tulajdonképeni szülőjévé lőn a chartizmusnak. A társulat vidékenkint szervezett fiók-egyesületek által propagálta eszméit s emellett állandó összeköttetésbe lépett a parlament radikális tagjaival Roebuck, Hume J., O"Connel stb. képviselőkkel. Lovett, ki előbb asztalos, majd kávés, végül pedig könyvkereskedő volt 1838. megszerkesztette az u. n. nép chartáját (the People"s Charter), mely az ő fogalmazásában a következő 6 pontból állott: 1. általános szavazatjog minden 21-ik életévét elért férfiu részére; 2. titkos szavazás; 3. évenkinti egyetemes parlamentek; 4. ugy az aktiv mint a passziv választási cenzus eltörlése; 5. lélekszám szerinti választókerületek alakítandók; 6. a képviselők fizetést huzzanak. A Birminghamben aug. 6. összegyült munkás-meeting magáévá tette a chartát s országszerte megindult ennek érdekében az agitáció. 1839. egy chartista választmány ült össze Londonban s ez nemzeti konvent név alatt a charta elfogadtatása érdekében 6 hónapon át működött. Az alsóházhoz kérvényt nyujtott be, melynek 39 pontja között a chartabeli pontokon kivül bennfoglaltattak még: az általános jövedelmi adó behozatala, Erzsébet szegényügyi törvényeinek helyreállítása, az adók apasztása, a tiz órai munkaidő stb. A parlament azonban 235 szóval 46 ellen elvetette a kérvényeket, a chartisták közül többeket elfogtak, a gyüléseket pedig rendőri hatalommal megakadályozták. Az agitáció eszközeire nézve a chartisták közt már kezdettől fogva voltak véleménykülönbségek s ezek a konvent alatt tényleg szakadást idéztek elő, amennyiben az erkölcsi (moral-force) és az erőszakos (physical-force) eszközök férfiai szétváltak egymástól. A munkások óriási többsége azonban az utóbbiakhoz állot s ezek O"Connor vezetése alatt teljesen legyőzték a Lovett után indult mérsékelteket. A gyülekezési tilalom kijátszásával éjjeli gyüléseket tartottak aztán fegyveresen jártak s nyiltan beszéltek a forradalomról. Végre 1839 november 4-én déli Walesben kitört a lázadás és Frost, Williams és Jones vezérlete alatt 8000 chartista megrohanta Newport városát, hogy elfogott társaikat kiszabadítsák, hanem néhány sortűz megszalasztá őket. Az elfogott vezetőket deportálták, a résztvevők közül pedig nagyon sokat elzártak. A munkások társaik részére mindenfelé gyüjtéseket rendeztek, de emellett gyüléseket is tartottak és 1840. a különböző tartományokból képviselők gyültek össze Manchesterben közös tanácskozásra, hol a Nagybritanniai nemzeti chartista-társaságot alapították meg. Itt a moral-force férfiai vették kezükbe a vezetést és határozottan kijelentették, hogy céljaik elérésére csakis békés és alkotmányos eszközöket fognak alkalmazni. Még ugyanazon évben 3300000 aláirással ellátott kérvényt nyujtottak be az alsóházhoz a charta megszavazásáért, de a parlament 287 szavazattal 89 ellenében ujra elvetette azt. Hasonló sors érte azt a kérvényt is, melyet 1841. 1300000 munkás irt alá. Ekkor a chartisták szövetkeztek a torykkal, hogy a wigh-minisztériumot megbuktassák ami azonban nem vált előnyükre. Ez időtájban különösen a parlament merevsége miatt a physical-force emberei megint felülkerekedtek s egymásután kezdték rendezni a kisebb-nagyobb strikeokat, amelyeknek azonban nagyon kevés eredményük volt. Az 1848. februári forradalom alkalmából 30000 ember együtt akart a parlament elé menni, hogy az 5760000 ember által a charta elfogadásáért aláirt kérvényt beadja. A menetet eloszlatták s a kérvény rendes úton jutott a parlament elé, mely azt megint nagy szótöbbséggel elvetette. Ez a kérvény volt a chartistáknak utolsó tette; O"Connor teljesen elvesztette népszerüségét s az őrültek házában halt meg. Az ipari termelés föllendülése és a rozsvámok eltörlése nagyon enyhítette a munkások sorsát, kik ezentúl mindinkább a Trades Unionok (l. o.) felé fordultak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is