Chassé

(ejtsd: sásszé) Dávid Henrik báró, németalföldi tábornok, szül. Thielben (Geldernben) 1765 márc. 18., megh. Bredábuu 1849 máj. 2. 1775. mint hadapród lépett a hollandi hadseregbe, 1781. hadnaggyá s 1787. kapitánnyá nevezték ki, de a hazafiui pártnak elnyomása (1787) után, melyhez ő is tartozott, Franciaországba menekült, hol egyideig a hadseregben szolgált. 1795. azonban Pichegru hadával visszatért Hollandiába. 1796-ban Daendels alatt végig küzdötte a németországi hadjáratot, s később Würzburg ostrománál valamint 1799. az angol-orosz seregek Hollandiábán való partra szállásánál annyira kitünt, hogy 1803. ezredessé s 1806. vezérőrnaggyá léptették elő. Nagy érdemeket szerzett 1812-13. a spanyol háboruban, s mivel minden alkalommal «roham»-ot rendelt, katonái a «szurony-tábornok»-nak nevezték. Bonaparte Lajos 1809. bárói rangra emelte. 1814. a szövetségesek elleni harcban hadparancsnok lett. A békekötés után alezredesi ranggal a németalföldi seregbe lépett s a waterlooi csatában vett részt. A második párisi béke után C. a negyedik katonai parancsnokság élére került. A belga forradalomban Antwerpennek (1830. okt. 27.) bombáztatása s az ottani fellegvárnak makacs védelmezése által lett ismeretessé; nemsokára gyalogsági tábornokká nevezték ki. Azután túsz minőségében a franciákhoz került, ahonnan 1833 máj. 12. a belga-hollandi béke megkötése után hazájába visszatért. Ezentúl szülőhelyén tartózkodott, s 1840. nyugalomba vonult.

Forrás: Pallas Nagylexikon