Check

(ang., ejtsd: csekk) alatt oly utalványt értünk, mellyel valaki azonnali fizetés céljából bizonyos pénzintézetnél a számláján fennálló követelése fölött rendelkezik. Ha valaki egy pénzintézetet, melynél e célra magának számlát nyittat és igy számlatulajdonossá válik, megbizni kiván azzal, bogy a számláján fennálló követelésből akár saját maga, akár pedig más valaki számára fizetést teljesítsen, ugy a szóban forgó összeg erejéig, az illető pénzintézetre C.-et állít ki. A pénzintézet az esetben, ha a C. által utalványozott összeg a számlán fennálló követeléssel fedezve van, és máskülönben a C. szabályszerüen van kiállítva, a kiutalványozott összeget azonnal ki fogja fizetni. Előnye a C.-nek az, hogy a pénz őrizetének, olvasásának, szállításának gondjait mellőzhetni azáltal, ha a pénzek kezelését rábizzuk valamely bankra, mely csekély dijért, sőt a kamatélvezet átengedése fejében teljesen dijtalanul vállalkozik arra, hogy a tulajdonos helyett teljesítse annak összes fizetéseit. Az egyéni előnyök mellett fennáll az a közgazdasági érdek, hogy a készpénz az egyéni pénztárakból a bank pénztáraiba helyeztetvén át, az ily módon összesített tőke az általános gazdasági érdekek rendelkezésére bocsátható, a hitelszükségletek könnyebben kielégíthetők és emelkedvén a bankok forgó tőkéje, a pénz olcsóbbodására is megvan a kellő mód. Minél több számlatulajdonost vonhat be a bank a maga körébe, annál jelentékenyebb megtakarítás érhető el a fizetési eszközökben, mert az e számlatulajdonosok közt felmerülő fizetési míveleteket készpénz igénybevétele nélkül átkönyvelés (l. Giro) által lehet lebonyolítani. A C.-forgalom hazája első sorban Anglia és Észak-Amerika, ámbár a többi európai államokban is többé-kevésbbé el van .terjedve. A C.-re vonatkozó alapelveket és a használatából eredő jogviszonyokat körüliró és szabalyozó törvények vannak Angliában (Bills of exchange act), Franciaországban (1865 és 1874), Belgiumban (1873), Olaszországban (1882-iki kereskedelmi törvény 338-343. §§), Svájcban (1881), Spanyolországban (1885), Portugáliában (1888) és Romániában (1887). Legrégebben honos a C. Hollandiában. Németországban és Ausztriában eddig még csak javaslatok vannak.

Nálunk sincs még C.-törvény, azonban a postatakarékpénztár C.- és clearing-forgalmát az 1889 évi XXXIV. Törv.-cikk szabályozza és e törvény kiegészítése gyanánt részletes intézkedéseket tartalmaz a kereskedelemügyi miniszter által 1889. évi október 7-én kiadott «Szabályozó rendelet». Ezek szerint a postatakarékpénztárnál a számlatulajdonos bizonyos érinthetetlen törzsösszeg épségben tartása mellett, tetszés szerint rendelkezik követelése fölött, annak határán belül akármily nagy vagy kis összegek erejéig bocsáthat ki C.-eket. Idő tekintetében sincs korlátozva a számlatulajdonos, amennyiben követelése fölött bármikor, minden előzetes felmondás vagy jelzés nélkül egy v. több C. kibocsátása által rendelkezhetik. A betéteknek az egyes visszafizetések levonásával fennmaradó része képezi azt a követelést, mely a C. kibocsátására fedezetül szolgál. E fedezeti összegnek egy része, bár szintén a számlatulajdonos követelése gyanánt szerepel, a C. által való rendelkezés alól ki van véve. E rész az érinthetetlen törzsösszegnek neveztetik, miután azt a számlatulajdonos, mindaddig, mig a postatakarékpénztár C.-forgalmában részt vesz, érintetlenül hagyni köteles. Ennek az intézkedésnek, melyet egyébként a hasonló üzlettel foglalkozó intézetek majdnem kivétel nélkül magukévá tettek, az a magyarázata, hogy ez a törzsösszeg adja az intézetnek azt az állandó pénzalapot, melyre minden körülmények között számíthat, erre pedig annál inkább szüksége van, mert a C.-üzletben a befolyt tőkék tapasztalás szerint csakhamar kifizetésre kerülnek, s így legalább egy rész marad, mely érintetlenségénél fogva az állandóbb gyümölcsöző elhelyezésnek előnyeit nyujthatja. Hogy a számlatulajdonos rendszerint tájékozva lehessen az iránt, mily összeg fölött rendelkezhetik, a postatakarékpénztár a számlája javára vagy terhére előfordult minden egyes ügyesetről és követelésének mindenkori állapotáról számlakivonat utján értesíti. Végre a C. természetesen csak ama hiteles követelés erejéig lesz kibocsátható, melyet olyanul a számlatulajdonos kezei közt levő legutóbbi számlakivonat feltüntet.

Aki a C.-forgalomban részt kiván venni, szándékát bejelenti, számlát nyittat magának és átveszi a C.-könyvecskét, ellenben beadja a saját, illetőleg aláirásra feljogosított személy vagy személyek aláirását, cégeknél a cégjegyzésen felül még a cégbélyegző lenyomatát. Ez aláirások fontossága kitünik ama tényből, hogy a postatakarékpénztár azoknak alapján és pontos egybevetése mellett fogja a C. által képviselt összeget kifizetni. A C., bármely bejelentett tag aláirását viselje is magán, amennyiben egyéb szempontból kifogás alá nem esik, érvényesíttetik. Az érinthetetlen törzsösszeg a postatakarékpénztárnál minden számlatulajdonos számára 100 frtban van megállapítva, de ezt a törzsbetétet oly esetekben, midőn valamely C.-számlán az összforgalom a törzsbetéthez képest aránytalan mérveket öltene, az intézet a törzsbetétnek megfelelő fölemelését kivánhatja A törzsösszeg felett a számlatulajdonos mindaddig, mig a C.-forgalomban részt vesz, nem rendelkezhetik, de a forgalomból kilépéstől számított 15 nap mulva ez is visszafizettetik. A kilépés csak felmondás alapján történhetik, mely felmondás természetesen mindkét felet egyaránt megillet. Ha a számlatulajdonos csődbe jut, betétkövetelése fölött nem rendelkezhetik, illetve a postatakarékpénztár az ő C.-jeit nem fogja érvényesíteni és pedig attól az időtől fogva, mikor a csődbejutásról az illető törvényszék megfelelő végzéséből értesül. A számlatulajdonos halála esetében az általa még életében kibocsátott C. a kiszabott határidőn belül érvényesíttetik. A feljogosított és bejelentett személyek a számlatulajdonos halála után is bocsáthatnak ki C.-et mindaddig, mig a jogosítványt a számlatulajdonos jogutódja forma szerint vissza nem vonja. Ha a számlatulajdonos a C. kibocsátására jogosított személyek megnevezésekor határozottan kijelenti, hogy e jogosítvány csakis az ő életére adatott, ugy a számlatulajdonos halálával megszünik a megnevezetteknek C.-ek kibocsátására való jogosultsága is. Betétül nemcsak készpénz, hanem oly összegek is elfogadtatnak, melyek magyar állampapirok már lejárt és a postatakarékpénztárhoz beérkezett szelvényeinek beváltásából erednek, azonban ötnél több szelvényhez a számlatulajdonos által aláirt jegyzék csatolandó. A visszafizetések kizárólag C.-ek alapján történnek, melyek kiállításuktól számított 15 napig érvényesek. Már kibocsátott C.-et visszavonni nem lehet illetőleg a postatakarékpénztár ily visszavonást nem köteles figyelembe venni. A postatakarékpénztárnál egy C.-kel legfeljebb 10000 forint utalványozható.

Ama károkért, melyek valamely C. elvesztéséből vagy az azzal űzött visszaélésből eredhetnek, a postatakarékpénztár nem vállal felelősséget. A postatakarékpénztárra intézhető C.-ek ötfélék lehetnek, s pedig oly C.-ek, melyek összege a bemutatónak kifizettetik. E célból a számlatulajdonos C. - könyvecskéjének egyik ürlapját szabályszerüleg kitölti és azt minden forgatmány reávezetése nélkül annak adja, illetőleg küldi, akinek fizetni kiván. Ez utóbbi a C.-et lejárati idején belül beváltás végett vagy maga számítja le, vagy pedig szintén minden forgatmány rávezetése nélkül tovább adhatja. Másodszor oly C.-ek, melyek összege a postatakarékpénztár által kiküldendő fizetési utalvány alapján fizettetik ki. Ez akkor alkalmaztatik, ha a C. összege nem bemutatóra, hanem megnevezett személy vagy cég részére valamely közvetítő hivatalnál fizetendő ki. Ily esetben a C. kibocsátója a szabályszerüen kiállított C. hátlapjára feljegyzi annak a nevét és cimét, akinek javára fizetni kiván és e rendelkezését aláirja. A kibocsátó ezt a C.-et közvetlenül a postatakarékpénztárnak küldi be, mely a megjelölt személy vagy cég javára egy hónapig érvényes fizetési utalványt bocsát ki. Harmadszor oly C.-ek, melyek összegét a postatakarékpénztár által a C. hátlapján megjelölt személynek v. cégnek postautalvány utján küldi el. Negyedszer oly C.-ek, melyek összege egy másik C.-számla javára iratik (l. Clearing). tödször oly C.-ek, melyek alapján a számlatulajdonos számára értékpapir vásároltatik. A C.-forgalomban befolyt összegek után a postatakarékpénztár 2% kamatot fizet. Ezek a betétek és kamataik adó- és illetékmentesek s ugyszintén az ezekből felmerülő mindennemü ügyletek, a birói eljárás kivételével, bélyeg- és illetekmentesek, a betevőknek a postatakarékpénztárral és közvetítő hivatalaival való levelezések és küldemények portomentesek és a számlakivonatok bélyegmentesek. Ez utóbbi pontban felsorolt kedvezmények kivételével a magánpénzintézetek által létesített C.-forgalom alapelvei is megegyeznek a postatakarékpénztár C.-forgalmának itt kifejtett alapelveivel.

Ujabb időben az á vista-váltók (l. ezt) helyett a nemzetközi fizetésekre is használják a C.-et, különösen a Páris és London között való forgalomban minek következtében némely tőzsdén az e piacokra szóló C.-ek árfolyamát is jegyzik hivatalosan. Sajátságos alakja a C: nek az ugynevezett értékpapir-C., minőket a bécsi Giro- és Kassenverein és a berlini Kassenverein állít ki az olyan értékpapirokról, melyeket ez intézeteknél letétbe helyeztek és ami által az értékpapirokban a forgalom könnyíttetik. A C.-forgalom terjedelme megközelítőleg megitélhető a giroforgalom (l. ezt) és a clearing (l. ezt) forgalmak számadataiból, de kétségtelen, hogy a valutarendezés befejezése és a készfizetések fölvétele után a Checkforgalom nálunk is igen nagy terjedelmü lesz.

Forrás: Pallas Nagylexikon