Chenevixit

(ásv.), viztartalmu vas-réz-arzenát; vaskosan terem Cornwallban, quarcitban. Chénier (ejtsd: sénjé); 1. András Mária de, francia költő, szül. Konstantinápolyban (hol apja főkonzul volt) 1762 okt. 30., megh. (vérpadon) 1794 jul. 25. Anyja szépségben és szellemben gazdag görög nő volt. C. Franciaországba kerülve, 1781. mint Cadet Gentilhomme egy straszburgi ezredbe lépett, de betegeskedése miatt csakhamar ott hagyta a katonaságot. 1785-től kezdve 3 évig Párisban lakott. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyult Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787. De La Luzernet mint követségi titkár Londonba követte, de a forradalom kitörtével visszatért Párisba. Eddig szenzuális bukolikus és elegiakus költő volt, aki Tibullust, Propertiust és Theokritost utánozta, most azonban költői szelleme nagyszerü lendületet vett. Természetfilozofiai versekbe kezdett ugy mint a Hermés és L" Amérique-be, de belőlük csak töredékek maradtak fenn, mert gátolta a politika azok befejezésében. Nem sokkal a rémuralom előtt C. hevesen megtámadta a jakobinusokat a Journal de Parisban s emiatt sokáig haragban volt József Mária fitestvérével is. A XVI. Lajos elleni pör annyira felizgatta hogy szándéka volt a nemzetgyülés előtt a király védőjeként fellépni, s mikor a halálos ítéletet meghozták. egy levelet irt, amelyben Lajos a nép ítéletére hivatkozik. Marat meggyilkolása után C. megénekelte Corday Saroltát. Minthogy a király halála óta Párist kerülnie kellett, fitestvére Versaillesban szerzett neki menedéket. Itt irta utolsó költeményeit, melyek Fannyhoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. Az a kisérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatási parancs ki volt adva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el. Fogságában St.-Lazare-ban átnézte kéziratait s ott irta legszebb költeményeit: La jeune captive (Coigny kisasszonyhoz) s Derniers vers d"un poete («Comme un dernier rayon») stb. Mint a nép ellenségét halálra ítélték s kivégezték. Egy francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint C. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerüség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban: Jeu de paume s egy himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819. keltett rendkivüli lelkesedést. Összes költeményeit csak 1814. adta ki C. Gábor s kritikai jegyzetekkel 1862, 1872, 1882. Becq de Fouquieres.

V. ö. Haraszti Gyula, A. C. költészete (Budapest 1890, és franciául is). Saint-Beuve ismerte-tését a Revue des deux Mondesban (1839 febr., 1844 junius); ugyanaz: Causeries du Lundi IV. (1881); Becq de Fouquieres, Lettres critiques sur la vie, les oeuvres, les manuscrits d" A. C. (Páris 1861); Todeschini, Études sur André C. (Nápoly 1891). Ellinger J., C.-s Gedichte (1892).

2. C. Mária József de, francia költő, az előbbeni öccse, szül. Konstantinápolyban 1764 ápr. 28., megh. Párisban 1811 jun. 10. Hazakerülve, tagja volt a jakobinusok klubjának egész 1804-ig. Az ő indítványára határozták el 1792. a népiskolák szervezetét. 1803. főtanfelügyelő volt. 1806-1807. felolvasásokat tartott a francia irodalomról, melyek nyomtatásban Tableau historique des progres de la littérature française depuis 1789. cim alatt jelentek meg 1816. C.-t a forradalmi időszak legjelesebb drámairójának tartják. Legnagyobb sikert ért el Charles IX c. szomorújátéka (1789) melyeket követtek következő, akadémiai stilusban irt, patetikus szabadság-frázisokkal bővelkedő darabjai: Jean Calas ou l"école des juges (1792); Ca?us Gracchus (1793); Fénélon (1793); Timoléon (1795); Philippe II; Tibere stb. Irt ódákat is, melyekben a forradalmat dicsőítette. Chant du départ c. dala csaknem oly hires, mint a Marseillaise. Legjobban sikerültek neki az episztolák és szatirikus versek. Epître sur la calomnie (1795) c. versében igazolja magát az ellen a vád ellen, mintha fitestvére halálának ő is oka lett volna; Les nouveaux Saints versében Châteaubriand katolicizmusa ellen fordul. Összes műveit (Oeuvres) kiadták Lemerrier N. (8 köt., Páris 1823) és Arnault (5 köt. u. ott 1824-26); aztán Daunon (Oeuvres posthumes, 3 köt.; u. o. 1824). V. ö. Labitt: M. J. C. (a Revue des deux Mondes 1844 januári füzetében).

Forrás: Pallas Nagylexikon