Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Choiseul... ----

Magyar Magyar Német Német
Choiseul... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Choiseul

francia nemesi család neve, mely a Champagne-ban, Langres mellett fekvő Choiseul kis területéről vetté nevét, A család Langres gróftól származik és több ágra oszlott, több hires hadvezért és államférfiut adott hazájának.

1. C. István Ferenc, C.- Amboisei herceg, stainville-i marquis, francia államférfiu, született 1719. junius 28., megh. 1785. május 7.; a stainville-i gróf fia, ki Ferenc lotaringiai hercegnek toscanai képviselője volt Párisban, jezsuiták vezetése alatt végezte iskoláit, azután a katonai szolgálatba lépett s az osztrák örökösödési háboruban Prága mellett (1741) annyira kitünt, hogy ezredessé nevezték ki. Visszatérése után az udvar szolgálatába állott és Pompadour asszony bizalmas barátja lett, ki tehetségeit kiaknázta. XV. Lajos Pompadour asszony kedvéért 1758-ban C. hercegévé nevezte ki. Ekkor már nőül birta a dúsgazdag Crozat bankár leányát, kivel boldogan élt. 1756. Pompadour asszony közbenjárására követül ment Rómába és azután Bécsbe, hol az osztrák-francia szövetséget sikerült megkötnie. 1758. Bernis bukása után külügyminiszter lett, 1761. maga átvette a hadügyi, később a tengerészeti minisztérium vezetését, a külügyi tárcát pedig nagybátyjára, a későbbi Praslin hercegre bizta. A francia befolyás emelésére a Bourbonok, ill. Franciaország, Spanyolország, Parma és Szicilia fejedelmei között családi összeköttetést létesített. Midőn a királyt a jezsuita rend eltörlésére birta, népszerüsége emelkedett. Choiseul azonban még tovább ment, s habár pártfogója 1764-ben elhalt, föltette magában, hogy Franciaországot a római kuriától teljesen függetleníti és független gallikán egyházat szervez. E végből megszállta 1768. Avignont és Venaissint. De XIV. Kelemen pápa a királyt megint a maga részére tudta megnyerni és C. tervét meghiusította. C. ekkor más, fényes kilátással és tervekkel kecsegtette a nemzetet; egyuttal azonban a kereskedelem és ipar emeléséről is gondoskodott. A külügyi politika terén Franciaország érdekeit kellő eréllyel védelmezte: a lengyel konfederációt támogatta és Oroszországot a portával háboruba keverte; francia tiszteket küldött Kelet-Indiába, hogy ennek benszülött fejedelmeit Anglia ellen támogassa. Egyáltalában oly ügyesen szőtte a diplomáciai cselszövény szálait, hogy II. Katalin orosz cárnő «le cocher de l"Europe»-nak nevezte el. Bukását az a körülmény okozta, hogy XV. Lajos uj kedvese, Dubarry iránt nem viseltetett a kellő tisztelettel. Hogy a királyi kegyet megint visszanyerje, háborut akart indítani Anglia ellen, még pedig Spanyolország szövetségében. De midőn ez ügyben titkos alkudozásokat folytatott Spanyolországgal, ellenfelei árulással vádolták XV. Lajosnál, ki C.-t 1770 dec. 10-én hivatából elbocsátotta s egyszersmind elfogatását rendelte el. Néhány nap mulva azonban megengedte, hogy C. Chanteolupra, a Loire mentén fekvő falusi jószágára távozhasson, hol szinte fejedelmi udvart tartott.. XVI. Lajos trónralépésekor (1774) megengedte neki, hogy a fővárosban lakhassék és kitüntetéssel fogadta udvarában. Roppant adósságait özvegye fizette meg saját hozományából. Az 1790. C. neve alatt megjelent «Mémoires» nem hitelesek. V. ö. Schlözer K.: C. und seine Zeit (Berlin 1848); Jobes, La France sous Louis XV (6. köt.); Martin, Hist. de France (XV-XVI); Filon, Ambassade de C. a Vienne (1872); Boutaric, Corresp. secréte de Louis XV (1866); Broglie, Le secret du roi (1889).

2. C. Mária Gábor Ágost Lőrinc, Choiseul-Gouffler grófja, francia diplomata és régiségbuvár, szül. 1752 szept. 27., megh. 1817 jun. 20.; klasszikus nevelésben részesült, mely korán ébresztette benne azt a vágyat, hogy Görögországba utazhasson, tervét azonban csak 1776. valósíthatta meg. Kutatásainak eredményeit a: Voyage pittoresqne de la Gréce (1780-1824, 3 köt., 300 acélmetszettel) c. munkájában tette közzé, melynek révén a francia akadémiába jutott. Nemsokára követül küldték Konstantinápolyba, hol tanulmányait folytathatta, de Görögország iránt tanusított jó indulata miatt többször kellemetlenségbe keveredett. Midőn a francia forradom kitört és a királyság megbukott, C. vonakodott a köztársaságot elismerni és diplomáciai jelentéseit XVI. Lajos emigrált testvéréhez küldötte. Ilyen jegyzék a Rajna mentén harcoló francia hadsereg kezébe került és erre a kormány elrendelte C. elfogatását, mely elől azonban Oroszországba menekült, h II. Katalin kegyesen fogadta. I. Pál cár pedig orosz tanácsosnak, műakadémiai igazgatónak és császári levéltárnoknak nevezte ki. I. Sándor trónralépése után (1801) Franciaországba tért vissza, hol kizárólag a tudományoknak élt. Sok fiatal tudóst buzdított és pártfogolt. A restauráció után Franciaország pairjévé és államminiszterré nevezték ki. Nagybecsü régiség-gyüjteményét a Louvre-muzeummal egyesítették. Voyage pittoresque c. munkájának ujabb kiadását Miller és Hase rendezték sajtó alá (Páris 1840-1842). V. ö. Choiseul-Gouffier, La France en Orient (1887); Grosjean, La mission de Sémonville á Constantinople (1888). Grande Encyl. XI. 207. Danbigny M. E., Ch. et la France d"outre mer. (1892 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is