Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Chopin... ----

Magyar Magyar Német Német
Chopin... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Chopin

Frigyes Ferenc, a legnagyobb zeneköltők és zongoraművészek egyike, szül. Varsó mellett Zelazowa Woában 1809 márc. 1., megh. Párisban 1849 okt. 17. Atyjától, C. Miklós nyelvtanártól, francia nemestől örökölte lengyel hazájának szenvedélyes szeretetét; a szülői házban, elejétől fogva, volt környezete a legmiveltebb lengyel társaság - ez adta meg zenei lángelméjének az irányt egész életére. A varsói konzervatóriumban Zywny, majd az igazgató, Elsner, fejtették ki rendkivüli tehetségét; amaz volt egyetlen zongora-, emez szintén egyetlen zeneelméleti tanára; párhuzamosan a liceumot járta. Iskoláztatásához állítólag Radziwill A. H. hg., a zeneszerző, anyagi támogatással járult. Otthon már gyermekkorában (1818) fellépett roppant hatással; külföldi tanulmányutjában 1829 aug. Bécsben játszott először nyilvánosan. A lengyel forradom (1830) után többé nem tért haza. Párisban telepedett le s gyöngéd, vonzó lényével a születési és szellemi arisztokrácia barátságát biztosította magának. Ritkán zongorázott hangversenyben, de ily célból Német- és Angolországban is járt; zongoratanításból élt, büszkén, előkelőn és szegényül. Két nagy csalódás után az ellenszenvből tizéves szenvedéllyé vált szerelem töltötte el szivét: a Sand G. néven ismert regényirónő, Dudevant marquis neje Aurora, bilincselte le és volt az ábrándos művésznek 1837 óta rabszolgálója és a súlyos tüdőbajjal küzködőnek önfeláldozó ápolója, mig idővel hűtlensége, szeszélyei, mellőzése, végre 1847. szakítása, elősegítették C. testi-lelki szenvedéseit és halálát. - Chopin művészi nagysága az utolérhetetlen finomságban állt: a kifejezés meg a dallamszépség elbájoló, változatos és előkelő voltában. Csodálatos virtuozitása a zongorajátszásban uj korszakot nyitott meg; a pedállal bánása, billentésének szinte a végtelenig fokozott árnyalása, a tolmácsolt érzéshez képest az időmértéknek művészi váltakozása a gyorsabb vagy lassubb játékkal(tempo rubato): megannyi eredeti uj és hódító szép vonás, mely az ő játékát s az ő fordulatos, szellemes műveit a költészetnek eladdig nem ismert varázsával vonták be. Mozart és Bach műveit szerette és becsülte legjobban, de az ő szigoru műformáikban nem birt dolgozni: maga teremtett magának formákat, dús képzetének sugallata szerint; romantikus egyénisége termékenyítőleg hatott az ujabb nemzedékre. A szláv iskola méltó buzgommal és sikerrel követte C. példáját, aki, bár eleinte inkább a maga virtuóz előadó képességét szolgálta műveiben, s csak később törekedett túlnyomóan a költőibb tartalomra: majdnem minden művében nemzeti zenéjét tökéletesítette. Művei, mind zongorára: 2 versenymű (lágy E- és F-hangrendben), 3 szonáta, 4 ballada, 4 ábránd, 12 polonaise, 52 mazurek, 25 prélude, 19 nocturne, 13 keringő, 4 rögtönzet, 3 écossaise, 5 rondo, 4 scherzo, 4 sorozatra terjedő változatok, 27 tanulmány, egy-egy krakowiak, bolero, tarantella, gyászinduló (a másik, a hiresebb, a lágy B-hangrendben irt szonátába van ékelve), sajkadal, bölcsődal, allegro trio, 2 gordonkaszonáta, 17 lengyel dal - szóval a számozatlanokkal együtt, mintegy 90 mű. C. működését benső barátja, Liszt, érdekes, de dagályos tulzó francia könyvben méltatta (1851; magyarra ford. Vass Ottilia grófnő); a róla irt többi könyveket teljesen fölöslegessé teszi az angol Niecks Frigyes remekműve: Frederick C. as a man and musicien (London 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is