Choriambus
(gör-lat.), 4-tagu antik versláb, melynek metrikai képlete
olyan mintha egy choreusból és egy jambusból volna összetéve s innen vette
nevét; tényleg azonban a C. csonka daktilusi dipodia, melyben a daktilus
ciklikus, azaz 3/8-os.
Az erősebb ictus az első hosszu tagon van; a két rövid tag
összevonása egy hosszuba, v. a hosszu tagok felbontása nem szokásos. A C. a
görög lirai költés egyik fő-versmértéke volt, mely Sapphónál és Alkaiosnál már
kiképezve tünik fel. A tiszta C.-okból álló ritmus az arzisok összetorlódása
miatt nyugtalan szenvedélyes jellemü, s azért logaédi versek közbevegyítésével
szokták volt mérsékelni s magok a C.-i sorok is szeretik a logaédi végződést.
Legismertebbek köztök az asklepiadesi versek, melyek bázissal kezdődnek
és csonkán (,jambusban`) végződnek. Nemzeti versidomunkban is C.-nak nevezik az
oly négytagu ütemet, melyben két hosszu tag két rövidet fog közre s Fogarasi
János (1843) óta több kutató megállapítá, hogy a négyes ütemek mind zenénkben,
mind versésünkben choriambizáló hajlamuak, azaz rövid szótagjaikat középre
gyüjtik, a hosszúkat szélre tolják. Ez a magyar C. azonban lényegesen
különbözik a görögtől abban, hogy az egész ütem nem 6/8, hanem 4/8
értékü, gyöngébbík iktusa nem a 4-ik, hanem a 3-ik szótagon van, tehát képlete:
és ütemformája nem merev, hanem bármikor átakulhat a többi 4 tagu ütemformára.
Choriambizál pl. Arany az alexandrin négytagu ütemeiben:
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|