(görög-latin), érhártya-gyuladás, lehet genyedő, savós és
gócokat vető természetü. A genyedő érhártya-gyuladás leginkább szemsérülés után
fejlődik, megesik, hogy hályog-operálás után is, ha gyuladáskeltő csirák jutnak
a sebbe; avagy a szem sérülése nélkül, átrakódás utján támad a gyermekágyi
lázban vagy más súlyos fertőző betegségekben. A szem fehére vörös lesz, a szem
belseje zavarossá válik, genyedség mutatkozik ott benn; nagy fájdalmat érez a
beteg, ha a gyuladás a sugártestre is átterjed (cyclitis). A gyuladás
legnagyobb foka a panophthalmitis, melytől a szem egészen kidülled,
kötőhártyája erősen megdagad (chemosis), a szemhéjak dagadtak lesznek, a
szaruhártya elgenyed, roppant fájdalom kinozza a beteget; végre a gyuladás
mulík, s a megvakult szem összetöpörödik. Orvoslása: piócázás, jeges borogatás,
atropin becsöpögtetése, szürke kénesős kenőcs bedörzsölése, sötétben tartás. A
savós érhártya-gyuladás hevenyében is fejlődhetik, amikor nagy fájdommal jár, a
látás romlik, a szem belsejében finom zavarodás támad, utóbb a szem keményebbé
válik, ugy hogy a zöld hályog képét ölti. Többnyire azonban idültté válik, a
szem üvegteste elhigul, benne cafatok uszkálnak, melyeket az ember a látását
elhomályosító felhőknek lát. Utóbb a szem kitágulhat (buphthalmus), avagy
ellágyul, lötyögőssé válik (atrophia bulbi) és megvakul. Az ideghártya leválása
is megvakíthatja a szemet. Nagy megfázás lehet az oka a hevenyés gyuladásnak,
az idült gyuladás leginkább közellátó szemekben fejlődik. Orvoslása: sötétben
tartás, kezdetben atropin, ha a szem megkeményszik, pokarpin becsöpögtetése,
bedörzsölő kúra; ha idült a baj, operálás (iridectomia). A gócokat vető
érhártya-gyuladásnak (C. disseminata, areolaris) igen gyakran szifilis az
okozója. A látás romlik, s a szemorvos szemtükörrel állapítja meg a bajt, a
szem érhártyájában támadt apróbb vagy öregebb gócokbol. A beteget a baj
kezdetén sötétben kell tartani, utóbb fekete szemüveget hordjon. Orvoslás:
bedörzsölő kura, majd jódkáli.
Forrás: Pallas Nagylexikon