Chrysippos

Hires sztoikus bölcsész, szül. Soloiban v. kilikiai Tarzoszban 282-209 Kr. e. s csak vagyona elvesztése után ment Athénbe, hogy a bölcsészetnek éljen. Ott Kleanthést, aztán Zénón sztoikusokat, valamint Arkesiláost s Lakydést hallgatta.

Igy közvetlenül megismervén a szkeptikusok nézeteit is, annál inkább képes volt átvállalni a sztoikus filozofia védelmét, s ugy itt, mint a logikában s a dialektikában kitünő elmésséget tanusít. A bölcsészet egyes részeinek kifejtésében Kleanthés és Zénón irányát követi. A logikát egyszersmind ismeretelméleti szempontból fogja fel, s a léleknek az igazat és hamisat megkülönböztető ama tehetségére vonatkoztatja, mely az érzéki benyomások felvétele s átdolgozása által fejlődik. A természettudományban az istenséget mint cselekvő elvet állítja szembe a szenvedő anyaggal; az istenség a világ lelke, a dolgok természete, a végzet v. a szükséges oki összefüggés és a gondviselés. Bölcselkedésének harmadik részében, az etikában vezérelve, hogy az életet a gondolkodó természettel összeegyeztessük. C. vagy 700 értekezés szerzője, melyek közül azonban csak kevés töredék maradt reánk. V. ö. Petersen, Philosophie Chrysippee fundamenta. Altona és Hamburg 1827.

Forrás: Pallas Nagylexikon