Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Châteaubria... ----

Magyar Magyar Német Német
Châteaubria... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Châteaubriand

(ejtsd: satobrian) Ferenc Ágoston vicomte, francia költő, szül. Chateau Combourgban 1768 szept. 14., megh. Párisban 1848 julius 4. 1786. katonai pályára lépett, majd az irodalomra adta magát, de Párist a forradalom megutálása folytán elhagyta s 1791-92. beutazta Amerikát. Visszatérve Condé alatt harcolt, azután kivándorolt Angliába, ahol első könyvét: Essai sur les révolutions anciennes et modernes (Lond. 1797) kiadta. E szabadelvü, antikatolikus munkája után 1801-ben a kisebb fogásu, kegyes tartalmu: Atala ou les amours de deux sauvages dans le désert c. regényét adta közre, mely a nagyobb szabásu: Le génie du Christianisme (1802) egyik epizódja. Ez a ragyogó irályu, ábrándozó és nagy képzelő-tehetségre valló munka megnyerte Napoleon tetszését, aki őt 1803. római követségi titkárnak azután a wallisi köztársaság (Svájc). miniszterének nevezte ki. De Enghien herceg kivégeztetése után C. 1804. hivataláról lemondott. Ezután kiadta ugyancsak: a Génie du Christianisme egy másik epizód-darabját: René ou les effets des passions cim alatt, mely mintegy ellendarabja a Werthernek s amely roppant nagy sikert aratott. Majd hozzáfogott főmunkájához, melyben a keresztenységnek a régi kor felett való költői és erkölcsi fölényét akarta kimutatni. Hogy ez epopéa szinterét láthassa, 1806-7. beutazta Görögországot, Kis-Ázsiát, Palesztinát, északi Afrikát és Spanyolországot. Igy keletkezett azután a prózában irt éposz: Les Martyrs (1809, 2 köt.), s mint okmányszerü melléklet az Itinéraire de Páris á Jerusalem (1811). Napoleon bukásának közeledése alkalmából irta 1814. De Buonaparte et des Bourbons c. politikai röpíratát, melyben a Bourbonoknak visszahivását javasolta. XVIII. Lajos miniszterré, 1815 augusztusában pedig pairré nevezte ki őt. Mint államférfi C. különös vegyülékét mutatta a liberális nézeteknek és reakcionárius elveknek. Mint az alkotmányos monárkia hive meghasonlott Decazes-zal a Chambre introuvable feloszlatása miatt s 1816. De la monarchie selon la charte c. munkája miatt elbocsátották. Mikor Decazes megbukott, C. 1820. berlini követ, majd miniszter, majd londoni követ lett, majd megint meghatalmazott a veronai kongresszuson 1822 dec. 28. pedig külügyminiszter s mint ilyen erélyesen sürgette a spanyol restauracionalis háboru folytatását. Villele-el meghasonolván 1824. elbocsátották. A pairi kamarában mondott beszédeivel s a Journal des Débatsba 1824-27. irt ragyogó cikkeivel nagyban elősegítette Villele bukását, s mint a chartisták vezére lendületett adott a franciaországi parlamenti életnek. Jóllehet X. Károlynak nem csekély szolgálatott tett trónralépése alkalmával: Le roi est mort vive le roi c. iratával, a király nem igen szerette őt mint minisztert liberális elvei miatt, de azért Martignac alatt rábizták a fontos római követséget amelyet 1829. Polignac minisztersége alatt hagyott oda. Az 1830. juliusi forradalom után a megbukott királyi család védelmére kelt, ezért törvény elé állították, de az esküdtek 1832. felmentették s ő kivándorolt Svájcba. Itt Abbaye aux Boisban tanulmányainak élt, de Berry hercegnő elfogatásának hirére Párisba ment, hol minden befolyását latba vetette a fogoly hercegnő megszabadítása érdekében. 1833 és 1834. X. Károlyhoz ment Prágába. Rendíthetetlenül megmaradt politikai nézetei mellett s következéskép a legitimistákkal tartott. Öreg korát irodalommal foglalkozva leginkább Svájcban töltötte. Szülővárosában 1875 szept. 5. emléket állítottak neki. A katolicizmusnak Franciaországban való visszaállítása, a Bourbonoknak a francia trónra való felemelése, s egyuttal ugyanazok megbuktatására senki sem tett annyit, mint C.; az irodalomban ő az elsők egyike, akik a romanticizmus utját egyengették. Művei a már említetteken kivül: Mémoires, lettres etc. touchant la vie et la mort du duc de Berry (Páris 1820); De l"abolition de la censure (u. o. 1824); De la restauration et de la monarchie élective (1831); De la nouvelle proposition relative au banissement de Charles X et de sa famille (u. o. 1831); Congres de Vérone (1838); Mélanges littéraires; La Vie de Rancé (1844); Souveniers d"Italie, d"Angleterre et d"Amerique (London 1815); Les Natchez (1825); Les aventures du dernier des Abencerrages; lefordította Milton Paradise lost-ját (1837). Kiadások: Oeuvres completes (saját kiadása 1826-31, 31 kötetben); St. Beuve kiadása (Páris 1859-61, 12 kötet) stb. Magyarul megjelentek: A kereszlénység szelleme. Ford. Gubicza István (I-II. kötet Budapest 1876, III-IV. köt. u. o. 1877); Atala ford. Csiky K. (Olcsó könyvtár 12); Atala, vagy két indus szerelme a luiziánai pusztákon. Ford. B(ozóky) J. (Pozsony 1803); A vértanuk. Ford. Nagy Ferenc (Pécs 1858); C.-nak Görögországban tett utazása, ezen ország történeteivel és mostani állapotjának egyéb irókból vett leirásával együtt Készítette Matskásy Ferenc (1819); Az utolsó Abenszerázs, ford. Rada. Olcsó könyvt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is