Cialdini

Henrik, gaeta-i herceg, olasz tábornok, szül. Castélvetróban 1811 aug. 10., megh. Livornóban 1892 nov. 18. - 1831. a pápai államban kitört felkelés alkalmából a nemzeti főlkelő seregbe állott be; 1833. Portugáliában spanyol szolgálatba lépett, hol a karlisták ellen tanusított bátorságáért ezredparancsnokká lett, de már 1841. az Espartero ellen szőtt összeesküvésben való állítolagos részt vétele miatt állásától elmozdították. 1843-ban feleségül vett egy gazdag valenciai nőt, 1848. pedíg az olasz felkelés hirére és a milanói ideiglenes kormány hivására hazájába tért vissza és önkéntes ezredet vezérelt a Novara melletti csatában. A békekötés után is megmaradt a szárdiniai sereg soraiban, 1855. pedig egy dandárt vezényelt Krimben. Visszatérése után Viktor Emánuel király szárnysegéde és az ivreai hadi iskola felügyelője lett. 1859. a 4. hadosztály vezetésével bizták meg, melynek élén aztán Palestro mellett a Sesián való átkelést kierőszakolta, miért is alezredessé nevezték ki. Midőn 1860. Garibaldi Nápolyba nyomult, C. egy szárdiniai sereg élén bevonult az egyházi államba és a Lamoriciere alatt küzdő pápai sereget Castelfidardo mellett szeptember 18. könnyü szerrel megverte; ezután Nápolyba hatolt, ahol egy nápolyi hadtestet Ísernia és Sesia mellett (okt.17.) győzött le, továbbá 90 napi ostrom után Capuát nov. 2., Gaetát 1861 febr. 15., Messina fellegvárát pedig márc. 13. kényszeríté megadásra. Ekkor aztán Viktor Emánuel Gaeta hercegévé, tábornokává és Nápoly helytartójává nevezte ki, mely állásában erélyesen fáradozott a titkos rabló-szövetkezetek kiirtásán, de a kormánnyal fölmerült nézeteltérése miatt már 1862 nov. 1. átadta helyét Lamarmora tábornoknak. Midőn 1862. Garibaldi ujból fölkelt, a torinói udvar C.-t, mint katonai diktátort Sziciliába küldte, hogy Garibaldi önkénteseit feltartóztassa. C. ekkor Aspromonte mellett Garibaldit megadásra birta és csapatját feloszlatta. Ezután Bolognába nevezték ki katonai parancsnoknak, 1864 márciusban pedig szenátornak. Az 1866. háboruban a jobb szárny élén a Pó alsó folyásánál kellett volna átkelnie, de mielőtt még feladatát megoldotta volna, az osztrákok az olasz fősereget Custozzanál meggyőzték és megszalasztották. A király erre C.-t tette Lamarmora helyébe a táborkar főnökévé és csak most (jul.) kelt C. át a Pó folyón és szállta meg a velencei királyság déli részeit. 1870. Amadeus aostai herceget, kit a spanyolok királynak választottak, Spanyolországba kisérte, hivatalt azonban ott nem vállalt. 1873 dec. 1. Firenzébe ment tábornoknak, 1876. pedig Párisba követnek, de 1881 visszahivatását kérte és ujra elfoglalta katonai állasát.

Forrás: Pallas Nagylexikon