Cianamid

(carbodiimid) CN.NH ₂ vagy C(NH)₂. Felfedezői Cloëz és Cannizaro 1851. E vegyület akkor képződik ha cianklorid, éterben oldott ammoniára hat. Tisztán előállítva szintelen, vizben, borszeszben és éterben könnyen oldható kristályokból áll, amelyek 40°-on megolvadnak. Oldataiból az ammoniás ezüstnitrát oldat sárga csapadék alákjában CN ₂.Ag ₂ összetételü vegyületet választ le. A rézsók fékete válmányt adnak (CN ₂.Cu). Könnyen polimerizálódik és diciandlamiddá C₂N₄H₄) alakul. Ásványos savak behatására könnyen vizet vesz fel és karbamiddá (hugyany) lesz. Reakcióiból nem lehet biztonsággal szerkezetére következtetni, ezért a kémikusok véleménye eltérő; némelyek C.-nak, mások carbodiimidnek tekintik. A C: nak számos származéka ismeretes; igy a hidrogént különféle organikus gyökök (metil, etil amil, fenil stb.) helyettesíthetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon