Cianidek
a szó tágabb értelmében a cián gyök vegyületei más
gyökökkel, azonban rendesen a C. alatt a fém gyököknek az egyszerü cián-(CN) és
izocián-(NC) gyökkel való vegyületeit értik. Az egyszerü v. mono-C. úgy látszik
a cián gyököt és az izocián gyököt is tartalmazzák. Az alkalifémek (kálium,
nátrium stb.) cianidjei olyankor képződnek, ha alkali fémet ciángázban
elégetünk; egyes fémek cianidjai akkor is képződnek, ha lúgos vegyületeiknek
szénnel való benső elegyét nitrogén átmoszférában izzítjuk. A bonyolultabb
összetételü nitrogén tartalmu szénvegyületeket (fehérjék) erősebb bázissal v.
alkali karbonáttal összeolvasztva szintén C. keletkeznek. A C. általában a
fémoxidoknak hidrogéncianidban (kéksav) való feloldása utján készülhetnek. A
nehéz fémek sóinak oldatából az alkali C. többnyire csapadék alakjában választják
le az illető fém cianidját. Részben kristályos és oldható, részben amorf és
oldhatatlan vegyületek. Az alkali fémek cianidjei vizben könnyen oldhatók, az
alkali földfémeké (kalcium, bárium stb.) kevésbbé, mig a többi fémek cianidjei
a merkuricianid kivételével vizben oldhatatlanok; azonban fölös alkalicianid
oldatban kettős v. összetett C. képződése következtében feloldódnak. Feltünő a
megfelelő fémkloridok és fém C. hasonlósága, mely azoknak ugy fizikai, mint
kémiai sajátságaikban nyilvánul. Igy p. az ezüstcianid alig különböztethető meg
kémiai reagensek nélkül az ezüstkloridtól. E C.-et a leggyengébb savak is
elbontják és belőlük hidrogénciánidot fejlesztenek. Nagyon mérges vegyületek.
Az egyszerü C: kel kapcsolatosan az u. n. diciánideket és triciánideket is
említhetjük. A diciánidek a dicián gyököt (Cy112)
tartalmazzák. Ilyen diciánid p. az ezüstkáliumdiciánid (AgKCy2) és
az aranykáliumdiciánid (AuKCy2), amelyek az egyszerü C.-nek
káliumciánid oldatban való feloldása utján készülnek; galvános ezüstözés és
aranyozáshoz használják. Ez utóbbi sókat gyakran nem a díciánból származtatják,
hanem azokat kettős sóknak tekintik mivel belőlük higított savak
hidrogénciánidot fejlesztenek. A triczánidek a tricián (CyIII3)
gyököt tartalmazzák. E vegyületekben a nehéz fém bensőbben van a triciángyökhez
kapcsolva és ezek együtt összetett gyököt képeznek, mely mint savcsoport
szerepel; e savcsoport azután még más fémmel vegyülve a sókat adja. Pontosan a
ferro (Fe"V2) és ferri (FeVI 2)
gyök ilyféle vegyületeit ismerjük. Maguk a savak, a ferrociánhidrogén [H8FelV
2(Cy3)4] és ferriciánhidrogén [H6FeVI
2(Cy3)4 ] is elő vannak állítva. A sárga
vérlúgsó (K8FelV 2Cy12) a
ferrociánhidrogénsav kálium sója a vörös vérlúgsó (K6FeVI2Cy12)
pedig a ferriciánhidrogénsav kálíum sója. Természetesen bármely más fémmel is
helyettesíthetjük e savakban a hidrogént. E vegyületek nem mérgesek, hig savval
hidegen nem fejlesztenek hidrogénciánidot. A vas e sókban annyira bensőleg van
a tricián gyökkel egyesülve, hogy közönséges kémlőszereivel ki nem mutatható.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|