Cid

(ejtsd: szid, arab. a. m. úr), tulajdonképeni nevén Don Rodrigo v. Ruy Diaz de Vivar, ki később a C. és Campeador (a. m. kiváló hős) melléknevet kapta. C. a spanyol mondák és dalok legkiválóbb hőse, kinek alakját a költészet híressé tette. C. valószínűleg a Lain Calvo családjából származott, s a XI. sz. közepe táján született. Mint afféle condottieri csapataival majd a keresztények seregében harcolt a mórok ellen, majd emezek hadsoraiban a keresztény királyok ellen, a szerint amire önérdeke tanácsolta. Résztvett azonkívül a leoni és kasztíliai polgárháborukban. Neve először Ferdinánd király egy oklevelében 1064. fordul elő; 1068. mint II. Sancho hadvezére legyőzi ennek öccsét, VI. Alfonzot, mire ez kénytelen Toledoba, Al-Mamunhoz, a mórok királyához menekülni. Sancho erre a testvérének, donna Uracának örökségét tévő Zamora ellen fordult, de a város ostroma közben Belido d"Olfos orvul megtámadta és megölte. A kasztiliaiak most az elűzött Alfonzot hívták meg a trónra, de előbb ünnepélyesen meg akarták eskettetni arra, hogy bátyja meggyilkolásáról nem tudott és abban részes nem volt. Rodrigón kivül senki sem merte a királlyal az esküt letétetni, amiért is ez őt nagyon meggyűlölte, de gyülöletét egyelőre elpalástolta, sőt azt is megengedte, hogy Rodrigo Jimenát, a király egyik unoka-nővérét nőül vegye; később (1087) azonban Garcia Ordonez (Ordono) fia), ki C. halálos ellensége volt, rábírta a királyt arra, hogy Rodrigót Kasztiliából számüzze. A mór királyok oldalán, részint a spanyolok ellen vívott harcokban C. sok jelét adta hősiességének és vitézségének, miért is visszahívták számüzetéséből; később újból rágalmaztatván, másodízben küldték száműzetésbe és birtokaitól is megfosztották. 1094-ben meghódította Valenciát, melyet 1099. bekövetkezett haláláig hősileg megvédett ugy a keresztények, mint a mórok támadásai ellen és melyet csak 1102 máj. 5. Jimena adott át a móroknak. Két évvel utóbb Jimena adott át a móroknak. Két évvel utóbb Jimena is meghalt. Mindkettőjüket a San Pedro de Candena kolostorban temették el, ahonnan később Burgosba vitték át hamvaikat.

A legelső költői mű, mely a C. hős tetteivel foglalkozik: a Poëma del Cid, valószínüleg a XII. század végén vagy a XIII. század elején keletkezett a Spanyolországban közszájon forgott népdalokból. E mű a francia Chanson de Rolanddal több pontban hasonlóságot mutat, és a következő felirást viseli: Per Abbat le excribió en el mes de Maio en era de mill e CCXLV annos, Sancheztől; megvan a Coleccion de poesias castellanos anteriores al siglo XV. (Madrid 1779, ujabb kiadása Ochoa Ödöntől, Páris 1842) c. gyűjteményben; legujabban kiadták Janer, Ribadeneyra: Poetas castellanos anteriores al siglo XV. (Madrid 1864) címü gyüjteményében és Volmöller (Halle 1879). A Poema del Cid-ben C. spanyol nemzeti hősnek van feltüntetve, mig a Crónica rimada del C. (kiadta Michel, a Wiener Jahrbücher 116 köt.) az arisztokrácia képviselőjének mutatja be. Mindazok a románcok, melyek eredetileg sokkal régibb eredetüek mint a Poema del Cid, az ország különböző vidékein keletkeztek és telve vannak ellenmondással. Magyarra Beksics Gusztáv, Győry Vilmos és Thaly Kálmán fordították a C.-románcokat. A németeknél először Herder forditotta le és dolgozta fel C.-jében e románcokat (Tübinga, 1806; Berlin, 1853), Herder C.-jét magyarul kiadták és magyarázatokkal ellátták Heinrich Gusztáv (Jeles irók tára) és Hoffmann Frigyes (Német irók iskolai tára; Budapest 1891), majd Regis (Stuttgart 1842), Eitner (1871). Franciául Creuze de Lessert (2. kiad., Páris 1821), Renard (Burgos 1830; 2 köt.), Renal (Páris 1843, 2 köt.); olaszul Pietro Monti (Milano 1853) dolgozták fel. 32 énekes hőskölteményt csinált e románcokból Diego Jimenes de Ayilon (Antwerpen 1569, Alcala 1579).

Az első spanyol dráma, mely tárgyát a C.-románcokból veszi, Lope de Vega Las almenas de Toro (Toro ormai) c. drámája; ennél nevezetesebb Guillen de Castro: Las mocedades del C. c. drámája (1621. uj kiadás Förstertől, Bonn 1878), melyet Corneille C.-je megirásánál alapul vett (Corneille C.-jét magy. ford. Alexander Bernát, Radó Antal. Egy Dozy szerint 1170. szerzett latin krónikában, a: Gesta Roderici Campidocti v. Historia Leonesában C. mint a spanyol nemzeti királyok őse van feltüntetve; kasztiliai X. Alfonz Crónica general-ja, valamint a XIII. sz. elején keletkezett Genealogia del C. Ruy Diaz, mint a királyi ház ősét mutatják be. A Crónica particular del C.-ben, mely valószinüleg a XV. sz. iratott, C. mint csodatevő jelenik meg előttünk.

Forrás: Pallas Nagylexikon