Magyar	Angol
Cigányok...	----

Magyar	Német
Cigányok...	----

Törvényesítése Vadászkürt Me - kha Nauvoo kristálylimiter Szarvorru madarak Magna charta Revirement Hiób - hír X Window Referáló folyóirat Árpatisztító gép Részvénytársaság Samott Osztrák szinek

A népvándorlások árjának, mellyel kelet elözönlötte nyugatot, utolsó hulláma a XV. sz. elején folyt széllyel Európa országain. A cigányok kis csapata volt ez. Jöttek, senki sem tudja honnan, mentek, maguk sem tudták hová. Megjelenésök sajátságos fantasztikus, tűneményszerü volt. Vándorlásuk okáról és céljáról csodás regéket meséltek; a népek elhitték s kegyesen bántak velök. Kiderült, hogy ámítók voltak; rablók is lettek. Erre minden országban halálra üldözték őket. Nem tudták kiirtani. Humánusabb idők következtek. Civilizálni, letelepíteni akarták őket. Ez sem sikerült. Igy dacolnak a műveltség hatásával s nagy részök olyan kezdetleges kulturáju, mint félezer évvel ezelőtt. Igy voltak ők az újkor rejtvénye. De lényök, eredetök, nyelvök titkait egy század óta mind több sikerrel fejtegeti a tudomány, mely a tanulmányok egyik legérdekesebb tárgyául ismerte meg őket mindenütt. De legjelentékenyebb szerepök Magyarországon van, hol a nemzeti zeneművészet letéteményeseiként működnek, hol a legjellemzetesebb népjelenségül tünnek fel, s hol a nemzetgazdaság és nemzetgyarapodás szempontjából is mint fontos tényezők jöhetnek számba. Indokolt tehát hogy behatóan és részletesen foglalkozzunk velök, kivált kevésbbé ismert etnikus vonásaikkal.

I. A cigánynyelv gramatikája.

E helyen első sorban a magyar cigányok nyelvére leszünk tekintettel, de a hol szükséges, vizsgálódásunk körébe vonjuk a hazánkbeli többi cigány nyelvjárásokat is, főleg a mennyiben lényegileg eltérnek egymástól. A mi az ortografiát illeti, egészen a magyart használjuk.

A cigány nyelv hangjait magyar helyesirással a következő 47 betűvel jelezhetjük:

a, á, b, c, cs csh, d, dz, dzs, e, é, f; g, gh, gy, h, ch, i, í, j, k, kh, l, ly, m, n, ny, o, ó, p, ph, r, s, sz, st, szt, sty, szty, t, ty, th, tyh, u, ú, v, zz, s.

A h mássalhangzó után mély torokból ejtett erős hehezet.

A hangsulyra nézve megjegyzendő, hogy a legrégiesb európai tájszólásban, a török-görög cigányokéban a hangsuly némi kivétellel az utolsó szótagra esik. Ez az oxitonálás megvan némi kivétellel az oláh cigányoknál is; a magyar és tót cigány-tájszólás hangsulyozásának a paroxitonálás az alapja. A magyar cigány azonban a magyar nyelv hatása alatt most már rendesen az első szótagra helyezi a nyomatékot. Végéles csak adá, odá, odí; másodéles a sajátságos magyar cig. félmult, p. gyanáhi. A főnevek közül csak keveset ejtenek másodéles hangsullyal p krajcári, kalapácsa; az igehatározók közül odóde, papále. Harmadéles a sajátítóból képzett melléknév: kasztészkero, grasztészkero, guruvéngero rakjákero. A kero, gero stb. végzetnek kro, gro-vá rövidültével a nyomaték vagy a végzet előtti szótagon marad, vagy a szó elejére telepszik. Harmadéles hangsullyal hallatszik rendesen szomniákuno, olykor a műveltető ige is, p. akasztínavav.

1. Az ige.

Az igék feloszlanak tőből, nevekből képzett, és igékkel vagy igehatározókkal összekötött igékre; ezek ismét cselekvő, közép, szenvedő, műveltető és gyakorító alakokban jelennek meg; ragozásukra nézve cselekvő vagy szenvedő igék. Külső alakjuk szerint és az általuk kifejezett cselekedetek minőségét tekintve következőképen osztályozhatók: 1. -árel, -erel, -ínel végüek mind cselekvők vagy műveltetők; 2. -óvel végüek szenvedők, olykor középigei értelemmel; 3. -ável, -ével cselekvők vagy középek; 4. -ovavel, -evavel szenvedők vagy középek; 5. -aravel, -eravel cselekvők vagy műveltetők; 6. -avavel vagy műveltetők, vagy gyakorítók, a tájszólási szokás szerint. Megjegyzendő, hogy cigányainknál a parancsoló móddal összevágó igető d, l, n, t, st, szt véghangja -ovel, -árel, -inel, -ovavel, -inavel ragok előtt gy, ly, ny, ty, sty, szty-re változik.

A cigány nyelvben igék képezhetők 1. oly tőkből, melyek csak igékben fordulnak elő és külön értelemmel nem birnak; 2. fő- s melléknevekből és igehatározókból. A cselekvő és középalak képzője -el, p. a) tőkből: acs-el a. m. marad; b) nevekből: dar főnév a. m. félelem dar-el a. m. fél; csungard a. m. nyál csungard-el a. m. köp. Következő önálló tőigék, más tőhöz csatolva, uj igéket képeznek: del a. m. ad, csi-del a. m. merít, chu-del a. m. nyul; lel a. m. vesz, csor-lel a. m. önt, bo-lel a. m. márt,: dzsel a. m. megy, li-dzsel a. m. visz, chan-dzsel a. m. viszket; kerel a. m. csinál, vakerel a. m. beszél; ezen kerel-t a magyar cigányok a kedvelt gyakorító alak képzésére is használják, p. mangel a. m. kér, mangakerel a. m. kéreget; del a. m. ad, davkerel a. m. adogat.

A cselekvő alak képzői -arel, -erel, -inel, p. aszarel a. m. nevet; kal-o a. m. fekete, kaly-arel a. m. feketít; dand a. m. fog, dand-arel a. m. harap. Az -inel csak idegen nyelvből származó tőkhöz v. szavakhoz járul p. harangoz a. m. harangoz-inel.

A szenvedő alak képzője -ovel, de olykor középige is lesz belőle; p. csuly-ovel csepeg; tikno a. m. kis, tikny-ovel a. m. kisebbedik.

A műveltető alak képzője -av, a cseh-morva cigányoknál -ar; p. arakel = talál, arak-av-el = találtatik, cseh-morva tájszólásban pedig arakar-el.

Valamennyi cigány tájszólásban a jelen idő ragjai egyes számban: -av, -esz, -el: többes számban: -asz -en -en. Megjegyzendő, hogy ch és dzs után a jelen idő 2. és 3. személyében mindkét számban e helyett a van; chav, chal, chasz, chasz, chan, chan eszik; dzsav, dzsasz, dzsal, dzsasz, dzsan, dzsan megy. E szabályt követi ezen 3 ige is: a) prasztav, prasztasz, prasztal; prasztasz, prasztan, prasztan szalad; b) dromav, dromasz, dromal stb. utazik; c) darav, darasz, daral stb. fél.

A félmult (végzetlen mult elbeszélő alak) időt a jelen időhöz járuló -asz képezi; a magyar telepített cigányoknál, ha a jelen időhöz -ahi járul, az első személynél a v elesik.

A mult idő képzése sem jár sok nehézséggel. A cselekvő alakban végzete a magyar telepített cigányoknál r, l, n, v, o, és z után: -gyom, -gyal, (-gyan), -gyasz; -gyam, -gyan -de; pl. asztarel-asztargyom; bolel-bolgyom; szunel-szungyom; v után a v elejtésével: mangavel-mangagyom. A szenvedő alakban pedig végzete: -ilyom, -ilyal, -ilyasz; -ilyam, -ilyan, -ile, pl. csinyovel a. m. vágatni, csinilyom, csinilyal csinilyasz, csinilyam, csinilyan, csinile. Az oláh cigányok a mult időt szintén ezen ragokkal képezik, a vándorcigányoknál végzete cselekvő alakban r, l, n, o, v, z után: -dom, -dan, -dasz, -dam, -dan, -de, a szenvedőben pedig: -ilom, -ilan, -ilasz, -ilam -ilan, -ile. Végzete továbbá telepített magyar cigányainknál: -lyom, -lyal, (-lyan) -lyasz, -lyam, -lyan, -le a cselekvő alakban, ha a tő cs, g, k, ch, ty, nd, j, m-re végződik a szenvedő alakban pedig o után -ilyom; pl. phucs-el-phucslyom, makel-maklyom, kamel-kamlyom; szenvedő o után: bangyovel-bangyilyom. Kivételek: s után -lyom: besel-beslyom; v után -lyom: avel-avlyom; r után-elyom, -ulyom: perel pelyom, merel-mulyom; cs után -ilyom: acsel-acsilyom. Egészen eltérők: dzsal-gelyom lel-lilyom; chal-chalyom;piel pilyom. Az oláh cigányok a felsorolt hangokra végződő igék multját szintén így képezik, ellenben a vándorcigányok ezen esetekben egyszerü: -lom, -lan (-lal), -lasz, -lam, -lan -le végzeteket használnak ugyanazon szabályokkal és kivételekkel, csakhogy az l nem válik ly-vé; p. pekel-peklom; merel-mulom.

További végzete a mult időnek telepített magyar cigányoknál: -nyom, -nyal, -nyasz, -nyam, -nyan, -ne: pl. kamel-kamnyom vagy kamlyom; vagy esetleg; -anyom, -anyal, -anyasz, -anyam, -anyan, -ane: pl. darel-daranyom; vagy végül: -enyom, -enyal, -enyasz, -enyam -enyan, -ene, pl. ustyel-ustyenyom. Megjegyzendő, hogy del a. m. ad ige és a vele való képzések: -inyom, -inyal, -inyasz, -inyam, -inyan, -ine raggal képezik a mult időt; del--dinyom; rodel-rodinyom. Egészen eltérő: lel-linyom vagy lilyom, az első főkép a kárpátiaknál. Oláh cigányok tájszólásában a multnak a végzete csak egy esetben -anyom, -anyan, -anyasz stb., még pedig darel igénél, melynek multja: dar-anyom. A del ige és származásai ezen cigányoknál kétfélekép ragozhatók és pedig: a) -inyom, -inyan, -inyasz, -inyam, -inyan, -ine ragokkal: del-dinyom; jagden-jagdinyom, v. b) -dem, -del, -desz -dam, -dan, -de ragokkal: jagdel-jagdem stb. Ez utóbbi egészen kivételes ragozás, de Erdélyben és az alföldön is hallható. A vándorcigányoknál a del és származásainál a végzet szabályosan: -inom, -inan, -inasz, -inam, -inan, -ine; pl. del-dinom; phurdel-phurdinom.

A mult időre vonatkozólag végül még megjegyzendő, hogy a magyar telepített és az oláh cigányoknál s és sz után szabályosan a cselekvő alakban -tyom, -tyal, ( tyan), -tyasz, -tyam,-tyan, -tye; pl. besel-bestyom; reszel-resztyom. A vándorcigányoknál ellenben s és sz után csak: -tom, -tan, -tasz, -tam, -tan, -te; pl. besel-bestom, reszel-resztom. Valamennyi cigány tájszólásban pedig a mult időben a dzs-g-vé válik pl. dzsal-gelyom.

A régmult (végzett mult) idő a magyar dunántuli, némely erdélyi és általában a zenész cigányoknál ugy alakul, hogy a mult idő alakjaihoz mindkét szám valamennyi személyében ahi járul, a többi cigányoknál pedig -asz, -ász; p. mardel, mult: margyom, régm. margyomahi vagy margyomasz.

A jövő idő magyar és vándorcigányoknál ugy alakul, hogy a jelen időhöz a járul, pl. marav-marava. A kárpáti és cseh-morva cigányok szintén a-t csatolnak a jelen időhöz, de az egyes szám második és többes szám első személyénél az sz h-vá változik. Az oláh cigányok pedig a jelen idő elébe asz, ti képzőt tesznek, némelyek csak asz képzőt; mindkét esetben ez némileg óhajtást fejez ki, pl. kerom (kerav), jövő idő asz kerom a. m. szeretek csinálni vagy asz ti kerom a. m. szeretném, hogy csináljak.

Főnévi igeneve a cigány nyelvnek voltaképen nincs. Külön szerkesztés pótolja azt, mely abban áll, hogy nehány magyar és oláh cigánytörzs az ige tövéhez mássalhangzó után -en, magánhangzó után pedig -n ragot tesz, p. ker-en a. m. csinálni ezt az alakot beszéd közben mindig a the vagy thi kötőszó előzi meg; p. me kamav the dzsan a. m. szeretnék menni. Több magyar, nehány oláh, a cseh-morva és vándor cigány törzsöknél ugyanezen szabályok fenntartása mellett: -el, -l ragok pótolják a főnévi igenevet, p. gelyasz the mangel a. m. koldulni ment; de mange the pijel a. m. adj nekem inni.

A parancsoló mód csak az egyes szám 2. és a többes szám 1. és 2. személyében fordul elő. Az egyes szám 2. személye valamennyi cigány tájszólásban a ragtalan igető: pl. csor-el pm. csor! A többes számban pedig a jelentő mód jelen idejü többes számu 1. és 2. személye használtatik, p. csorel, pm. csorasz, csoren. Kivételek azon igék melyeknek tője egy mássalhangzóból áll és ezeknek minden összetételei: 1) a-val képezik a parancsoló mód egyesszáma 2. személyét: dzsal-dzsa, kal-ka, chal-cha, hidzsal hidzsa; 2) e-vel: del-de, lel-le, avel- (av) kivételesen ave, boldel-bolde, csardel-csarde, ghedel-ghede chudel-chude, tradel-trade, lazdel-lazde; 3) egészen eltérők a-val: aszel-asza, darel-dar, vagy dara, lizdrel-lizdra, trasel-trasa; 4) egészen eltérők e-vel: biknel-bikne; 5) ty, sty, szty után rendesen i-vel képeztetik a parancsoló mód egyes számának 2. személye, p. chutyel-chutyi, ustyel-ustyi; 6) ty után a csak egy esetben; patyel-patya. A tagadó szócska na a. m. nem, a tiltó szócska pedig ma a. m. ne; p. na phenav a. m. énnem szólok, ma phen a. m. ne szólj.

A foglaló illetve óhajtó módot kamel ó. m. akar igével szerkesztik: 1) A jelen időben: kamav the kerav a. m. akarom,hogy csinálok a.m.csinálnék; kamesz the keresz a. m. csinálnál stb.; 2) a mult időben kamlyom the kergyom a. m. csináltam volna; 3) a jövő időben: kamava the kerava a. m. csinálandanék, de ezt rendesen körülirással fejezik ki, p. me kamav the tu basavasz ada divesz a.m. én szeretem hogy te zenélsz mai nap, azaz: szeretném, ha ma zenélnél.

A cigány nyelvben csak mult részesülő van. Valamennyi cigánynál a mult részesülő -do, -lo, -no, -to képzője az ige tövéhez járul; ha a jóhangzás követeli, a tő és rag közé megfelelő magánhangzó kerül. A magyar oláh és vándorcigányainknál -do a mult részesülő ragja ha az igető r, l, n, v, z -re végződik p. asztarel-asztardo kapott, fogott anel-ando hozott, chavavel-chavado etetett. A magyar cigányoknál kivétel csak r után -lo, phirel-phirlo ment; n után -edo, anel-anedo hozott dzsanel-dzsanedo (dzsando)a. m. tudott; vmarad -do előtt, dzsivel-dzsivdo élt; v után to, csivel-csito vetett, szovel-szuto aludt. Az oláh cigányoknál pedig kivételt mutatnak r után -ado, paren (parel)-parado nyitott, piren-pirado kiment; m után -ado, dzsamen-dzsamado parancsolt; o után-do, tén-todo fektetett, állított; r után -lo szkapiszaren-szkapiszailo a. m. megszökött, az r-t ez esetben i helyettesíti; n elesik, aszunen-aszudo (aszundo) hallott.

Ugyanezen cigányoknál -lo a mult részesülő alakja ha az igető cs, g, k, ch, ty, nd, m-re végződik, p. avricsel-avricslo pihent makel-maklo kent dromel-dromlo utazott. A szenvedő alak végzete -ovel szabályosan -ilo-ra változik, p. matyovel-matyilo részegedett, tergyovel-tergyilo állott; egészen eltérők; zsal gelo ment chal-chalo evett, hijel-hilosz t, ledzsel-legelo vitt, lel-lilo vett, merel--mulo halott, ovel-ulo vagy ovlo lett és piel-pilo ivott.

A mult részesülő még -no alakban is előfordul a magyar cigányoknál m után p. kamel--kamno v. kamlo akart; n után: p. hajnel-hajno bántott - r után p. darel-darano félt; ty után p. ustyel-ustyeno fölkelt - l után p. lel-lino vagy lilo vett; d után, p. del-dino adott tradel-tradzno hajtott. Az oláh cigányoknál -ano alakban előfordul a mult sészesülő r után, p. daren (darel)-darano félt; ino alakban pedig d után p. den (del)-dino adott kanden-kandino büzlött. Megjegyzendő még, hogy a szenvedő -ovel alak -no-vá lesz, nem -ilo-vá, p. dilinyovel-dilino megbolondult. A vándorcigányoknál ez a -no-ra képzett alak összevág területenkint a telepítettekével.

Végül a mult részesülő a magyar, oláh és vándorcigányoknál s és sz után -to alakban is előfordul, p. besel-besto ült lakott; reszel-reszto érkezett, elért. Kivételkép felemlítendő, hogy s után ty helyébe -to lép: ustyel--usto ugrott; v után pedig ennek elejtésével szintén -to lép; csivel-csito rakott, vetett; szóvel-szuto aludt. A mult részesülő képzésénél is dzs átváltozik g-vé; dzsal-gelo ment, ladzsel-lagedo szégyenkedett, ledzsel--legelo vitt.

A határozói alak a cigány nyelvben pótolja egyszersmind a hiányzó jelen részesülőt s ugy képeztetik, hagy az igetőhöz -indosz vagy csak -indo rag járul, pl. besel-besindosz vagy besindo ülve, lakva. Az állapotjelző következőképen használtatik: kergyom odova tergyindosz a. m. állva csináltam azt; mangel pre drom phirindosz a. m. az uton járva koldul.

Van a cigány nyelvben igei főnév is. Főnévvé válik minden ige, ha -ben, pen (az oláh cigány tájszólásban -bó, -pó) képző járul a parancsoló módhoz illetve az igétőhöz; ha ez mássalhangzón végződik i kötőhangzóval járulnak hozzá e képzők: p. mang kérj mangipen kérés, chud nyulj, chugyipen nyulás. Kivételesek a szenvedő -ovel-re végződő igék melyek a mult részesülőjéhez csatolják az igei főnév képzőjét p. barovel par. mód barov, m. részesülő - barilo himnemü, barilyi nőnemü, barilyibe (-ben) nagyobbodás.

A szenvedő alak pótolható az acsel ige és a mult részesülő összekötésével me szom kurdo (kurdgyi nőnem) a. m. ütött vagyok a. m. üttettem. Valamennyi cigány tájszólásban a szom vagyok igének csak a jelentő mód jelen és félmult ideje van meg. A többi időt a török és magyar cigányoknál uvén óvel úvel a. m. lenni ige pótolja, a cseh-morva és oláh cigányoknál avén, avel ige, a. m. lenni és jönni, a német cigányoknál vela ige a. m. csak lenni, mert náluk jönni a. m. avel. A török cigányoknál uvén a. m. lenni és avén a. m. jönni, ép úgy a magyar cigányoknál óvel a. m.lenni és ável jönni két különböző ige, mig a cseh-morva cigányoknál aven a. m. lenni és jönni egyformán. A német cigányoknál vela a. m. lenni, avela a. m. jönni. A honti és gömöri magyar cigányok szintén mint a törökök, uven, uvel-nek ejtik a lenni igét.

A létige ragozása a jelentő mód jelen idejében a következő:

magyar cig.		oláh cig.
dunántuli	kárpáti
színyom	szlyom vagy szom	szom (szam, szëm)
színya	szlyal szal	szan (szën)
színye (-a)	szlye (-a) szi	szi
színyam	szlyam szam	szam (szëm)
színyan	szlyan szan	szan (szën)
színye (-an)	szlye (-an) szi	szi (szën)

A vándorcigányok a kárpáti cigányok második alakját: szom, szal, szi (hi), szam, szan, szi (hi) használják.

Félmult idő:

magyar cig.		oláh cig.
dunántuli	kárpáti
szinyomahi	szlyomahi	szómasz
szinyalahi (-szahi)	szlyahahi (szahi)	szánasz
szinyahi	szlyahi	szasz
szinyamahi	szlyamahi	számasz
szinyanahi	szlyanahi	szánasz
szinehi	szlyehi	szasz

A dunántuli magyar cigányoknál a félmultnak egy második alakja is használatos: sznyomahi, sznyalahi sznyahi, sznyamahi; sznyanahi, sznehi; ez a második félmult a kárpátiaknál igy hangzik: szómahi, szálahi, sza, számahi, szánahi, sza. Vándorcigányaink pedig a félmultat igy használják: szomasz, szalasz, hasz, szamasz, szanasz, hasz.

A vándorcigányok a kárpátiak második alakját használják: úlyom, úlyol, úlya stb.

A kárpáti cigányoknál a régmult idö alakjai megegyeznek a dunántuliakéival.

A kárpáti magyar cigányok ugy a vándor-, mint a dunántuli magyar cigányok alakjait használják, azon eltéréssel, hogy az egyes szám második személye: óveha, úveha, a többes 1. személye pedig: óvaha, úvaha.

Óvel = lenni igének a jelentő módban ezenkivül még jelen és félmult ideje is van; jelen idő.

A kárpáti magyar cigányok ugy a dunántuli, mint a vándorcigányok idevágó igealakjait használják.

A kárpáti cigányok itt is ugy a dunántuli, mint a vándorcigányok igealakjait használják, azon eltéréssel azonban, hogy tájszólásukban az egyes szám 2. személye: óvehasz, úvehasz, a többes szám 1. személye pedig: óvahasz, úvahasz.

A főnévi igenév óvel vagy úvel, vagy óven, úven, az oláh cigányoknál avén; a parancsoló mód egyes számu 2. személyben ov vagy uv, az oláh cigányoknál av, a többes 2. személye óven vagy úven, az oláh cigányoknál avén. A mult részesülő: ovlo (-i) vagy a vándorcigányoknál úlo ( i), az oláh cigányoknál avló ( i); a határozói alak pedig a magyar és vándorcigányoknál óvindosz vagy úvindosz, az oláh cigányoknál avindósz, illetőleg csak óvindo úvindo avindó.

A foglaló (óhajtó) mód alakjai egyeznek a jelentő mód alakjaival, csakhogy eléjök the vagy thi kötőszó áll; p. jelen idő; the óvav, the óvesz, the óvel, the óvasz, the óven, the óven.

Az oláh cigányok tájszólásában a jelen idő cselekvő alakja teljesen megfelel a vándorcigányokénak, mig a szenvedő alakja a magyar cigányokéval azonos.

Az oláh cigányoknál a cselekvő alakban a félmult idő igy hangzik: marósz, marészasz, marélasz, marászasz, marénasz, marénasz; a szenvedő alakban pedig megfelel a kárpáti cigányokénak, kivéve az egyes szám 2. személyét: márgyoveszasz és a többes szám 1. személyét: márgyovaszasz

Az oláh cigány tájszólásban a mult idő cselekvő és szenvedő alakja megfelel a dunántuli cigányokénak, csakhogy az egyes szám 2. személye cselekvő alakban margyán, szenvedőben pedig márdilyan.

Az oláh cigányoknál a régmult időnek ugy a cselekvő, mint szenvedő alakja abban különbözik a kárpáti cigányokétól, hogy a cselekvő alakban az egyes szám 2. személye margyánasz, a 3. margyászasz, a többes 3. személye margyászasz; a szenvedő alakban szintén egyes 2. személy márdilyanasz, 3. márdilyaszasz, többes 3. személy márdilyaszasz.

Az oláh cigányok tájszólása a jövő időt egészen eltérőleg képezi:

A főnévi igenév cselekvő alakja mindezen cigányoknál marel (márel, máren), a szenvedő alakban a magyar, kárpáti és oláh cigányoknál margyovel (márgyovel, margyoven), a vándorcigányoknál pedig mardovel.

A parancsoló mód cselekvő alakban: mar, marasz, maren, a szenvedő alakban: margyov, margyoven, a vándorcigányoknál: mardov, mardoven.

A mult részesülő cselekvő alakjában: mardo, szenvedő alakjában: margyovalo, a vándorcigányoknál mardovalo.

A határozói alak cselekvő alakjában marindosz, esetleg marindo, szenvedő alakban: margyivindosz, esetleg margyivindo mely helyett a vándor cigányok mardovindo (-sz) alakot használnak.

A létige a cigányban is használatos olyan szerkezetben, mint «nekem van», p.

hasonló módon a félmulttal is: mange, tuke stb. hasz; mult idő: mange, tuke stb. szolyász stb. P. mange szi ker te tuke szi bar a. m. nekem van házam és neked van kerted.

A létigét a részesülővel szenvedő értelemben is használják; p. a vándorcigányoknál:

A többi időalakok is hasonlóan képeztetnek. A létige a részesülővel cselekvő értelmű a következő igéknél: terdo a. m. állott, besto a. m. ült, szuto a. m. feküdt, paslo a. m. feküdt; p.

S ily módon képeztetnek a többi idők is.

Vannak a cigány nyelvben személytelen igék is, melyek csak az egyes szám harmadik személyében fordulnak elő. Ezek a következők: dukhal fáj; trebol kell; az oláh cigányok még az alábbiakat is használják személytelenül, a jelen, félmult és jövő időben: fal tetszik, rémlik; aresól elég; sz"aleól tetszik, kedves; realól kellemes; trasz mindegy, semmi; trebul kell. P. a magyar cigány tájszólásban:

Ily módon képeztetnek a többi alakok is. Némely főnévvel összekötve, személytelenül használtatik még lel = vesz, és del = ad is. Ha ezen főnevek az egyes számban állanak, a cselekvés egyszeri, ha többesben, gyakori voltát jelentik. Ezen főnevek: csik tüsszentés; kockarida böfögés; ezek lel-lel járnak; ril alszél, brisind eső, ezek del-lel járnak. P. böfögők. Jelentő mód

Főnévi igenév: the lel kockarida; parancsoló mód: lel tuke kockarida a. m. böfögj, lelen tumenge kockarida a. m. böfögjetek; mult részesülő: lyilo kockarida és határozó alak: lindosz kockarida. A böfögés gyakori voltának kifejezésére a főnév többes száma a lel többes számának 3. személyével köttetik össze; p. mange, tuke stb. len kockaridi, én böfögetek, te böfögetsz stb., félmult: mange lenasz kockaridi böfögeték, mult: mange lyile kockaridi böfögettem; régmult: mange lyilyenasz kockaridi böfögettem vala; jövő: mange lena kockaridi böfögetni fogok; főnévi igenév: the len kockaridi böfögetni; parancsoló mód: len tuke kockaridi böfögess, lenen tumende kockaridi böfögessetek; mult részesülő: lyilo kockaridi böfögetett; határozói alak lindosz kockaridi böfögetve.

A magyar -hat, -het képzőnek is személytelen igék felelnek meg, melyek a személyes névmás és az ige között állanak változatlanul minden módban és időben. Ezen igék: a) saj a. m. -hat, -het, p. me saj dzsav mehetek, me saj gelyom mehettem; haszti, hasti, szaszti, szasti a. m. -hat, -het. Használatos némely magyar és valamennyi német cigánynál saj helyett, p. tu szaszti prasztesz the mangel, szaladhatsz koldulni. Tagadólag: nasztyi, nastyi, p. me nastyi merav, nem halhatok meg, me nastyi merava, nem fogok meghalhatni. Saj önálló ige gyanánt is szerepelhet. Igy: me saj, tudok, tu saj, tudsz, jov (joj) saj, tud, amen szastyi, tudunk, tumen szastyi, tudtok, jon szastyi, tudnak; me nastyi, nem tudok, tu nastyi, nem tudsz, jov (joj) nastyi, nem tud.

A magyar «kell» a cigány nyelvben hum által fejeztetik ki, mely után mindig the a. m. hogy kötőszó áll, p. me hum the chav, ennem kell, tu hum the chav, enned kell, me hum the chályom, ennem kellett; me na hum the pocinav; nem kell fizetnem. Sok cigány muszinav-ot használ hum helyett, p. me muszinav the chav, ennem kell.

2. A névszó. Főnév és melléknév.

A cigány nyelv csak két grammatikai nemet különböztet még, a him- és nőnemet. A himnem rendes végzete -o vagy mássalhangzó, a nőnemé -i vagy mássalhangzó. Van néhány -a végü himnemü és nőnemü főnév is. A -ben, -pen, -be, pe, -bo, po, végü igei főnevek mind himnemüek. Az idegen nyelvekből vett -osz, -isz végüek himnemüek, -ka, -ica nőnemüek, p. kligyengero hn. lakatos kligyengeri nn. Lakatosné; dzsiukel hn. Kutya, dsiukli nn. Szuka melléknevek baro hn. Bari nn. nagy mult részesülő: mardo hn. mardi nn. vert. Élettelent jelentő -i végü főnevek olykor kivételesen himnemüek. A cigány nyelv általában nem igen szigoru a nem alkalmazásában, p. a következők majd himnemü majd nőnemü végzetüek: vógyi a. m. lélek,vogyákero nőn., vogyészkero hn. mn. a.m. lelkes, léleké; pányi a.m.viz, pányakero nőn., panyeszkero hn. mn. a. m. vizé. A mellékneveknél nincsen kivétel: a mássalhangzóval végződőknek mind a két nemre csak egy alakjuk van, p. sukar hn. és nőn. mn. a. m. szép.

Képzésre nézve vannak: 1. Tőfőnevek, p. rom cigány, romnyi cigánynő; 2. melléknevek és mult részesülők főnevekül használtatnak és ez esetben névelő van előttük, p. o báro hn., i bari nn. a. m. a nagy, o rusto hn., i rustyi nőn. a. m. a haragos; 3. némely melléknév és mult részesülő változatlan alakban különös értelemben főnév gyanánt szerepel, p. parno (i) mn. a. m. fehér, párnyi nőn. főnév a. m. kréta; kálo (i) mn. a. m. fekete, kálo hm. főnév a. m. kéményseprő; murado (gyi) m. rész. a. m. nyirt, muradi és muragyi nőn. főnév a. m. borotva; 4. az igei főnevek képzésénél a nőnemü melléknévből lesz a himnemü főnév, p. dzar nőn. főn. a. m. szőr, dzaralyi nőn. mn. a. m. szőrös, dzaralyipen hn. főn. a. m. szőrösség; 5. a -ben, -pen, -be, pe, -bo, -po képzők, mint már az igei tőnévnél említve volt, az igék parancsoló módja tőjéhez vagy mult részesülője alakjához járulva, szintén főneveket képeznek, p. chav egyél, chaben evés, csor lopj, csoriben lopás; barilo (i) nagyobbodott, barilipen nagyobbodás: 6. a cseh-morva cigányok és néhány felvidéki és erdélyi magyar cigány idegen főnevekhez -isz, -osz végzetet csatol, mely a német cigányoknál és más magyaroknál -i, -o-nak hangzik, p. csaplarisz vagy csaplaro csapláros, hegyosz vagy hegyo hegy.

Nőnemü lesz a himnemüből, ha az -o végzet -i-vé változik; ez alkalommal a cseh-morva, oláh és sok magyar cigánynál n, l, d, t, st, szt átváltoznak ny, ly, gy, ty, sty, szty-vé, p. phivlo phivlyi özvegy. Olykor nőnemü főneveknek a magyar és cseh-morva cigányoknál -ni, -nyi, a németeknél -nin a képzője, mely főkép élőt jelentőknél fordul elő, p. kahnyi, kahni, kahnin tyuk; rom cigány, romni, romnyi cigánynő; guruv ökör, guruvni és guruvnyi tehén. A himnemü és nőnemü neve gyakran egészen külön-külön tőjü szó; p. basno kakas, kahnyi, kanhi tyúk; papin lud, gunarisz gunár.

A melléknevek képzésére nézve megjegyzendő: a cigány nyelvnek nincs tulajdonképeni birtokos esete s e helyett bizonyos melléknévi alakot használ. Minden főnév tője melléknévvé alakítható át a következő képzőkkel: himnemü főnévből: -eszkero hn., -eszkeri nőn., eszkere többessz.; nőnemü főnévből: -akero hn., -akeri nőn., -akere tsz. képzővel, ha a mellévnév kifejezte tulajdonsággal csak egy személy vagy tárgy bir, illetve ha a főnév birtokos esete csak egy birtokra vonatkozik. Több személyre vagy tárgyra a képző -engero hn., -engeri nőn., -engere tsz. mind a két nemben; p. porészkero (i) egytollu, porészkere (i) egytolluak; poréngero (i) többtollu, poréngere többtolluak. A nőnemü-akero (i, e) előtt a török, magyar, oláh, szerb, szerémségi és cseh-morva cigányoknál d, l, n, t, st és szt átváltoznak gy, ly, ny, ty, sty és szty-vé.

A-tno, -utno helyet vagy időt jelző igehatározókból melléknevet képez, p. ratutno éjjeli, rati éj. A-tno,-utno következőkép is alakul: -duno, -eduno, -ituno, -uno, -ano, -ino, -sztuno, -kuno, -ardo, -ono; p. anglutno és angluno első, elől lévő (anglal előlről); duritno és durituno távol, hosszu (dur távol); kerituno és kerutno otthonos, házi (ker ház).

-valo ( i, -e) rövidítve -alo ( i, -e) mellékneveket képez főnevekből; p. bacht szerencse, bachtalo szerencsés; nakh orr, nakhvalo oktondi; melléknevekből, p. baro nagy, barvalo gazdag; szikh gyors, szikhalo gyors; határozóból, csi- a. m. -talan, csivalo haszontalan; igetőből, p. kus nyuz, kusvalo nyuzó; szov alszik, szovalo álmos.

A mult részesülők mind melléknevekül is használtatnak és nőnemü és többes számu alakban is előfordulnak; p. baro mn. nagy, barardo (-gyi) m. rész. a. m. nagyobbított; de mange o barardo dikhlo, add nekem a nagyobbított kendőt.

Mássalhangzós végü tőmelléknevek mindkét nemben és a többes számban, sőt mint igehatározók is változatlanul maradnak. Ezek a következők: aver más, dur távol, chor mély, kucs drága, phuj semmirekellő, szik gyors, sukar szép, miszech rossz, gonosz. A cseh-morva és a legtöbb magyar cigánynál azonban felveszik a nem és szám ragjait, p. sukari romni szép asszony, sukare csave szép fiuk.

A kicsinyítés képzője eredeti cigánytőkből származó fő- és mellékneveknél egyaránt himnemü -óro és nőnemü -óri, p. raklo fiu, raklóro fiucska; rakli leány, raklóri leányka; sukar szép, sukaróro szépecske.

A fokozás középfokát a magyar cigányoknál -éder, az oláhoknál -edér képzi; ha a melléknév magánhangzóval végződik, az elmarad; p. silalo hideg, silaléder hidegebb. A tőtől egészen eltérő fokozást mutatnak: lácso jó, féder jobb; misto jó, féder jobb; miszech rossz, holéder rosszabb. A fokozás felső fokát a magyar cigányok naj és maj, némelyek a magyar leg- szócskával, az óláh cigányok pedig csak maj-jal képzik; p. féder jobb; najféder vagy majféder vagy legféder legjobb; baro nagy, baréder nagyobb, najbaréder vagy majbaréder vagy legbaréder legnagyobb.

A többesszám-ban a magánhangzós végzetü melléknevek e hangzó helyébe -e-t tesznek; a mássalhangzós végüeknél az -e a tőhöz járul; például korro vak, korre vakok, sukar szép, sukare szépek.

A főnevek a többes számban majd -e, -a, -i képzőt vesznek fel, majd változatlanul maradnak. Szabálykép felállítható: 1. az -o végzetü himnemüek ezt a ragot a többesben -e-re változtatják; p. pirano szerető, pirane szeretők. 2. Mássalhangzós vagy -a vagy -i végü himnemüek ragja a többes számban -a, p. angar, angara szén; vogyi, vogya lélek; verda, verda kocsi. 3. Az idegen szármázásu -osz -isz végü himnemüek -i-t vesznek fel a többes számban; p. csaplarisz, csaplariszi csaplár. 4. Változatlanul megmaradnak a legtöbb magyar cigánynál a következő himnemüek: csor tolvaj, gra vagy graszt ló, kan fül, rom cigány, kast fa, dand fog, va vagy vaszt kéz. 5. A -be, pe, -ben, pen, -bo, po végzetüek a többes számban mind -a-t vesznek fel. A nőnemü eredeti cigány főnevek többes számu ragja -a vagy -i. A cseh-morva és némely magyar cigányoknál a d, l, n, t, st, szt, átváltozik gy, ly, ny, ty, sty, szty-vé. Minden főnév gyanánt használt melléknév és mult részesülő mind a két nemben -e-vel képzi a többes számot. A cseh-morva és legtöbb magyar cigánynál l, r, n, után j előzi meg a többes szám

a ragját. P. ambrol, ambrolya körtve; csar, csarja fü; kurmin, kurminya kása.

A cigány nyelvben hét vagy nyolc eset van a tájszólások szerint. Ejtegetés van a főneveknél, önálló mellékneveknél, mult részesülőknél s a számneveknél. A birtokos eset tulajdonkép melléknévi alak. Magyar és vándor cigányainknál a következő ragok járulnak a tőhöz az egyes esetek mejelölésére.

Az oláh cigányok az egyes szám birtokosát -eszkoro, -éhko, nőn. -ákoro, -áhko, a többesben -éngoro, -éngo és nőn. -ángoro, -ángo raggal képzik.

A magyar -é végzetü s a ragtalan vagy -nak, -nek ragu birtokos főnevet a cigány a melléknévi birtokos alakkal fejezi ki. Azon tájszólásokban, melyekben beható nincsen, ezt és a marasztalót a tulajdonító pótolja; a hol van beható, ez egyszersmind marasztaló is. A kihatóval a távolító és veszteglő is kifejezhető. A többi magyar viszonyragos főnevek helyett előljárós főnevek állanak.

A ragozásnál e és a előtt d, l, n, t, st és szt- gy, ly, ny, ty, sty és szty-vé változik, r után pedig j járul a rag elé. A magánhangzós végü főnevek, a nevező esetet kivéve elejtik e magánhangzót; a szólító egyes számában csak -e-t vesznek fel. Élőt és élettelent jelentők ragozása közt is van némi különbség. Az életteleneknél a szenvedő eset mind a két számban egyezik a nevezővel. A -goro, -koro, -gero, -kero gyakran -gro, -kro-ra rövidül, főkép a vándorcigányoknál; az -éhkoro helyett a Duna és Tisza között -éhko hangzik.

Élőt jelentő himnemüek: rom cigány, csiriklo madár.

Az alsó Duna es Tisza között elő oláh cigányoknál az egyes szám igy hangzik: rom, roméhko, romészte, romész, romá, romésztar, romésza, romészke stb.; csiriklo, csirikléhko stb.

Élettelent jelentő himnemüek: akhor dió, kóro korsó

Az oláh cigányoknál a birtokos egyes számban: akhorészkoro, korészkoro, a többes számban: akhoréngoro, koréngoro. Az -osz, -isz, -usz végü idegen származásu főnevek ragozása az egyes számban eltérő, a többesben szabályos; p. papusz nagyatya

Devel isten többes szám devla; egyes sz. szólítója devla. Dad atya többes szám dada, egyes sz. szólítója dade vagy dadeja. A -be, -pe, -ben, pen, -bo -po végüek mind a két szám kihatójában és segítőjében és a többes szám birtokos, tulajdonító és beható esetében a-t tesznek e helyébe; az egyes szám nevezőjét kivéve, valamennyi esetben elejti a -ben, -pen az e-t; p. szasztipen egészség.

Élőt jelentő nőnemüek: phen nővér, romni asszony:

Az alsó Duna és Tisza között lakó oláh cigányoknál a birtokos igy hangzik: egy. sz. phenyáko, romnyáko, t. sz. phenyángo, romnyángo; a többi oláh cigánynál pedig: egy. sz. phenyakóro, romnyakóro, t. sz. phenyángoro, romnyángoro.

Élettelent jelentő nőnemüek: patrin lomb, levél; gódi ész, lélek:

Az alsó Duna és Tisza között lakó oláh cigányoknál itt is a birtokos igy hangzik: egy. sz. patrijáko, gogyáko; t. sz. patrijángo, gogyángo a többi oláh cigánynál pedig: patrinyákoro, gogyákoro, t. sz. patranyángoro, gogyángoro.

O végü himnemüből képzett, élő lényt jelentő nehány -i végü nőnemü főnév a cseh-morva és több magyar cigány tájszólásban a többes számban -ij-t vesz fel; p. bákro kos; bákri juh, többes: bákrija, bákrijengero, bákrijende bákrijen, bákrijale, bákrijendar, bákrijenca, bákrijenge.

Az önálló melléknév, mult részesülő és számnév a főnevek minden szabályát követi a ragozásbán; p. kálo, káli fekete:

Ha a melléknév megelőzi a főnevet, csak ez utóbbi ragoztatik, mig a melléknév az egyes szám nevezőjében és szenvedőjében megtartja eredeti alakját, a többi esetekben a himnemben -e, a nőnemben -a ragot vesz fel; ha pedig magánhangzóra végződik, ennek helyébe teszi ezen ragot. A többes számban mind a két nem ragja -e. P. báro mánus nagy ember, tikni káhni kis tyuk.

A mássalhangzós végü s a közép és felső foku melléknevek önállóan ép ugy ragoztatnak, mint a magánhangzós végüek; p. báreder, báredereszkero, barederjakero stb. A főnév előtt álló közép és felső foku melléknév szintén ugy ragoztatik, mint a nem fokozott; p feder raj, federe rajeszte (jobb ur, jobb urnak); holeder lil, holedere lileha (rosszabb levél, rosszabb levéllel): báreder ráni, báredera rányatar (nagyobb urnő, nagyobb urnőtől).

A melléknévvel vagy számnévvel összetett főnévből származó mellékneveknél a határozó szó nem követi a melléknevek szabályait, hanem ha mássalhangzóra végződik, ehhez -e járul, a végmagánhangzót pedig -e-re változtatja. A német cigányok változatlanul kapcsolják össze a neveket. P. jek egy, dive divesz nap jekediveszúno egynapi; duj kettő bers év, dujebersengéro kétéves: kálo fekete, dand fog, káledandengéro feketefogu; párno fehér, bal haj, párnebalengéro fehérhaju.

3. A számnév.

A számnevek a szerint, amint vagy fő- vagy melléknevekül szerepelnek, azoknak minden szabályait követik. Igy p. a rendszámok, ha főnév előtt állnak, melléknevek módjára ragoztatnak.

Sarkszámok: 1 jek, 2 duj, 3 trin, 4 stár, 5 panzs, panc 6 sov 7 efta 8 ochto ofto, 9 enya 10 des, 11 desujekh, 12 desuduj, 13 desutrin, 14 desustár, 15 desupanzs, 16 desusóv, 17 desefta, desufta, 18 desochto,19 desenya, 20 bis, 21 bisujekh, 30 trianda, 40 starvardes, staránda, 50 pansvardes, pancsinda. 60 sóvvardes, 70 eftavardes, 80 ochtovardes, 90 enyavardes, 100 sel, 200 dujsel, 1000 iszro, desvalsel, desusel, 2000 dujiszro, bis val sel, bisusel. Nagyobb számok var, val «szor»-ozással fejeztetnek ki, p. des var sel ochto sel enya var des utrin=1893: iszro var iszro = 1.000,000 vagy jekmilis = egy millió. Jek csak az egyes számhan, a többiek csak a többes számban ejtegethetők;

A rendszámok a sarkszámokból képeztetnek himnemü -to, nőnemü -ti és többes számu -te raggal; a nőnemü ragot a cseh-morva és sok magyar cigány tyi-nak ejti. P. jekto első, dujto vagy aver második, trito harmadik, selto századik; stárti, stártyi (nőn.) negyedik; biste huszadikok.

Határozatlan és osztó számok: szavoro fn., szavori nőn. szavore tsz. a. m. mind. Duj the duj kettenkint stb. (Soduj a. m. mindkét,sotrin a. m. mindhárom stb., oláh: liduj a. m. mindkét).

Határozói számok -var vagy -val képzővel; p. jekvar egyszer, desval tizszer, selvár százszor. A rendszámok, ugy mint a melléknevek, az -esz vagy dunántuli -e raggal képezik igehatározói alakjukat; p. dujto második; dujte, dujtesz másodikul.

Törtszámok: pas a. m. fél vagy jepas (a jekpas a. m. egy fél rövidítése), ha megelőzi a fő- vagy számnevet, «fél» jelentésével bir, ha követi a számnevet, a törtszám nevezőjét jelenti; p. pas starto kora fél negyedik óra a. m. fél négy, vagy pas star fél négy; panzsto pas ötöd-. sovto pas kotor hatod-rész. A német és cseh-morva cigányoknál gyakran, a magyaroknál ritkábban hallani a firtla,gartiri a. m. negyed, kifejezéséket; p. duj gartiri pre ochto két negyed nyolczra; trin firtla prro efta három negyed hétre. A nap szakai is fejeztetnek ki így: pas rati éjfél, pas dive vagy dilosz, plunodij dél; jek kora egy óra. A magyar cigányoknál többnyire következőleg fejeztetnek ki a törtszámok: pas, jepas fél, trita harmad, stárta negyed pancsta ötöd stb.

4 Igehatározók.

Időt jelző igehatározók: adadij, adadive, adadiresz ma, ics tegnap, prekoics tegnapelőtt, taha, tajsza holnap, pale taha holnapután, akanik most, kode mikor, mingyár mindjárt, papale megint, szakodij naponta, szakovár mindig, varekana olykor, valamikor. Helyet jelző igehatározók: adaj itt, adode ide, andal bent, avreszte máshol, dur messze, haretane közel, kere haza, nikaj sehol, nikatar sehonnan, odoj ott, odtar onnan, szakotane mindenhol, tal, tel alatt, upre fent, varekaj valahol varekatar valahonnan. Számot jelző igehatározók: angluno első, avrutne másodikul, but sokat, csulo keveset, kityi, keczi mennyit, kityito, keczilo hányadik, nagom először, nist, nista semmit. Módot és okot jelző igehatározók s egyéb szócskák: agya, auka ugy, avka így, bare nagyon, csak csak, csoral alattomosan; hoszke, szoszke miért, ko mi, na nem, tala, talam talán uva igen, de, varehar, vareszar ugy-ugy, vasge ért, miatt, végett.

A melléknevekből származó igehatározókra vonatkozólag megjegyzendő, hogy a mássalhangzós végü mellékneveket a cseh-morva és német cigányok változatlan alakjukban használják határozókul; p. sukar mn. és ih. A dunántuli cigányok ellenben a szenvedő eset alakját használják; p. sukar mn. sukare ih. A többi cigány tájszólásokban -esz képezi az igehatározót; p. sukar mn., sukaresz ih. Magánhangzóra végződő mellékneveknek szintén szenvedő esete szolgál határozóul a dunántuli cigányoknál; a többieknél pedig itt is -esz a képző, p. dilino mn., diline és dilinesz bolondul. Ezen szabályt követik a rendszámok is; p. starto, startesz negyedik, negyedikül.

5. Előljárók.

Az előljárók a cigány nyelvben a főnévnek vagy nevező alakjával állanak, vagy meghatározott függő esetet vonzanak. Nevező esettel jár: andr-o, -i -e; p. gélyom andr" o ves vagy gelyom veseszke = az erdőbe mentem. Nevező vagy kiható esettel jár: andral; p. perel mande andral o muj, vagy andrat e mosztar, kiesik a számból. Nevező vagy tulajdonító esettel járnak: kio, p. kio Phandlo forosz, Prágánál, kia, kija, p. besava kia tute nálad ülök; mamuj, p. me bestyom duj bersa mamuj i ghangeri, vagy mamuj a ghangerate, két évig a templom átellenében laktam; maskar, p. khel maskar amende, táncolj közöttünk; pal, után, által, p. phirgyom pal o bar, vagy pal e bareszke a kertben sétáltam; pas p. jek pas avreszte egyik a másik mellett; tu diklyal la pas o kher, vagy pas e khereszte a háznál vagy a ház mellett láttad; upré pro, p. cserchenya szinyen upré pro sero vagy sereszke a csillagok a fej fölött vannak; tel alatt, alá, alul, p. bes tut tel o kast, vagy tel e kasteszke, ülj a fal alá; vas, p. vas mro baro devel vagy vas mre bare devleszke, a nagy istenemért. Nevező, tulajdonító vagy szenvedő esettel járnak: pasal, trujal, trujum körül és pral -en -an, -on, -ön; p. klisztyom pasal o forosz, a város körül lovagoltam; o bero nangyvárel pral i panyi, vagy pral a panyake, a hajó a vizen uszik. Nevező vagy szenvedő esettel járnak: pro -ba -be, -an, -on stb., p. kóro szinye pro szkamin, a korsó az asztalon áll; prekal keresztül át által p. nástyom prekal o kher, a házon keresztül szaladtam; pre és upr -ra, -re, p. me pelyom upr i phuv a földre estem. Minden esettel járnak: bi-, csi-, ci-, -talan, nélkül és zsi, -ig; p. me avlyom bitutar nélküled jöttem; gélyom zsi Pestyi, Pestig mentem.

Utoljárók, viszonyragok. 1. Időt jelző utoljárók: -e, -var; (állapító eset); p. vende télen; linaje, nilaje nyáron; -var mindig -eszke -ake, -enge raggal jár. Me chav trinvar diveszke [diveszeszke] (gyakorító eset): naponta háromszor eszem - jekvar berseszke, egyszer évenként. 2. Helyet jelzők -e, -tane, -etane; p. dzsan, khere (beható eset). Menjetek haza, av manca ghan gere, jöjj velem a templomba. 3. Módot jelzők: ker rometane, csináld cigányként. A cseh-morva és több magyar cigány tájszólásban az -eszke, -ake, -enge (beható rag) célhatározóul is használatos  p. dzsa jareszke, menj lisztért. 4. Számot jelzők (számnévképzők): táne, -itáne, -vár; p. eketane, jeketane, együtt; dzsan dujtane, kettenként járnak; me csumidinyom la trinvár, háromszor csókoltam őt.

Az oláh cigányoknál a birtokos esetek így hangzanak: mángoro, lészkoro, lákoro, améngoro, tuméngoro, léngoro; a segítő esetek pedig 2. sz tusza 3. sz. lésza és lásza.

Az oláh cigányoknál ez utóbbi alak igy hangzik: pen, péngoro vagy péngo, pénde pen, szól. hiányzik, péndar, pénca, pénge. A magyar cigányok a pumen alakot a többes számra is használják, pumaro-t csak a 3-ikra; p. Mro csávo the tri csaj kamen, az én fiam és a te leányod szeretik magukat (egymást). Főnevekkel összekötve a birtokos névmás szabályait követik.

A cseh-morva, magyar és német cigányoknál man, elejti az n-t ha előljáróval köttetik össze; p. perel pre ma rám esett. Az oláh cigányoknál a man nemcsak előljáró, hanem személytelen ige mellett is elejti az n-t; p. munro dand dukhal ma, a fogam fáj. A man és tut személyes névmás helyettesíti néha a magáraható névmást; p. ásar tut, ásar pesz, dicsérd magadat; tu tut asárész, tu pesz asáresz, dicséred magadat; me man asárav, me pesz asárav, dicsérem magamat.

Birtokos névmás:

Az oláh cigányok a birtokos névmás első személyét igy képzik; munro, munrészkoro, munreszte stb., a második személyben pedig a t és r közé i-t illesztenek: tiro, tireszkoro, tireszte stb. A birtokos eseteket itt is -ero, -gero helyett -oro, -goro-val képzik; a segítő eset ragja -ha helyett -sza, p. amáreha helyett: amarésza miénkkel légeraha helyett lengorásza övékkel. A 3. személyben a második szótagban előforduló -e o-ra változik: lengoro, lengoreszkoro, lengoreszte stb.

Főnévvel összekötve a birtokos névmás a melléknév szabályait követi;

Mutató névmások a magyar cigányok tájszólásában: adá, adanó, adani ez; adane ezek; odoj (a j elesik a ragozásban), odoja az: odoja azok; odonesz azon, amaz.

Az oláh cigányok ada helyett kadá-t, odoj helyett pedig kodá-t mondanak; kadá, kadalészkoro, kadalészte, stb.; kodá, kodalészkoro; kodalészte; a segítő eset pedig: kodalésza, kodalásza; kodalesza, kodalásza; avrésza, avrásza. Főnevekkel összekötve, a mutató névmások is ugyanazon szabályt követik, mint a többiek.

Hasonlító (tulajdonságra mutató) névmás a magyar cigányoknál: aszavo hn., aszavi nőn., aszave tsz. olyan mint az, akként, olyféle, ahhoz hasonló, olyan; aszevo hn., aszevi nőn.. aszeve tsz. ilyen mint ez, ekként, ilyféle, ehhez hasonló, ilyen. Az oláh cigányok aszavo helyett adeszó, adeszi, adeszé-t használnak.

Határozatlan névmások: avro (-i) másik; aver, avra más; korkoro(-i) maga, egyedül; korkore(-sz) magán; nemoho nehány; niko senki; sza mind; szajek mindegyik; szako, szavoro mindegyik mindenki; szakojako kiki; szakovako kiki, különböző; szagodidzsene mindössze; valako, vareko valaki; valaszo, vareszo valami; valaszavo, vareszavo akár, valaki, bizonyos; valaszar, vareszar akárki.

Nista a.m. semmi; ragozása a magyar cigányoknál: nista, nisteszkero, nisteszte, nista, nisteja, nistesztar, nisteha, nisteszke stb.; az oláh cigányoknál: kháncsi, kháncséhko, kháncséhte, kháncsi, kháncséja, kháncsehtar, kháncsesza, kháncsehke stb.

Vonatkozó és kérdő névmások a magyar cigány tájszólásban: kodovo, ko himnemü, ka nőnemü, ki; kodova melyik; szo, sza mely; szavo melyik; havo milyen: szohoda micsoda. Kodovo csak a nevező esetben, többi esetét a ko pótolja; kodova megtartja alakját; p. kodoveszte melyiknek.

Az oláh cigányok ezt az alakot használják: himnem kon, kászkoro, kászte, kasz, szól hiányzik, kásztar, kásza, kászke; a nőnem egészen eltérő: koná, konákoro, konáte, koná, konátar, konásza, konáke; többes: kolé, koléngoro, kolénde, kolén, koléndar, kolénca, kolénge. A szo névmás birtokosa az oláh cigányoknál: szószkoro, szákoro és széngoro; a segítő eset: szósza, szásza.

Határozó névmások a magyar cigányoknál: kaj hol, kia hová, kasztar és katar honnan, nikaj sehol, nikia sehova, nikatar sehonnan; az oláh cigányban ezek igy hangzanak: ka hol, koti hová, katar és kotar honnan, nikeir sehol, nikoti sehova, nikatar sehonnan.

7. A névelő.

A himnemü névelő az egyes szám nevező és szenvedő esetében o. a nőnemü i; a többi esetekbon a himnemü e. nőnemü a. A többes számban mindkét nemben és valamennyi esetben e. P. o rom a cigány; i romni a cigánynő; e roma a cigányok; e romeszte a cigánynak; a romnyate a cigánynőnek; e romende a cigányoknak; e romnyende a cigánynőknek. Ha melléknév előzi meg a főnevet, a névelő a melléknév előtt áll; p. o báro raj a nagy úr. A kárpáti, délvidéki magyar és az oláh cigányok a névelőt a ragozásban (kivéve a nevezőt és szenvedőt az egyes számban) a himnemü és többes számu le és nőnemü la alakban is használják. Ugyane cigányok a következő, inkább mutató névmási alakokat használják névelő gyanánt: ol, olo hn.; oli, ola nőn., ole tsz., vagy odo hn., odi, oda nőn., ode tsz. A főnévi igenév mint főnév előtt a névelő helyett the kötőszó áll; p. the besel ülni, vagy az ülés; the chal enni, vagy az evés.

8. Kötőszók.

Kötőszók a magyar cigányok tájszólásában: auka ugy; ani, vaj vagy; ba ámbár, noha; bár bár; de de; ha,. szar mint; hat, hát hát; hanem hanem; kaj, hogy hogy; kana mikor, ha; taj, is is; mer mert; ni-ni sem-sem, se-se; szosza, hosza, szoha mivel; szoszke, hoszke, szosztar, hosztar miért; taj, the, th" és; the, te hogy; vaj vagy; vaj-vaj vagy-vagy; vasoda azért.

9. Indulatszó.

A magyar cigányok használják a magyar indulatszókat; p. hohó, jaj, ucu stb. Azonkivül számos cigány felkiáltásuk is van, mint: o mro devla ! oh istenem! arakhel mro devel ! isten mentsen! trade dzsa okia ! takarodj! uscsi fel! acs csitt! stb.

II. A cigányok életmódja, szokásai, hiedelmei.

Sátoros cigányaink nemzetségi és családi viszonyai, s általában társadalmi rendszerük csak részben vezethetők vissza őshazájuk, India idevágó állapotaira.

Ámbár a cigányjellemnek némi konzervativ vonása is van, mely kisebb-nagyobb sikerrel évszázadokon át ellenállott az idegen népek és kultura hatásának, ámbár vannak még ősrégi szokásaik, babonáik, de családi és nemzetségi állapotaikra hatással voltak mindazonnépek, melyeknek körében a cigányok hozzánk jövetelük előtt éltek. Ez állapotok azonban még maig is sok oly momentumot mutatnak, melyek az összehasonlító népvizsgálatra nézve fontosak lehetnek. Társadalmi életök egyes vonásai e nép beható ismeretéhez fontos anyagot szolgáltatnak.

Az indiai kaszt-szellemre emlékeztető ősi vonásnak tekinthető p. az a kölcsönös megvetés, mellyel a letelepedett cigányok (Gletecsore a. m. nyelvben szegények), kik a cigány nyelvet már nem jól beszélik és a vándorcigányok (kortorár a. m. barangoló, bitang) egymás iránt viseltetnek; e kölcsönös gúnyos elnevezések is megvetésből látszanak származni.

Arra nem szánja magát a sátoros cigány, hogy letelepedett cigány leányát vegye nőül vagy megfordítva, hogy egy Gletecsore-leány egy kortorárhoz menjen feleségül. Cigányaink ezen két főosztálya általában irtózik a «vegyes» házasságtól. Hogy idegen, ismeretlen állapotokkal, eszmékkel barátkozzék meg, arra csak a legnagyobb, legvégső szükség kényszeríti a cigányt.

Ily felfogással szemben felmerül az a kérdés: vajjon letelepedett cigányaink hazánkba való bevándorlásuk idejében a sátoros cigányoktól különvált osztályt képeztek-e, vagy azokkal együtt egy nép voltak ?

Ha tekintetbe vesszük azon utat-módot, mely folytán a sátoros cigányból letelepedett cigány lesz, azt állíthatjuk, hogy hazánkba eredetileg csak vándor vagy ugynevezett sátoros cigányok (Kortorár) jöttek, miután azok, kik már útközben letelepedtek, végkép meg is váltak törzsüktől, s így visszamaradtak mindazon országokban elszórva, melyeket a cigány nép Indiából való kivándorlása utáni bolyongása közben évszázadok óta bebarangolt.

A mi letelepedett cigányaink, kiket vándortársaik a jelentős Gletecsore névvel neveznek, úgy támadtak hogy a vajdának hatalmában állott, akkor sokkal inkább mint ma, csapatjának egyik vagy másik tagját valamely «becstelen tettéért», u. m.: gyilkosságért, társának meglopásáért, a vajda személyének megsértéséért, a csapatból száműzni.

Az ily száműzött aztán kénytelen volt egymagára vándorolni; ezzel azonban nemcsak a hatóságok figyelmét vonta magára és sok kellemetlenségnek volt kitéve, hanem gondoskodnia kellett arról is, hogy valamiképen annyi pénzt szerezzen, mennyivel csapatját etetéssel és itatással kiengesztelje és annak körébe ujra felvétessék.

Mint száműzött azután rendesen beállott napszámosnak és akárhányszor szűkebb családja is önként osztozván száműzetésében, valamely faluban vagy városban megtelepedett.

Főleg a jobbágyság idejében találtak a földesuraknál az ily száműzött cigányok menedékhelyet, és miután önként kerültek jobbágyságba, csakhamar meghiúsult minden abbeli reményük hogy valaha csapatjaikhoz visszatérhessenek. Mert ha egyszer a száműzött vándorcigány beállott valamelyik földes úr zsellérei közé, onnan csak nagyritkán menekülhetett meg, s ha idővel a szökést meg is kisérlette, csakhamar kézrekerült s akárhanyszor a legirtózatosabb büntetést kellett kiállnia. A földesúrnak a háborús idők folytán jobbágyaik száma tetemesen megcsökkent és így szívesen fogadták a cigány jövevényeket.

Városi és falusi cigányaink már régóta szakítván hagyományaikkal és eredeti szokásaikkal, lassankint a polgáriasodott népek keretébe léptek be. Nincsenek már náluk «nemzetségi» viszonyok; családi állapotaik pedig legalább egészben véve hasonlatosak azon nép szokásaihoz, melynek körében élnek; ellenben a sátoros cigányok mai napig is fentartották a régi törzsekre és nemzetségekre való felosztást. Hazánk vándorcigány-törzseinek (malija a. m. törzs; mall a. m. pajtás barát) mindegyike külön - külön vajda alatt áll és se házasság, se más szorosabb kapocs nem fűzi őket egymáshoz. E vajdáknak hajdan nagy hatalmuk volt törzseik fölött, manapság azonban kifelé csak a törzs érdekeinek szolgálnak, befelé pedig télen, a «nagy-gyülés» (forosz manusengre a. m. férfiak városa, gyülése) alkalmával száműzik ugyan egyik-másik tagot, de csak közkivánatra; fenmaradt még azon joguk is hogy házasságokat engedélyeznek és hitestársak elválásához beleegyezésüket adják, sőt kisebb bűneseteknél a törzs kiválóbb tagjainak beleegyezésével testi büntetéseket is szabhatnak ki. Miután a vajda tisztje atyáról fiura vagy annak hiányában a legközelebbi férfirokonra száll, választásokra a szó szoros értelmében nem igen kerül a sor, hanem az új vajda a nép színe előtt megesküszik, hogy a közös érdekeket elő fogja mozdítani s mindent a törzs beleegyezésével és annak kivánatára fog tenni.

Hogy a vajda hatalma mai napság annyira megcsökkent, annak okát többek közt abban kell keresni hogy a törzsek most kisebb csapatokban külön vándorolnak, s csak a zord évszak beálltával találkoznak a közös téli telepeken. llyenkor aztán hol barlangokban hol primitiv kunyhókban töltik a hideg tél napjait. A téli kunyhót (putri, kaliba) rendesen valamelyik erre alkalmas falu végén v. annak közelében építik. A hazánkbeli valódi cigány-kunyhó következő módon épül: Egy arra alkalmas helyet négy oldalról vesszőkerítéssel vesznek körül. Ezen vesszőkerítéssel párhuzamosan (tőle 1/2-1 méternyi távolságban) egy másik vesszőkerítést huznak. Ezen 3-4 méter magas két vesszőkerítés közti ürt jól kitömik kövekkel és földdel. Az egyik oldal vesszőkerítésében egy nyilást hagynak a kunyhó bejárata számára s ezt ajtóval látják el. Hogy a kunyhó meleg legyen, a kerítés külső oldalán mindenfelől sok földet hantolnak fel, ugy hogy kívülről a kunyhó csak egy oldala látható, ahol t. i. az ajtó van. Az egész kunyhó messziről dombszerü földemelkedésnek látszik. A födelét ugy csinálják, hogy az oldalfalakra keresztül-kasul 1-2 arasznyi távolságban rudakat raknak, melyekre jó sok szalmát vagy galyat vetnek és arra nagy réteg földet hantolnak. A födél közepében egy nyilás van, melyen át rendesen egy deszkából alkotott kémény vezet, hogy a kunyhóból a füstöt a szabadba bocsássa. Délmagyarországon, hol szegény embernek nem igen lehet fára, vesszőre szert tenni, a vándorcigányok téli kunyhóik falait földből építik, melyet marhaganajjal és szalmával vegyítenek és ebből téglaforma darabokat gyurnak s azokat a napon megszárítják; kívülről pedig a falakra szintén földet hantolnak. Ezen kunyhók belsejében csak a tűzhely méltó a figyelemre. A kunyhó nagyságához arányítva az említett füstlyuk alatt kőből vagy (mint Délmagyarországon) szárított földdarabokból egy négyszögü, körülbelül félméternyi magas emelkedést építenek, melynek felső, a füstlyukkal szemben levő oldalán egy üstforma mélyedés van. Az ily módon alkotott emelkedés négy oldalán egy-egy lyuk van, mely csatornaszerüleg végződik az említett üstforma mélyedésbe. Ezen mélyedésbe rakják a tüzet, amelyet a négy csatornaszerü lyukon át éleszt a léghuzam. Ha ezen emelkedés ügyesen van szerkesztve, ebben a füst egyenesen felemelkedik és a födél nyilásán át a szabadba tódul, anélkül, hogy a kunyhó belseje megtelnék füsttel. Sokkal kellemetlenebb telelőhely a barlang, legyen az akár mesterségesen egy domb v. hegy oldalába vájva, akár pedig termeszetes sziklabarlang. Utóbbinál a füst csakis a barlang bejáratán át hatolhat ki a szabadba, s így a barlang maga tele van füsttel és hőmérséke is tetemesen alászáll, mivel az ajtónak majdnem folyvást tárva kell állania. A mesterségesen, domb-, vagy hegy oldalába vájt kunyhónál a szükséges helyen erős cölöpöket vernek be melyek a földnek leszakadását, leomlását megakadályozzák. Hol alkalom van rá, ezen földi barlangokat ugy ís készítik hogy a domb vagy hegy gerincén kezdenek lefelé, vájni, a földet ugy kiásván hogy a barlangnak nincs ugyan természetes fedele, de igenis alapja és három oldala. A fedelet ily barlangoknál fából, galyból, szalmából és ezekre hantolt földből hozzák létre. A nyitott oldalt fával, kővel kiépítik és ajtóval ellátják. Ezek a vándorcigányok telelőhelyei.

Ily téli telepek közelében szokta a vajda megtartani a «nagy gyülést» melyen közmegegyezéssel határoz a fontosabb ügyekben, mely határozat elfogadása és tiszteletben tartása mindenkinek kötelessége hacsak azt nem akarja, hogy a törzs (malija) kötelékéből kizárassék. Ily gyüléseken legtöbb szavuk az ugynevezett Szájbidsók-nak (előljáróknak) van, mivel ők állanak az egyes «nemzetségek» (gakkija) élén. Összejövetelükkor ezek tartoznak a vajdának jelentést tenni mindenről, ami az utolsó gyülés óta csapatjuk kebelében történt. Ámbár a Szájbidsó tisztje nem apáról fiura száll, azért itt sem lehet szó választásról, mivel azt tekintik hallgatag beleegyezéssel Szájbidsónak, kinek ügyessége, eszélyessége csapatjánál általános elismerésben részesül; ezt csakhamar megbizzák a csapat ügyinek rendezésével, mire a vajda is elfogadja őt Szájbidsónak. Magától értetődik, hogy miután az egyes csapatok egymástól elkülönítve vándorolnak, minden csapat élén egy-egy Szájbidsó áll, kinek halála után, v. ha vénsége folytán tehetetlenné válik, közmegegyezéssel ruháztatik e tiszt egy másikra. Kifelé ő képviseli ugyan a csapatot, befelé azonban hatalma csak az előforduló zavargások lecsillapítására irányul; fontosabb ügyekben csak a vajda és manapság már ő is csak közmegegyezéssel határozhat. Sőt még az ugynevezett «vándorjelek» választásában sem járhat el önkényüleg.

Mivel ugyanegy cigánytörzs tagjai vándorlások idején egyes csapatokra vannak osztva, majdnem magától érthető, hogy bizonyos jeleket alkalmaznak az utak mentén, melyekkel az utánok következőknek vándorlásuk irányát és a felmerülő egyes hireket tudtára adják. Ősrégi, nemzedékről-nemzedékre szállt jelek ezek, melyeket Európa majdnem minden vándorcigány-törzse egyaránt használ. Azonban, hogy ez zavart ne okozzon, s hogy egy idegen törzs tagjai véletlenül a mások számára elhelyezett vándorjeleket maguknak szólóknak ne tartsák: minden törzs bizonyos hirekre az általános jelek mellett, még törzsjelt is kap, melyből megtudhatja, hogy melyik törzs tette le ezt vagy azt a jelt. A legegyszerübb vándorjel a következő jelekből van összetéve: 1. magából a voltaképeni hirmondó jelből, 2. a törzs jeléből, 3. az illető csapat főnökének, vagy egyes esetben valamelyik előreküldött tagnak személyes jeléből. Ezek a voltaképeni vándorjelek, melyekhez még időszámítási jel járul. Ez azt a napot adja a következő társak tudtára, amelyen a vándorjel letétetett. A magyarországi, erdélyrészi és oláhországi cigányoknál e jelek neve szikajimako a. m. mutató, a szerb és török cigányoknál childerpen-nek a. m. várakozásnak hivják, a némethoni cigányoknál e jelek neve szikerpaszkero. Ily jelek megsemmisítését, ha idegen törzstől származnék is, a legnagyobb bűnnek tartják; az illetőt a törzs vajdája becstelennek (melalesz) nyilvánítja és a törzsből kizárja. Saját külön jellel való birás minden vándorcigány legfőbb kivánsága. Tél idején, a «nagy gyülés» alkalmával szokta a vajda ezeket a jeleket bizonyos kiváló szolgálatért az érdemes tagoknak adományozni. A vajda egyszerüen megmagyarázza az adományozott jel alakját, mire a kitüntetett egyén zsebére nagy lakzi következik. A vajda által a Szájbidsóknak és egyes érdemes törzstagoknak adományozott személyes jelek a következőkből állanak: bizonyos számu vágásokból, rovásokból, fára, annak hosszában, vagy szélessége irányában alkalmazva; bizonyos számu ló- v. disznószőrből, paszulyból, tökmagból, szalmaszálakból; bizonyos számu és bizonyos módra vágott, felmetszett vagy lehámozott vesszőkből. A vajdák maguk bizonyos színü posztó- vagy gyapotfonalakat választanak vajdajelül, míg a törzs jelét általában a vándorjel fekvése és alakja tünteti fel. Keresztutakon, magánosan álló fák és bokrok közelében, hidak mellett állíttatnak fel ily vándorjelek. Rendesen egy ágacskát három mellékágacskával a földbe szúrnak; a középső mellékágacska a csapat által vett út irányát mutatja. Vagy egy fa oldalára bizonyos számu rovásokat metszenek, vagy rongyokat akasztanak. Néha szalmával betekert köveket halmoznak egymásra és melléjök a vett út irányában egymás mellé sorban bizonyos számu kis kövecskéket raknak.

Ezen vándorjelekkel érintkezik a vajda a Szájbidsókkal és tudtul adja népének akaratát. A Szájbidsók is ily jelekkel értesítik vajdájukat a csapatok kebelében történtekről. A Szájbidsónak van egy különös előjoga, melyet csakis ő gyakorolhat. Ha t. i. egyik törzs valamely tagját száműzi és ez valamelyik idegen törzs Szájbidsójához folyamodik felvételéért, azon Szájbidsó nemzetsége beleegyezésével az idegen tö

Forrás: Pallas Nagylexikon