Cimberek és teutonok

két germán néptörzs az elsők, melyekkel a rómaiak érintkezésbe léptek. Kr. e. 120 körül hagyták el hazájukat, a jüt félszigetét, a cimberek dél felé nyomulva 113. Noricumban megjelentek s Cn. Papirius Carbo prokonzultól földet kértek, hol római oltalom alatt nyugodtan élhessenek. Papirius cselvetéssel igyekezett tőlük megszabadulni, de pórul járt. Noreiánál a C. teljesen megverték. Tovább délre mégsem hatoltak, hanem megkerülve észak felől az Alpeseket, Galliába jutottak, hol a helvét tigurinokkal, az ambronokkal s a velök együtt kivándorlott, de más úton járt teutonokkal egyesültek. Több éven át pusztították a Rhône és a Pireneusok közt fekvő vidéket. Hasztalan volt a rómaiak igyekezete, hogy onnan elűzzék. 109. Marcus Junius Silanus, 107. Lucius Cassius Longinus konzul szenvedett vereséget, 105. pedig Servillus Cepio konzulnak 80 000 emberből álló seregét verték meg Arausionál (Orange). Rómát rettegés (az u. n. terror cimbricus) fogta el. 104. római konzullá és hadvezérre G. Marius választatott meg, aki épp akkor a Jugurtha-féle háborút szerencsésen befejezte. Marius a Rhône folyónál foglalt állást s várta az ellenségeket, melyek időközben Hispániában és Gallia északi részében pusztítottak. Egy részük, a teutonok és ambronok 102-ben jelentek meg ismét, de amint a tengeri Alpeseken át Itáliába készültek törni, Marius Aquae Sextiaenél (Aix) teljesen megverte. Másik részök, a cimberek és tigurinok Tirolon keresztül vették útjokat Itáliába. Catulus konzult Veronánál megverték s É.-Itáliában készültek megtelepedni. Catulus és Marius egyesült serege azonban 101 jul. 30. Vercellenál a raudiusi mezőkön teljesen megsemmisítette őket. Az életben maradtak római fogságba jutottak. V. ö. Pallmann, Die Cimbern und Teutonen (Berl. 1870).

Forrás: Pallas Nagylexikon