Cincinnatus

Lucius Quinctius, a patriciusi előjogok egyik legmakacsabb védője a néppel szemben, különben az ősrómai erény és erkölcsösség példányképe; miután egész vagyonát Ceso fiáért, ki a plebeiusokkal szemben tanusított erőszakos fellépése miatt bevádoltatott, de elitéltetése előtt megszökött, a jótállás fejében, melyet magára vállalt, feláldozta, visszavonult a Tiberis jobb partján fekvő csekély birtokára, s azt saját kezével művelte. Kr. e. 460. konzullá választatván meg, sikerrel szembeszállt a Terentilius-féle törvényjavaslattal, mely törvényeknek irásba foglalását követelte. Midőn 458. az aequok Minucius konzult körülzárták, C.-t választották meg diktátornak. E hirt éppen szántás közben kapta. Rögtön Rómában termett, gyorsan összeszedte a fegyverfogható legénységet s az aequokat megverte, megszabadítván Minuciust és seregét. A 16. napon már lemondott diktátori állásáról s ismét birtokára vonult vissza. Nyolcvan esztendős aggastyán volt már, midőn másodszor is diktátori méltóságra emelték. 439. történt ez, midőn a plebeiusi Spurius Meliust, ki az éhinségben a szegényeknek gabonát osztott ki, egyeduralomra való törekvéssel vádolták. Meggyilkoltatását C. jogosnak jelentette ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon