Cinikus

(gör.), filozofiai iskola az ókorban. Sokratés halála után egyik tanítványa Antisthenés összegyüjtötte a többieket a kynosargesi gimnáziumban, mely Hercules temploma mellett volt. Az iskola először Antisthenés nevét viselte, később cinikusoknak csufolták a tanítványokat, mert ugy éltek mint a kutyák (görögül kutya a.m. kion), amely szó a gimnázium nevében is benne van. A cinikusok Sokratés nyomán főelvül vallották, hogy a legfőbb jó az erény, csakhogy ez erényből kizárták a kéjt, a tudományt, a szépséget, az egészséget stb. Mindez fölösleges, a műveltség csak rontja az erkölcsöket, vissza kell térni a természethez; a bölcs beéri maga magával, nem szorul semmire és senkire. A cinikusok lenézik a társadalmi életet, néha az illendőséget is és mainapig cinikusnak nevezik, aki az illendőség szabályait szándékosan sérti. A cinikusok majdnem mind szegény emberek voltak, az alsó néposztályból valók s hatással nem voltak korukra. A leghiresebbek Antisthenés, a sinopei Diogenes (a legtulságosabb cinikusok), Krates s ennek neje Hipparchia. Rómában is fellépett az iskola, Lucian kicsufolta őket.A cinikus iskola egészségesebb eszméi feltámadtak a sztoicizmusban. - Cinizmus, a szemérmet és külső tisztességet megvető magaviselet.

Forrás: Pallas Nagylexikon