Cinkacetát

(ecetsavas cink). Zn(C₂H₃O₂)2. A C.-ot úgy látszik már Geber alkémista is ismerte a VIII. században; gyógyszerül Rademacher ajánlotta. Előállítható úgy, hogy a cinkoxidot v. bázisos cinkkárbonátot hig ecetsavban oldunk és az oldatot besüritjük. A kihüléskor három molekula kristályvizzel kikristályosodik. Színtelen, átlátszó, gyöngyházfényü, gyengén ecetsavszagu kirstályokból ál; hideg vizben könnyen feloldódik, a borszesz is elég jól oldja. A levegőn kissé elmállik, 100°-on összes kristályvizét elveszti. Erősebb hevitéskor elbomlik. Gyógyszerül használják, kis adagban görcsös bántalmaknál. Szemvízekbe gyakran rendelik. Oldatát a hugycső különféle megbetegedéseinél befecskendezve alkalmazzák. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos só, rézzel, vassal, ólommal ne legyen szennyezve.

Forrás: Pallas Nagylexikon