Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Cinkejtés... ----

Magyar Magyar Német Német
Cinkejtés... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Cinkejtés

Cinkejtés alatt a cinknek villamossággal valóc válatását értjük. Ha valamely közömbös v. majdnem közömbös cinksó-oldaton elektromos áramot vezetünk keresztül, a negativ poluson - a katódán - cink válik ki. A katódát cinklap alkotja.

Mivel a cink atomsúlya 65 és vegyi értéke 2; kémiai egyenértéke 65/2=32,5, elektrokémiai egyenértéke pedig 0,010352 × 32,5 = 0,33644 milligramm pro coulomb, egy ampere erősségü áram óránkint 0,00033644 × 360 = 1,21118 gramm szinfémet ejt ki. A cinkejtésnél szóba jöhető kénsavas cinkoxid (cink szulfát) szétbontására 0,0435 × 106,090/2 = 2,3 volta feszültségü áram kell. A cinkklorid szétbontása már több munkába kerül, mert ennek kötő melege 112,840 h. e.

A C.-re több találmány van. Létrange Leo a szfaleritet lángallókban alacsony hőmérsékletnél pörköli és a keletkező kénsavas cinkoxidot kilugozza. Az 1. ábra-beli elrendezés szerint a lugzó kádak A A a kiejtőknél magasabban állanak. A cinkszulfát oldat a B gyüjtőbe és ebből d csövön át a C ejtőkbe folyik; C a katódákat jelenti. P szivattyu az o nyiláson át kifolyó cinkben szegény oldat az E gyüjtőbe jut, honnan azt P szivattyuval az R tartóba emelik, ebből pedig az A lugzókba eresztik. Katódának vékony cink, csiszolt réz v. sárgaréz lemezeket, anódának pedig szén vagy ólom lapokat használnak. A katódákra 4-5 milliméter vastagságon hagyják a cinket lerakodni; ezeket a késsel könnyen lefejthető cink táblákat megömlesztik s csak ezután dolgozzák fel a kivánt félgyártányokká. A Létrange-féle st.-denisi gyárban a pörkölt szfaleritből 1 lóerővel 12 óra alatt 8 kg. cinket kapnak és a művelet 2,1 kg. szén fogyasztásába kerül, mig a felső-sziléziai cinkkohók egy kg. szin fém kiolvasztására 2 kilogramm redukáló és 9,8 kilogramm fűtőszenet használnak.

Bias és Miest a szfaleritet 5 mm. szemcsékké zúzzák össze és 100 atm. nyomással fémformába sajtolják, a zárt formát 600° C.-ra hevítik, hevítés után ujra sajtolják, mire gyorsan lehűtik, hogy a formából kivehető legyen. Ezeket a lapokat használják anódának és befüggesztik a közömbös cinkszulfátoldatba. Az elektromos áram szétbontja a cinkkénvegyületet és a fémcinket a katódára rakja. Ez kevesebb munkát kivánó művelet, mert a kéncink kötő melege 41,550 h. e. A művelethez tehát, ha oldatunk kénsavascinkoxid 106,090 - 41,550 = 64,540 h. e. kell, ami 0,0435 × 64,540/2 = 1,4 volta feszültségü áramnak felel meg.

Siemens és Halske a kénsavas cinkoxidot kénsavas vasoxiddal keveri össze. Az elektromos áram áthatolásakor fém cink válik ki és kénsavasvasoxid keletkezik.

(ZnSO4 + 2FeSO4 = Zn + Fe2[SO4]3).

Ha az utóbbival a gyengén pörkölt kén cinkécet kilugozzuk, ujból az eredeti oldatot kapjuk (ZnS + Fe2[SO4] = ZnSO4 + 2FeSO4 + S). A gyakorlatban kevéssé tört utat Luckow C., Herrmann R. P., Kiliani Márton, Squire W. S., Currié S. C. és mások találmánya.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is