Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
cinkezés coating wit...
cinkezés corsing wit...

Magyar Magyar Német Német
Cinkezés... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Cinkezés

A cinket különösen vaslemezek rozsdától való megóvására használják. A cink részben mint burkoló anyag védi a vasat, részben pedig mint elektropozitívabb fém, mely a vassal és a lemez fölszinét érő folyadékokkal galvánelemet alkot. A cink lassankint oxidálódik, a vas pedig épen marad. Oly nagy a cinknek e tekintetben való hatása, hogy a cinkkel bevont vason 12 mm2 felületü szabad helyek is lehetnek anélkül, hogy a vas rozsdát fogna. E miatt nevezik a cinkkel bevont vasat galvanizált vasnak.

A vas C.-ét már a mult század óta ismerik. Malonin e műveletről 1742., Watson pedig 1786. irt, azonban ez az ipar csak 1840-től vett nagyobb lendületet. A cinkezendő vaslemezt leginkább higított sósavval (1:7-hezi arány) csávázzák, mert ezolcsóbb a kénsavnál. Rendszerint 2 higított sósavval s egy vizzel teli edényt használnak; az első edényben előcsávázott lemezt a vizzel telt edényben leöblítik, azután a harmadik edényben fémtisztára maratják, végül pedig homokkal lesurolják. Ebben az állapotban kerül a lemez az előcinkező fürdőbe, mely szalmiák és viz, vagy 30 rész viz, 30 rész sósav, 2 rész klórcink és 1 rész szalmiák keverékéből áll. A fürdőből kivett lemezt megszárítják és néhány másodpercig a cinkező kádba merítik. Az olvadt cinket szalmiák védi az elégéstől. A cinkfürdőből kivett lemezt vizzel telt edénybe vetik; jobb volna azonban a lemezt meleg vizbe, vagy olvadt faggyu- esetleg meleg pálmaolaj-fürdőbe lehűteni, mert a hideg vizben való lehűtés a fémet rideggé teszi. A vizben hűtött lemezeket megszárogatják s ezután fűrészporral v. korpával megsurolják, a faggyuban hűtötteket pedig gyenge lugbanmegmossák, vizzel leöblítik és puha rongyokkal megtörlik. A vas lemezek bevonására a tiszta cinken kivül ólom-cink esetleg 100 rész cinkből, 30 rész ólomból és 70 rész ónból álló ötvényt használnak.

A vasdrótot higított kénsavban csávázzák, ezután leöblítik, öblítés után pedig a fémfürdőbe mártják és a fémfürdőből fivéve vízzel öblítik le; mivel az így cinkezett drót felülete durva, ujra áthuzzák azon a huzovason, amelyen a cinkezés előtt áthuzták, hogy e művelet alatt a cink ne szakadozzon, a drótot 120° C.-ig hevítik föl. Igen szép bevonatot kapunk, ha a vasdrótot higított kénsavban lecsávázzuk, csávázás után tiszta vízben leöblítjük, mire 1 rész rézgálic és 10 rész víz oldatában gyengén megrezezzük és a rézzel bevont drótot 1 rész szalmiák és 10 rész víz oldatában való áztatás után a cinkfürdőn átjáratjuk, a fémfürdő után forró vizben leöblítjuk, végül pedig a huzovason huzzuk át, így a legtökéletesebb cink-bevonatot kapjuk. E művelet könnyű végrehajtása céljából a dobra csavart drótot az említett sorrendben huzzák át a különféle kádakon s midőn a huzo vasból kikerül, más dobra csavarják. Hogy a kádakon való áthuzáskor a drót elég feszes legyen, az első dobot bizonyos mértékig fékezik.

Mivel a vasüstökben felolvasztott cink rideg vas-cink ötvényt alkot, célszerü az üstök oldalát agyag és higított vízüveg keverékével bekenni. Wegelin olyan üstöt használ, melynek fenekén kiágazó és fölfelé görbülő csövén a nehezebb vascink-ötvény kiválik és lefölözhető. Mindazáltal a vascink-ötvény keletkezését teljesen meggátolni, vagy azt a cinktől elkülöníteni nem lehet, mert a lemezek v. drótok bemártásakor is keletkezik vascink-ötvény. A láncokat, horgokat, szegeket és más efféle apró vastárgyat előbb higított kénsavban vagy sósavban csávázzuk le, ezután vizzel leöblítik és kosárba téve az olvadt cinkbe mártják és abban jól összerázzák. 2-3 perc mulva kiveszik, kis lángallóba dobják és szénporral befedve vörösizzásig hevítik, ekkor a fölös cink leolvad és a kemence alján összegyül. Kellő izzítás után a tárgyakat kiszedik és a tapadt szénportól megtisztítják. Igen apró tárgyakat célszerű a csávázás után 1 rész rézgálic és 10 rész viz oldatában vörös rézzel bevonni. A vastárgyakra (lemez stb.) rakodó cink vastagsága 0,006-0,043 mm. közt ingadozik s egy m2 felületre 45-300 g. cink számítható. Hazánkban a legnagyobb vascinkelő Nádasdon a rima-murány-salgótarjáni vasmü részvénytársaság lemezgyárában van.

A sárgaréz, bronz és vörösréztárgyakat cinkezés előtt lecsávázzák, azután vizben leöblítik, öblítés után pedig szalmiákkal elkevert klórcink oldatba áztatják. Mihelyt buborékok szállnak fel (1-2 perc múlva), a tárgyakat a klórcink-fürdőből kivesszük, megszárogatjuk s ezután az olvadt cinkbe mártjuk. Cinkezhetünk a klórcinkfürdő használata nélkül is, csakhogy a bevonat nem lesz oly egyenletes és tökéletes.

A felsorolt mekánikai cinkezésen kivül használják a gálváncinkezést. E célra használt fürdőt 80 g. kénsavas cinkoxidból (cinkgálic), 50 g. kénsavas ammoniakból, 20 g. klórammoniumból (szalmiáksó) és 1 l. vízből készítik. Használt áramfeszültség 2,8-3 volta, anódául hengerelt cinklemezt használnak. Ez a fürdő kovácsvas, acél és öntött vaslemezek cinkezésére alkalmas. Domboru tárgyak bevonására 60 g. káli-hidrát (maró káli), 10 g. klórcink, 29 g. klór-ammonium és 1 l. víz oldatát használják. Azonban mind ezeknek, mind a több cinkfürdőknek az a hibájuk, hogy a fürdőbe függesztett tárgyat többször kell fordítani, mert arra a részre rakodik legtöbb fém, amely az anódához legközelebb áll. A cinkezett tárgyakat szappangyökér-oldatba áztatott, nem nagyon kemény acélkefével kefélik le, mire mészvizben, azután pedig forró vizben leöblítik, végül fürészporban megszárogatják. Fényezésre mésszel és stearinolajjal bekent puha gyapju korongokat használnak.

Mivel jó minőségü cinkbevonatot csak a legalkalmasabb áramerősség mellett készíthetünk, ekkor pedig a müvelet igen lassu és drága, a gálváncinkezés a bemártó cinkezéssel még mindig nem versenyezhet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is