Cinkklorid

(klórcink), ZnCl₂. Először Glauber állította elő 1648. a C. oldatát olyformán, hogy gálmát sósavban oldott. (Oleum lapidis calaminaris). Szilárd állapotban Hellot kapta 1735. cinkoxidot és szalamiasó elegyét ledesztillálva. Képződik a fémcinkből, ha azt klórgázban elégetjük. Oldatban úgy kapjuk, ha cinket vagy cinkoxidot higított sósavban feloldunk. Rendesen úgy készül, hogy cinket sósavban oldanak és az oldatot besürítik. Az így előállított C. vajszerü tömeg, mely egy molekula kristályvizet tartalmaz. A vízmentes C.-t legtisztábban úgy kapjuk, ha cinket klórgázban elégetünk. A vízmentes C. fajsulya 2,75, vízben, borszeszben igen könnyen oldódik. Vizes oldata undorító fémízü és igen maró, ugy hogy p. papíroson nem szürhető. Az árubeli C. vizes oldata többnyire nem egészen átlátszó, mert kevés bázisos C.-ot tartalmaz, mely vízben oldhatatlan. A C. ammoniával közvetlenül egyesül. Ismeretes 5, 4, 2 és 1 molekula ammoniával való vegyülete. Az ammoniumkloriddal és az alkálifémek kloridjaival kettős kloridokat képez, melyek elég jól kristályosodnak. A nyers C. tömény oldatával fát impregnálnak (vasuti talpfa). E célra szolgáló oldatot többnyire gálma vagy cinkfényle sósavban való feloldása utján kapják. Alkalmazzák az ónnal való forrasztás és a réz meg a vas ónnal vagy ólommal való bevonásánál is. Ujabban e célra inkább az ammonium C. kettős só tömény vizes oldatát használják. Gyógyszerül mint maró szert rendelik. Híg vizes oldata is erősen dezinficiáló. A C. igen tömény vizes oldatát cinkoxiddal keverve olyan pépet kapunk, mely néhány perc alatt cinkoxiklorid képződése folytán kemény tömeggé válik. Ezért a pépet odvas fogak kitömésére használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon