Cinkonidin
(cinchonidin) C19H22N2O.
(Nem használatos nevei: a kinidin és cinchovatin.)
Alkaloida, mely a különféle kina-kérgekben fordul elő, különösen a Bogota
kina-kéregben (Cinchona lancifolia kérge) sok van belőle. Winkler fedezte fel
(1847) és kinidinnek nevezte; a jelenleg használatos C. név Pasteur-től ered
(1858 óta). Melléktermékül kapják a kiningyártásnál. A nyers C. tartrákot (v.
ö. cinkonin), amely még a többi kina alkaloidákkal van szennyezve, sósavban
oldják és magát az alkaloidát ammoniával választják le. A csapadékból a kinint
és kinidint éterrel távolítják el, azután sósavas C.-é alakítják át, amelyet
több ízben átkristályosítva megtisztítanak. E só oldatából a C.-t ammoniával
leválasztják és még borszeszből is átkristályosodik. Szintelen fénylő
prizmákból vagy kristálylemezkékből áll, amelyek 207° körül megolvadnak. Vizben
ugyszólván oldhatatlan. Oldatai nem fluoreszkálnak; a thalleiochin reakciót sem
adja. (Különbség a kinin és kinidintől). Tartrája vizben igen nehezen oldható
(különbség a cinkonintól). Sóinak oldata a poláros fény síkját balra fordítja.
Sói közül a szabályos C. szulfát (C19H22N2O)2H2SO4.6H2O,
a savanyu C. szulfát C19H22N2O.H2SO4.5H2O
és a C. hidroklorid C19H22N2O.HCl.H2O
a fontosabbak; ugy készülnek, mint a megfelelő cinkonin sók. E sókat lázellenes
gyógyszerül használják, hatásuk gyöngébb a kininénél, de erősebb mint a
cinkonin.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|