Cinkpróba

(koh.). A cinkércek fémtartalmának meghatározása száraz v. nedves uton; ez utóbbi biztosabb, mert a száraz próba annál bizonytalanabb, mennél kisebb a cinktartalom. Ha száraz uton akarjuk próbálni az érceket, porrá törjük és 15-20% szénporral keverve 2 óráig hevítjük fehér izzó hőség mellett egy tüzálló agyagretortában: ennek nyakába hosszu üvegcsövet dugunk, melyet vizzel hütünk és egy dróttal többször kitakarítunk. Ha az üvegcsövön már nem jönnek ki éghető gázok, akkor be van végezve a próba A kihült retortából és üvegcsőből kiszedjük a cinkcseppeket, a csőben található cinkoxidport salétromsavban feloldjuk, az oldatot szárazra pároltatjuk, a cinkoxid maradékot kiégetjük, megmérjük, és átszámítjuk cinkfémre (100 cinkoxid = 80,13 cinkfém). - Nedves uton megnyerjük a cinktartalmat, ha az érceket égetéssel vagy pörköléssel oxiddá változtatjuk, és ammoniakban föloldjuk, az oldatból pedig kénhidrogénnel kiejtjük a cinket kéncink alakjában, ezt ammoniakkal jól kimossuk és egy kissé megsavanyított vasklorid oldattal melegítjük a homokfürdőben. A kéncink ekkor átváltozik klórcinkké, a vaskloridnak megfelelő részéből pedig vasklorür lesz, melynek vastartalmát szokott módon meghatározzuk. A vastartalom 2 részének megfelel 1 rész cinktartalom. Az oxiddá változtatott ércekből közvetlenül ammoniakkal kivonván a cinkoxidot, az ércek súlyhiányából is megismerhetjük a cinkoxid sulyát, melyből a cinkfém sulyát kiszámíthatjuk.

Forrás: Pallas Nagylexikon