Ciprus

v. Cyprus (törökül: Kibrisz, görögül: Kypro, olaszul: Cipro) angol fennhatóság alatt állósziget a Földközi-tenger keleti részében 75 km.-nyire a ciliciai és 93 km.-nyire a sziriai partoktól. Alakja szabálytalan négyszög, amelytől ÉK. felé hosszu földnyelv nyulik ki. ÉK. felé legmesszebb kinyulik a Szt.-András-fok, Ny. felé az Epifaniosz- és D. felé a Gatta-fok. Legnagyobb hosza: 220 km., legkisebb szélessége: 60 km. Területe: 9601 km². Lakosainak száma (1891) 209 291. Két hegyrendszer takarja a szigetet, mindkettő nagyobbára mészkövekből áll. A nagyobb a középső hegytömeg, amelyet a régi görögök Olymposnakneveztek és amelynek legmagasabb csúcsát (2007 m.) ma a lakosság Troadosznak (a velenceiek Santa Croce-ja, a görögök Orosz Sztavrosza) hivnak. A másik hegyrendszer az északi partok mentét követi; Cerin-láncnak hivják és a Szt.-András-fokig nyulik. A két hegyrendszer között széles sikságok, Messzariá-k terülnek el, melyeket az ó-korban csupa termékeny szántóföldek és kertek takartak. A folyóvizek közt a legnagyobb a Pidiasz, amely a K-i parton torkol, a többi patak nyáron át mind kiszárad. Az éghajlat meleg; nyáron főképen a déli részeken gyakori a rekkenő hőség; általában a déli rész melegebb mint az északi. Nyáron az esőzés rendkivül ritka; eső leginkább novembertől februáriusig esik. Az ó-korban termékenységéről, kellemes éghajlatáról, ipar- és ásványországi kincséről hires sziget régi hiréből nagyon kiesett. Erdőit terv nélkül nagyobbára kivágták, talaja kiszáradt és jó része nem egyéb vad bozótokkal benőtt pusztaságnál. Bár az angolok a földmívelés emelésére már is többféle intézkedést tettek, C. még mindig szegény; legtermékenyebb részei ma is a Messzaria-k. A mag elvetése az esős évszak kezdete előtt vagy vége után történik; a főtermék: buza, árpa, hüvelyesek, szezám, kolokesszai és egy kevés dohány és pamut. A szőllőt, amely egykoron a hires ciprusi bort szolgáltatta, ma is 60 km² területen ültetik. A legjobb bor a Vino della Commanderia, Limisszo közelében. Az olajfa termesztése szintén el van hanyagolva; hasonlóképen az állat-, selyemhernyó- és az egykoron oly hires méhtenyésztés, ez utóbbi annak dacára mintegy 1 millió kg. mézet és viaszt szolgáltat. A bányászat teljesen el van hanyagolva. Az ipar szőnyegek, pamut- és selyemkelmék, továbbá finom bőrök és cserépedények készítésére szorítkozik. A lakosság, amelynek tulnyomó nagy része görög és csak valami 40 000 török, ezenkivül déli gyümölcsökkel, bőrárukkal és sóval űz kereskedést; ezek a kiviteli cikkek; a bevitel főtárgyai a szövetek, cukor, rizs és dohány. A jelenleg hat kerületre osztott sziget kormányának élén Nagy-Britannia királynőjétől kinevezett High Commissioner áll, aki egyszersmind a legfőbb katonai parancsnokés aki mellé 6-8 tagból álló törvényhozó tanács van rendelve. Ez utóbbiakat felerészben a korona nevezi ki a tisztviselők közül, fele részben pedig a benszülöttek választják. A sziget fővárosa Levkosia (ezelőtt Nikoszia); legjelentékenyebb kikötője: Larnaka.

Történelme az ősidőkben vész el. Minden valószinüség szerint, első lakói japetidák voltak, akik közt már régen megtelepedtek a foniciaiak és a szigeten megalapították a nagyobb városokat. Miként a Földközi-tenger egyéb részeiben, itt is követték a görögök a foniciaiakat; különböző görög törzsek telepedtek meg C.-on; a foniciaiak uralmát lassan tönkre tették és 9 apró monarkiát alapítottak, amelyeknek 550. Kr. e. Amasis egyiptomi király vetett véget, meghódítván a szigetet. Kevéssel utóbb (525) Egyiptommal együtt persa uralom alá került. A persák azonban csak egy századon át tartották meg. A görögök, akik a szigeten uj bevándorlóktól támogatva, nagyon elszaporodtk, többi honfitársaik segítségével 449. felszabadultak a persa uralom alól, 410. azután Salamisi Euagoras az egész szigetet egy országgá egyesítette, amelyet az Issos melletti csata után Nagy Sándorfoglalt el. N. Sándor halála után c. viszálkodás tárgya volt Antigonos és I. Ptolemaios közt, mig végre ez utóbbi lévén a győztes, ujra egyesítette Egyiptommal. 558. Cato római, Augustus pedig konzuláris tartománnyá tette. Innen tul C. a történelemben sokáig nem szerepelt. A római birodalom megoszlása után a K-római birodalomhoz került, mig I. Komnenosz magát Bizanctól nem függetlenítette. Utódaitól 1191. Oroszlánszivü Rikárd foglalta el, aki az utolsó Komnenoszt, Izsákot fogságba vetette és a szigetet 1193. Lusignan Guidonak hűbérül adta. A Lusignanok uralma alatt C. ujra fölvirágzott. II. Hugóban 1267. azonban a férfiág kihalt és ennek egy törvénytelen utóda, III. Hugó lépett a trónra. III. Hugó egyik utóda, II. Jakab, Cornaro Katalint, velencei nőt, vette feleségül, aki 1439. örökösödési jogáról Velence javára lemondott, amire ez a szigetet birtokába vette ésmegtartotta 1571-ig. Ez évben II. Szelim szultán vezére foglalta el, dacára Bragadino Marco Antonio hősies védelmének, aki 11 hónapon át védte Famagusztában magát. Mehemed Ali 1832. C.-t is elfoglalta, de 1840. az ismét a szultán birtokába került vissza. A 1878 jun. 4. a török szultán és Anglia közt kötött szerződés értelében C.-t a török Angliának engedte át, fentartván magának a fölségi jogokat és a sziget fölös jövedelmeit. Ez utóbbi helyett későbben Anglia évi 92 746 font sterling fizetésére kötelezte magát. C. jelenlegi alkotmánya 1882-től való. V. ö. Description de l"tle de Chypre parle P. Est de Lusignan, Paris 1850; Mas-Latrie: Mission á Chypre 1846; A Gaudry: Géologie de l"tle de Chypre 1868; - Mas-Latrie: Hist. de l"tle de Chypre sous le regne des princes de lamaison de Lusignan, 1851-61; Holwerda: Die alten Kyprier in Kunst u. Kultus, Lejda 1885. A sziget terjedelmes térképe jelent meg 1885. London (15 lap; 1:63 360) Kitchener, és Granttól.

Forrás: Pallas Nagylexikon