Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Cirill... ----

Magyar Magyar Német Német
cirill zyrillisch

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Cirill

(Kyrillos, kisebbítve Cyrus-ból), 1. szent és vértanu (tiszteltetik jul. 9.); gortynai püspök Kréta szigetén, mely tisztet 50 évig viselte, 84 éves korában elfogatván, Lucius római helytartó elé vezették és elégetésre itélték; minthogy azonban a tűz csodálatosan nem tett kárt benne, később, 240 körül, Decius vagy Maximianus császárok idejében lefejezték. Emlités van róla a római Martyrologiumban is.

2. C. (a jeruzsálemi), püspök és görög egyházatya; szent, szül. 315 körül. 345 körül áldozárrá szenteltetvén, az Isten igéjének hirdetésével és a pogányságból megtértek oktatásával foglalkozott. öt évet töltvén igy katekétai tisztjében, 350. Maximin püspök utódja lett a jeruzsálemi püspöki széken. Életéről csak annyi bizonyos, hogy püspöksége az ariánusok üldüzései miatt nagyon viharos és szenvedésteljes volt. Általános föltevés szerint 386. évben, márc. 18. halt meg, amely napon úgy a görög, mint a latin egyház tiszteli. Irodalmi termékei közül kitűnik 23 katekézise, továbbá Konstantinhoz irt egy levelet és egy homiliája. Összes munkáit kiadta: Touttée, maurinus (Páris 1720); és Reischl és Ruff. (München 1848-60) 2 köt.

3. C. (alexandriai), görög egyházatya; szent; szül. Alexandriában, megh. 444. Neveltetését nagybátyjának, Theophilus alexandriai patriárkának, vezetése alatt nyerte s ennek 412-ben utódja is lett az alexandriai patriárkaszéken. Püspökségeelső éveire esik hypatiának, a hirneves pogány bölcselőnek meggyilkoltatása. Nagybátyja szellemét örökölvén, eleintén ő is ellenszenvvel viseltetett Aranyszáju szt. János emléke iránt; később azonban jobb meggyőződésre jutott s 417. nevét az alexandriai egyház diptycháiba bejegyezteté. Nagy érdemeket szerzett magának C. Nestor tévtana ellenvaló küzdelem által; és mondhatni, hogy miként Athanasius az ariánusok ellen, ugy választotta ki Isten őt Nestor tévtana ellen. C. levelében kérte Nestort, hogy a beszédei által előidézett közbotrányt tegye jóvá és ismerje el Máriát Isten anyjául. Látván azonban, hogy a botrány szünni nem akart s értesülvén a felől is, hogy Nestormár előbb a pápáho fordult: ő is elérkezettnek látta az időt, hogy régi egyházszokás szerint, e fontos ügyet az apostoli székelé terjessze. Ez előterjesztés következtében I. Celesztin pápa 431. egy római zsinaton Nestort eretneknek nyilvánította, s őt, ha az itélet átadásától számítandó 10 nap alatt téves tanait vissza nem vonja, letétetni rendelte. Celesztin az itélet végrehajtásával C.-t bizta meg. Nestor azonban még makacsabbnak bizonyult s azért is a harmadik általános efézusi zsinaton (431) tévtana elvéttetett, ő maga pedig püspöki székéről letétetett. A görög egyház emléknapját jan. 18. és jun. 9., a latin pedig jan. 28. tiszteli, mely napon a római Martyrologiumban az mondatik róla, hogy a kat. hitnek kiváló védője volt. Irodalmi működése, melynek központját természetesen a Krisztus személyéről szóló tan fejtegetése képezi, igen jelentékeny. Számos idevágó kisebb-nagyobb dogmatikai értekezésen kivül, irt egy nagyobbszerü apologiát Julián császár hirhedt műve ellen és terjedelmes kommentárokat a szentirás majdnem valamennyi könyvéhez. Ide járul még 87 levél és több homilia, melyek közül 30 husvéti (homilae paschales), a többi különböző tartalmu (homil. diverse). Összes műveit kiadta: Aubert János tanár, Páris 1638, 7 kötetben. Legteljesebben Migne ser. gr. T. 68-77.

4. C., a szlávok apostola, v. amint tulajdonképen hítták: Konstantin és testvére Method Tessalonikában, a IX. század kezdetén, nemes görög családból születtek. Konstantin atyja halála után 842-ben 14 éves korában Konstantinápolyba ment, ahol a fiatal III. Mihály császárral együttPhotius patriárka nevelte. Már ifju korában kitűnt tudományával, előbb a patriárka könyvtárnoka, később pedig a filozofia tanára lett. Mint a keleti nyelvek kiváló ismerőjét 851. a kalifához való követséggel bizták meg. Később bátyjával Methodiusszal, Krimiába ment, ahol a zsidó és mohamedán vallások ellen mint misszionárius működött és a kazarok khánját is sikerült megtérítenie. Visszatérte után bátyjával együtt a bolgárokat igyekezett a keresztény vallásra téríteni és 861. a bolgár királyt, Borist megkeresztelte. Hogy a keresztény vallást a szlávokkal jobban megértesse, föltalálta 855 körül a szláv irást, amely máig az ő nevét viseli. (l. Cirill-irás), és ó-szláv nyelvre fordította az evangéliumot és a legszükségesebb egyházi könyveket. Ezalatt 861-863 között Rastislav morvai fejedelem követek útjánMihály bizanci császártól szláv hittanárokat keresett már előb bmegkeresztelt népe számára, mely az isteni tiszteletet szintén saját nyelvén óhajtotta hallani. Ezen kérelem folytán a két testvér Konstantin és Methodius 863. morvaországba ment, ahol őket nagy örömmel fogadták. Négy és fél évig maradtak itt és az isteni tiszteletet szláv nyelven rendezték be. A németországi latin papoka két testvért a pápánál állítólagos eretnekség miatt bevádolták, mire őket Miklós pápa 867. Rómába idézte. Rómában sikerült nekik magukat ezen vád alól tisztázni és Hadrián pápa mindakettőt 868. püspökökké szentelte. Konstantin-Cirill még ugyanezen évbenmeghalt, mig Methodius Morvaországba visszatért. A morvai Wellehrad-ba temették. Halála ezeredik évfordulóján az egész szláv világ bucsujárásokat rendezett az apostolok sirjához.

5. C., szent; a karmelitarend harmadik főnöke; szül. Konstantinápolyban előkelő szülőktől, meg. 1224 körül. Midőn meghallotta, hogy az ikniumi szultán keresztény könyveket kiván olvasni, magához vévén ilyeneket, fölajánlá azokat olvasásra a szultánnak, minek is azon örventdetes eredménye lett, hogy a szultán megtért és megkereszteltette magát. Emánuel görög császártól III. Sándor pápához oly célból lett kiküldve, hogy a görögök és latinok közötti egyesülést (unio) egyengesse; azonban a Szentlélek származása fölötti tanban a konstantinápolyi partiarkaval vitába elegyedvén, elhagyta a görög egyházat és a Palesztinában fekvő Karmelhegyre vonult és itt, valamint Armeniában, az isten igéjét hirdette és a karmelitarendet mint főnök vezette. Emléknapját az egyház és a karmelitarend márc. 6. ünnepli.

6. C. Lukarisz, konstantinápolyi patriárka; nevezetes a protestantizmusnak a görögkeleti egyházba megkisérlett bevitele által; szül. Kandia szigetén 1572 körül, megh. 1638. Tanulmányait a pádovai egyetemen elvégezvén, huzamosabb ideig Genfben tartózkodott s ott a református vallással alaposan megismerkedett. Keletre visszatérve, Alexandriában pappá lett; majd nemsokára Litvániába jött, hol, mint a vilnai iskola igazgatója, főleg azon fáradozott, hogy a rutének készülő unióját meghiusítsa. Meghiusulván ebbeli törekvései, ujra visszament Alexandriába, hol 1602. patriárkává választották. 1621. pedig a konstantinápolyi patriárkai székre emeltetvén, csakhamar annyiora elárulta kálvinista érzületét, hogy egy konstantinápolyi zsinat már a következő évben letette és a török kormány által Rhodus szigetére számüzette. De az angol és németalföldi követek néhány hó mulva nagy összeg árán ujra visszaszerzték méltóságát, mire ezek támogatásával még bátrabban folytatta munkáját. E miatt másodszor, harmadszor, sőt negyedszer is letétetvén, hatalmas pártfogói segítségével ujra meg ujra visszafoglalta székét és tovább dolgozott a görög egyház refomálásán. Végre, mikor ötödízben is letették és számkivetésbe küldték, a janicsárok - mert fölségárulásról is volt vádolva - utközben megfojtották és hulláját a Fekete tengerbe dobták. (V. ö. Pichler: Der Patriarch Cyrillus Lukaris u. seine Zeit. München 1861.)

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is