Cirill írás

az ó-szláv egyházi irás egy faja, melyet 855 körül a szlávok apostola, Cirill (Konstantin) talált föl. A C. írás egyszerüen az ó-görög majuszkula átidomítása egy néhány új jegy hozzátételével olyan hangok számára, melyeket a görög nyelv nem ismert. Ezen írásnál a szláv hangok megfelelnek azon kiejtésnek, mely a görögöknél a XI. sz.-ban divatos volt, így például a b (beta) betü a magyar v-nek. A C.-nak két neme van: a régibb, mely a görögkeleti egyház szent könyvéiben az ó-szláv nyelv mellett még most is divatos, és az újabb, melyet az oroszok, szerbek és bolgárok máig használnak. A szerb nyelvet a horváttól csakis ez az írás különbözteti meg., a horvátok ugyanis a latin betüket használják. A C.-tól meg kell különböztetni a glagolita írást (l. o.), melynek egészen más eredete van. A román népnél a legrégibb időktől 1860. volt a C. használatban. Ghika Jánosnak 1860. megjelent dokrétuma a románoknál véget vet a cirill írás használatának s a latin ábécé tanítását teszi kötelezővé. Ma csak a román preparándiákban s teologiákban tanítják a cirill betüket, hogy a leendő tanítók s papok tudják olvasni az egyházi könyveket, mert azok legnagyobb része most is cirill ortográfiával van nyomtatva. V. ö. Moldován G.: A latin, cyrill, dák és székely irásjegyek kérdése a románoknál, Budapesti Szemle 1887.

Forrás: Pallas Nagylexikon