(lat.: ludi circenses) A rómaiaknál szorosabb értelemben
csak a cirkuszban tartott játékoknak neve volt, tágabb értelemben az
amfiteátromban tartottakénak is. Eredetök igen régi időbe nyulik
vissza, s vallási indító okokból állami ügyek szolgálatában keletkeztek. Hogy
az államot fenyegető veszedelem eleve elháruljon, vagy a már bekövetkezett baj
megszünjék, C.-at fogadtak és tartottak meg az istenek segítségének biztos
reményében és siker esetén a polgárok hálájának kifejezéseképen. Minden év januárius
hó elsején a két megválasztott uj konzul tette az ünnepélyes fogadást s a római
magisztrátus elhatározta a szükségeit költségeknek folyósítását. E megfogadott
játékoknak a neve ludi votivi volt, melyeket ha állandósítottak, ludi stati-nak
hivtak. Kezdetben a konzuloknak, 494-től kezdve Kr. sz. e. az ediliseknek
tiszte volt a játékoknak foganatba vétele. E C. azután annyira római nemzeti
ünnepségekké váltak, hogy a császárság korában csaknem mindig napirenden voltak
és az idővel pusztán «panem és circenses»-t (enni és mulatni) követelő
plebs-nek (népnek) politikailag való közönyösödését célozták. Legrégibb
C.-okkal egybekötött ünnepekként a monda szerint Romulus által alapított
consualia és equirira-ünnepek említtetnek, melyeket minden évben kétszer, az elsőt
aug. hó 21-én és dec. 15., az utóbbit febr. hó 27. és márc. 14. ültek. A többi
ily C.-okkal összekapcsolt ünnepekből megemlítjük a ludi Romani, ludi plebei,
ludi cereales, ludi Apollinares, ludi Megalenses, Floralia, Augustalia, ludi
Victoriae, Caesaris stb., melyek C.-okkal szoktak befejeződni. A szorosabb
értelemben vett C. kocsiversenyek és lófuttatások voltak.
A versenyző kocsik négyesével, sőt hatosával is felállottak
a spinának acarceres (kocsiszinek) felé eső egyik végén, jobbra vont alba linea
(bekrétázott zsinór) előtt s adott jelre megindultak. A pályát hétszer
tartoztak befutni s e hétszeres befutást missus-nak, az egyszerit
curriculum-nak hívtaák Győztesnek azt tekintették, ki hétszeres pályafutás után
elsőnek ért az említett bekrétázott zsinórhoz. Jutalma a győzelmi pálma, ezüst
koszoru v. pénzdijak elnyerésében állott. Ábránk egy ily pálmadijat nyert
versenyzőt mutat. E kocsizáson és lovagláson kivül ököl- és birokviaskodáokat
is tartottak a cirkuszban, melyekben rendszerint képzett atléták s csak ritkán
a római nemes ifjuság vett részt. A C. azon esetben, ha nem magánvállalkozó,
hanem az állam rendezte, mindenkor ingyenes látványosságok voltak. - Az
amfiteátromban tartott játékok v. gladiátori viaskodások v. állati hajszákban,
v. naumachiákban állottak. Az első fajtát l. Gladiátor alatt. A hajszák néha a
cirkuszokban is tartattak s nevük veationes volt. Körülbelül 186-ban Kr. e.
hozták be őket. Állatvivókat (bestiarius v. venator) képeztek ki e célra, v.
pedig hadi foglyokat és halálra itélteket állítottak halálos küzdelemre a vadak
elé. Ez állati hajszákra a nagy római birodalom minden részéből a
legkülönbözőbb vadállatokat fogdosták össze, s mesélik, hogy Pompejus egy ilyen
alkalomra 500 oroszlánt, 18 elefántot és 410 egyéb ragadozó állatot
veszíttetett és hajszoltatott egymásra. A naumachiákról l. e címszó alatt. - C.
Bizáncban is tartattak a keletrómai császárok idejében, s ott annyiban voltak
nagy jelentőségüek, mert ott a cirkuszi factiók egyuttal politikai pártok is
voltak, melyek gyakran hatalmukhoz és nagyságukhoz mérten a császári trónt
veszélyeztették s a hippodromoszt (cirkuszt) véres forradalmak s küzdelmek
szinterévé tették. L. Friedländer-Bozóky: Római világ (Budapest 1892, II.
kiadásII. kötet 206-242 l., 275-296. l.); Richter: Die Spiele der Griechen und
Römer. Mit Illustr. (Lipcse 1887).
Forrás: Pallas Nagylexikon