Cirus

Cirus – II. Kürosz (görögösen; perzsául Kurus) perzsa király (uralk. Kr.e. 559–529) az Akhaimenidák dinasztiájából; a médeket, lüdeket és Babilont leverve a perzsa nagyhatalom megalapítója lett. Valós történelmi személyként szerepel Ezdrás könyvében, mint aki engedélyezte a mezopotámiai fogságba hurcolt zsidók hazatelepülését (539). Legendás események kapcsán ábrázolja Cirust a Dánielnek tulajdonított prófétai könyv deuterokanonikus (azaz a protestáns kánonban nem szereplő) záradéka. Eszerint Cirus különös kegyével tüntette ki a prófétát, aki bebizonyította neki, hogy Bél nem élő isten, majd szőr, szurok s faggyú segítségével megölte a kigyót, akit Cirus népe istenként tisztelt. Bél híveinek erőszakos követelésére Cirus kénytelen volt Dánielt az oroszlánok vermébe vettetni. A vadak azonban nem bántották, az Úr angyala pedig még étekkel is szolgált neki, odarepítve hozzá Judeából egy Habakuk nevű ifjú prófétát az üstökénél fogva, aki épp elkészült ebédjét hozta a kezében. (Erre az epizódra céloz Babits Dániel éneke c. verse.) Az isteni csoda láttán Cirus a próféta vádlóit vettette az oroszlánok elé. – Avondt és Rembrandt festette meg többek közt a jelenetet, amikor Cirus Dániel mellett áll Bél templomában.

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában