Ciszalpin köztársaság
Ez a neve a cisz- és transzpadáni köztársaságból alakult és
Ausztria által a campoformioi békében elismert olasz államnak, melyet Bonaparte
tábornok 1797 jul. 9-én köztársasággá kiáltott ki. Magában foglalta Lombardiát
Mantovával, Bergamót, Bresciát és Cremonát, Veronát és Rovigot, a modenai
hercegséget, a massai és carrarai hercegségeket és a pápai birtokhoz tartozó
Bolognát, Ferrarát és Mesolát, végre a Romagnát. Ugyanezen év okt. 22. óta
Napoleon még Veltlint Bormioval és Chiavennával a graubündeni svájci kantont is
a köztársasághoz csatolta, melynek nagysága kitett összesen 43 000 km-tert, 31/2
millió lakossal. Milano volt fővárosa, melyben a direktorium öt tagja és a
törvényhozó testület, továbbá a 80 főből álló tanács és egy 160 tagu nagy
tanács székelt, A C. véd- és dacszövetség s kereskedelmi szerződés értelmében
szoros viszonyban állott Franciaországgal, melynek hadai a köztársaságot
megszállva tartották. Bonaparte nevezte ki az első direktoriumot. A francia
forradalom vivmányait ez uj államra is kiterjesztették. 1799-ben a szövetséges
oroszok és osztrákok megdöntötték ugyan a köztársaságot, melyet azonban
Bonaparte az 1800. marengoi győzelme után azonnal helyreállított. Ez alkalommal
a köztársaság uj alkotmányt nyert, 50 tagból álló tanáccsal (Consulta) és egy 9
főből álló végrehajtó hatósággal (Governo). 1800 szept. 6. a navarrai és
tortonai területtel nagyobbították a köztársaságot, melyet Ausztria és
lunevillei békében ujból elismerni volt kénytelen. 1802 jan. 2. az «Olasz
köztársaság»-féle cimet kapta s Bonapartét választotta meg első elnökéül,
d"Erile Melzi Ferencet pedig alelnökéül. De már 1805 márc. 17. megszünt
létezni; e napon ugyanis I. Napoleon császár a köztársaság részéről küldöttség
által felajánlott olasz királyság koronáját elfogadta. Ez az uj ország azután
1814-ig, a franciáknak Olaszországból való kiszorításáig állott fenn.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|