Citromfa

(növ., Citrus L., agruma) a narancsfafélék örökzöld fája, a naranccsal egyesítve 30 (némelyek szerint csak 5) fajjal K.-Indiában és Ausztráliában, de most mindenfelé ültetik. Kelyhe lapos tálka-forma, 3-5 hasábu, szirma 5-8, gyümölcse külön alkotásu (l. Citromgyümölcs). A Citrus Medica L. (Malus Medica v. Assyrica Plin.). Igen szép, 5-18 m. magas fa, sima, szép szürkésbarna törzzsel s sokszorosan elágazó dus lombos koronával. Levele hosszastojásdad, mindkét végén hegyes; levélnyélen lombszegélye nincs mint a narancsfának. Gyümölcse ellipszoid, mind a két végén kicsucsosodik, 9 cm.-nél hosszabbra is nő s 10-15 rekeszü saját halavány-sárga szinü (citromsárga v. citromszin, citrinus), a külső héja gödröcskés, a gödröcske fenekén fénylő pontja van. Ez az olajfejtő vagy olajmirigy, itt olaj képződik, a szembe fecskendezve frissítően hat. A citromot keresztbe vágván, látjuk, hogy csak a széle sárga, beljebb a citrom héja, valamint a középpont felé haladó rekeszfalak is taplósak, ehetetlenek, ellenben a rekeszeket savanyu, hűsítő, szomjuságoltó leves bél tölti ki. A magvak a középponti szögletekből nyulnak a rekeszekbe. A C. egész éven át virágzik, ugy hogy gyakran a virág, a zöld és sárga gyümölcs együtt láthatók rajta. A vad C. tövises, mint némely gyümölcsfánk (alma, körte). Déleurópában az első szűret julius végétől szeptember közepéig, a második novemberben, a harmadik januárban van. A C.-nak termesztés folytán, különösen a gyümölcs alakja és minősége nyomán különböző fajtája keletkezett. 1. A szoros értelemben vett savanyu citrom vagyis a C. Medica Risso, héja vastag és nagy, gödrös, leve savanyus. 2. A vékonyabb és simább héju nagyon savanyu fajta, melyet gyakran szintén citromnak neveznek, tulajdonképpen a limonium v. savanyu citrom (C. Limonium Risso). 3. A csaknem gömbölyü, édes fanyar v. kesernyés izü fajta neve limetta (C. Limetta Risso). 4. A behorpadozott héju fajta az ádámalma (l. o.). Az első a citronátfa (l. o.) meg a bergamottcitrom (C. bergamea Risso). Ez pogácsa v. körte alaku. A tetején behorpadt, vékony héja aranyszinü. A C. sárga, majd fehéres fa, mely finomságával, keménységével és szivósságával tünik ki. Vékonyabb hajtásai szép sétapálcákat, törzsfája a műasztalosságban használt furnirokat ad, melyeket főként famozaikra, fonalakra (filet) és intarsóra dolgoznak föl. Ezen a néven gyakran a Murraya exotica fáját is használják. - A C.-t csak az elsőbb római császárok idejében ültették Olasz- és Görögországban. Már Athenaeus említi az itt-ott most is divatos szokást, hogy a halottkisérők kezökben citromot tartanak. Ma a C.-t leginkább Portugáliában, Spanyol- és Olaszországban termesztik. Teljes érése előtt szedik le, vékonyka papirba v. csepübe göngyölítve hordókban vagy ládákban szállítják mi hozzánk, de a naranccsal együtt üvegházban is terem. A legészakibb citromkertek (Giardini) Európában szabadban a Garda tónál vannak.

Forrás: Pallas Nagylexikon