Citromgyümölcs

(növ.), a bogyógyümölcs fajtája, amelyből a vastagabb taplós héj, meg a rekeszeiben termékenyítés után keletkező pép különbözteti meg. A C.-nek eredeti falazata nem pépesedik el, külső héja pedig apró gödröcskéiben olajat termel. Ilyen gyümölcse van a citromnak, narancsnak és rokonainak, melyeket agrumáknak is neveznek. A C., s különösen annak nedvét (succus citri) bőséges citromsavtartalma miatt használják fel orvosilag; jó citromban körülbelül 2,0-2,5 gm citromsav foglaltatik. A citromok frissen préselt nedvét magában, vagy vízzel és cukorral keverve hevenyés, izületi csúz, difteritisz, májbajok, süly ellen adják, utóbbinak állítólag elejét is veszi. Jó szolgálatot tesz (különösen mint hamar kézhez kapható szer) marólugokkal történt mérgezéseknél is. Külsőleg a felvagdalt citrom-szeleteknek arcidegzsábáknál, fagyásoknál is hasznát vesszük, szintúgy mindenféle rosszul gyógyuló, fertőző fekély kezelésénél. Leggyakrabban azonban, mint szomjat oltó és frissítő italt limonádé alakjában adjuk, körülbelül olyan arány szerint, hogy egy C. nedvéhez 500 rész vizet és 25 r. cukrot adunk. Megfelelő átszámítással, ugyanilyen arány szerint, a citromsavból magából is készíthetünk limonádét, bár sokkal ritkábban, s ekkor némi citromolajat is kell hozzáadni; igy nyerjük az u. n. limonádéport (pulvis ad limonadam, pulvis refrigerans), mely nem más, mint 10 r. citromsavnak, 120 r. cukornak és 1 csöpp citromolajnak a keveréke, melyből egy kávés kanállal vehetünk egy pohár vízre. A citromsavnak hatása a borkősavéhoz hasonló, de kellemesebb. Izénél fogva inkább használjuk mint az utóbbit. Igen nagy dózisai után mérgezés jelei mutatkoznak, melyek (állatkisérletek bizonysága szerint) szapora lélekzésben és szivverésben, később pedig szivgyöngeség szimptómáiban és görcsökben állanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon