Clam

grófi nemzetség Csehország és Ausztriában; régente höchenpergi Pergernek hivták, Höchenperg karintiai várnak nevéről. 1524-ben vette meg Perger Kristóf Clam várát és a hozzátartozó birtokokat Alsó-Ausztriában Hardeck gróftól; Kristófnak dédunokáját pedig, Clam Gottfried Jánost (szül. 1598.) III. Ferdinánd császár 1655 nov. 22. testvéreivel s nagybátyjaival együtt a birodalmi bárók sorába emelte. Gottfried, dédunokája, Ferdinánd József (szül. 1700.) öt fiut hagyott hátra, kik 1759 jun. 17. az osztrák örökös tartományokban a grófi méltóságot nyerték. Ezen 5 fiu közül a legidősebbnek, Gottlieb Jánosnak Károly József nevü fia volt (szül. Linzben 1759., megh. 1826 szept. 26.), ki 1792. Martinitz Ferenc Károly grófnak Mária Anna nevü leányával házasságra lépett és ettől fogva, mint egy külön családi ágnak az alapítója, gyermekeivel együtt a C.-Martinitz nevet használta. Fia, Károly Nepomuk József Gábor, C.-martinitzi gróf, szül. 1792 máj. 23. Prágában megh. 1840 jan. 29., osztrák altábornagy volt. 1809. mint önkéntes harcolt az 1812-1814. hadjáratokban, Schwarzenberg herceg szárnysegéde volt és 1814. Koller altábornaggyal kisérte I. Napoleont Elbára; azután pedig résztvett a bécsi kongresszus tanácskozásaiban. 1821-ben feleségül vette Guilford lord leányát és több évig mint egy vértesezred ezredese Magyarországban állomásozott. 1824. Pétervárott járt. diplomáciai küldetésben 1830. tábornokká, az udv. hadi tanács tagjává léptették elő, és azután titkos követségben a porosz udvarhoz küldték, ahol Metternich rendszerének érdekében működött. 1835. V. Ferdinánd császár szárnysegéde, 1836. titkos tanácsos és a legfőbb államtanácsban a katonai osztály főnöke lett. 1837. altábornaggyá nevezték ki. Miután állandóan a császár környezetében tartózkodott, nagy befolyásra emelkedett, melyet minden szabadelvü és alkotmányos törekvés elnyomására s az arisztokrácia kizárólagos uralmának érdekében használt fel. Fia, Henrik Jaroszláv, szül. Pozsony-Szt.-Györgyön 1826 jun. 15., megh. Prágában 1887 jun. 5. Jogot tanult és az 1848. márciusi mozgalmak után kezdte meg hivatalos pályáját. 1853-ban Budán helytartótanácsos lett. 1856 febr. udvari tanácsos s u. ez év májusában galiciai helytartó lett, de 1859. az állami szolgálatból kilépett és 1860. a birodalmi tanácsba hivták. Mint a cseh nemesi pártnak vezére, mely céljai előmozdítására 1860. szept. 1. «Das Vaterland» c. politikai napilapot indította, az okt. diploma létrejötte körül buzgólkodott, de a februáriusi pátenssel nem értvén egyet, 1861. a federalisztikus ellenzékhez szegődött. Őt mondták az arisztokratikus-federális irányu röpirat szerzőjének, mely «Sustine et abstine» jelige alatt nagy feltünést keltett. 1861. a cseh muzeum elnökévé választották, de 1862 óta tevékenysége a cseh tartományi gyülésre szorítkozott. Öccse, Rikárd, clam-martinitzi gróf, szül. 1832 márc. 12., megh. Smezovban 1891 nov. 15. - 1865-ig a hadseregben szolgált és azután évtizedeken át az ó-cseh feudálisok vezére volt az osztrák képviselőházban és a cseh tartománygyülésen. Számos kitüntetés érte. Megválasztották a birodalmi gyülés alelnökévé, 1889 óta pedig az urak házának volt tagja. De meg kellett élnie, hogy az ifju-csehek az ó-csehek és a németek között létrejött cseh kiegyezést romba döntötték és hogy valamennyi ó-cseh képviselő az 1891. év tavaszán megejtett választásban megbukott.

A család második ága, C.-Gallas János Kristóftól, a fennemlített Ferdinánd Fülöp testvérétől származik. János Kristóf fia: Keresztény Fülöp 1757. nagybátyja, Gallas gróf birtokait örökölte és nevét is fölvette. Fia: Keresztély Kristóf (szül. 1770., megh. 1838.) jótékonyságáról hiresedett el; az ő egyetlen fia pedig, C.-Gallas Eduárd gróf, született Prágában 1805 márc. 14., meghalt Bécsben 1891 márc. 17-én. 1839. ezredessé, 1846. tábornokká nevezték ki s mint ilyen egy dandár élén 1848. Santa Lucia, Goito, Vicenza és Custozza mellett, valamint 1849. Piemontban is kitüntette magát, minek elismeréseül altábornaggyá léptették elő. Azután az Orsova mellett gyülekező hadtest parancsnokává nevezték ki, melynek élén junius 23. a felkelt Erdélyországba nyomult Brassót megszállotta és az illyefalvi ütközet után Maros-Vásárhelyen is megvetette lábát. 1850. az I. (cseh) hadtest parancsnokságát vette át, melynek élén az 1859. olasz háboruban Magenta és Solferinó-nál mindkét izben Mac Mahonnal szemben szerencsétlenül harcolt. Ezután mint lovassági tábornok működött Csehországban és 1865. császári főudvarmester lett. Az 1866. hadjáratban a legtovább északra tolt hadtestet vezényelte és azzal a feladattal volt megbizva, hogy Frigyes Károly herceget és Herwarth tábornokot előnyomulásában feltartóztassa. Feladatát azonban részint sztratégiai és taktikai hibák, főképen pedig egységes szervezet és vezetés hiánya miatt nem birta megoldani; a poroszok hadát egymásután több ütközetben (Liebenau, Podol, Hühnerwasser és Gitschinnél) megverték, miáltal az osztrák hadsereg nagy morális és anyagi veszteséget szenvedett. E kudarcok miatt C.-t a königgrätzi csata után, (melyben a parancsnokságot Gondrecourt-nak kellett átadnia), haditörvényszék elé állították, mely azonban ártatlannak nyilvánította. Mindazonáltal nyugalomba vonult és ezóta csehországi birtokain (Friedland, Reichenberg) töltötte napjait.

Forrás: Pallas Nagylexikon