Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Clarendon... ----

Magyar Magyar Német Német
Clarendon... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Clarendon

1. Hyde Edward gróf, Angolország főkancellárja, szül. Dintonban (Wiltshire) 1608 febr. 18., megh. Rouen-ban 1674 dec. 9. Tagja volt a rövid és a hosszu parlamentnek, s eleintén az ellenzékhez tartozott. Azonban az alkotmány gyökeres módosításához nem akart hozzájárulni, amiért 1642. Yorkba, a királyhoz ment, aki a nagytehetségű embert örömmel fogadta, s titkos tanácsossá meg kincstárnokká tette. Nemsokára a walesi herceg, a későbbi II. Károly kisérője lett, kit a Scilly és Jersey szigetekre is elkisért (1645-46). I. Károly kivégeztetése után mindketten Franciaországba menekültek. Innen C. a Stuart-ház restaurációja ügyében diplomáciai küldetésben járt Madridban és Hágában, s 1654 óta a trónörökös politikájának tulajdonképeni vezetője lett. Cromwell halála után legfőbb vágya csakugyan teljesedett. Az 1660. alkudozások alapján II. Károly elfoglalta az angol trónt, mire C.-t háladatosságból lord-kancellárrá, az oxfordi egyetem kancellárjává, Hyde báró címén peeré, Cornbury viscounttá és C. gróffá tette. Ezóta C. döntő befolyást gyakorolt Anglia sorsára. Keresztül vitte a püspöki egyház helyreállítását, és ellenezte, hogy Károly a katolikusoknak kedvezzen. A parlamentben azonban vihart támasztott maga ellen, midőn annak ellenőrzési jogát kétségbe vonta. Bukását közelegni látván, a parlament fölosztását javasolta a királynak. Miután a Hollandiával kezdett háboru szintén szerencsétlenül folyt és kitudódott, hogy az angol kormány Dünkirchent eladta, oly nagy fokra hágott az elégületlenség, hogy Károly C.-t elbocsátotta. (1667 aug. 31.) A parlament mindazonáltal fölségsértéssel vádolta, mire C. Franciaországba menekült, hol haláláig maradt. Holttestét később a westminsteri apátságban temették el. C. mint történetiró is hirre emelkedett. Két legjelentékenyebb, royalista pártszempontból irt műve: History of the rebellion and civil wars in England (Oxford 1702, 3 köt., 1849, 7 köt.) és a The history of the civil war in Ireland (Lond. 1741, új kiad. 1 köt. Oxford 1842), mely sokáig döntő befolyással volt az angol forradalomnak történeti megitélésére. (Kritikai méltatását l. Ranke, az Engl. Gesch. utolsó kötetében.). V. ö. Calendar of the Clarendon"s state papers (Oxford 1767-86); The life of Edward, Earl of C. (Oxford 1761, 3 kötet új kiad. 1857); Lister, Life and administration of C. (London 1838). Dict. of Nat. Biogr. (Hyde alatt).

2. C. Hyde Anna, az előbbinek leánya, kit Jakab herceg, II. Károly öccse (a későbbi II. Jakab) 1659. novemberben titokban nőül vett. E házasságot a Stuartok restaurációja után törvényesnek nyilvánították. Gyermekeik, Anna és Mária, mindketten Angolország királynői lettek.

3. C. György Vilmos Frigyes Villiers, C. gróf, angol államférfiu, szül. 1800 január 12., meghalt 1870 junius 24. (Nagyatyja, Villiers Tamás, fia volt ama jersey-i grófnak, aki 1752-ben a C. grófi családnak Hyde ágából származó utolsó örökösét vette nőül, amiért 1756-ban Hyde báróvá, 1776-ban pedig C. grófjává tették volt.) Tanulmányait Cambridgeben és Oxfordban végzé. Diplomáciai pályáját 1820-ban kezdte meg mint szent-pétervári attaché, s 1833-ban madridi követté lett; itt létre hozta az 1834-iki négyes-szövetséget s kötötte azt a szerződést, mely a rabszolga-kereskedést a spanyol gyarmatokban megszüntette. Miután nagybátyja, C. lord, gyermektelenül halt el, ő örökölte a lord méltóságot (1838), mire visszatért Angolországba s elfoglalta helyét a felső házban. A Melbourne-minisztériumban mint titkos pecsétőr foglalt helyet (1840 január) s félévvel később a Lancaster hercegségnek kancellárjává nevezték ki. A-whig-minisztérium fölosztása után (1841 szept.) az ellenzékhez szegődött, de a Peel-kabinet kereskedelmi politikáját (a gabona-vám eltörlését) mégis támogatta (1846). Az új whig-kabinetben a kereskedelmi hivatal elnökévé lett, de már 1847 junius havában, Besborough lord halála után, Irország alkirályává nevezték ki. Hivataloskodása alatt éhhalál és forradalom dúlta az országot, de ő e súlyos körülmények között is kellő eréllyel párosult igazságszeretetével meg tudta nyerni az irek hajlamát. Derby miniszter 1852 febr.-ban fölmenté ezen állásától, de az Aberdeen-Russell minisztériumban még ugyanazon évben külügyminiszter lett. Ezen állásában résztvett a krimi háború kitörését megelőző alkudozásokban, a bécsi konferenciákban, valamint a Franciaország, Törökország, Szárdinia és Angolország között létrejött szövetség megkötésében. Szárdiniát az Ausztriával való viszálkodásában támogatta. Palmerston lord alatt is megtartotta tárcáját, s a párisi konferenciákon az oroszellenes politikának volt egyik előharcosa. A III. Napoleon ellen intézett merénylet után azonban oly lelkesen támogatta az u. n. összeesküvési billt, hogy ezáltal maga ellen zúdította az angol közvéleményt. Palmerston bukásával C. is a magánéletbe vonult (1858), s az új Palmerston-kabinetben (1859) már nem akadt számára tárca. 1864-ben azonban mint Lancaster hercegségnek kancellárja megint belépett a kabinetbe, titkos megbizatásban járt III. Napoleonnál Vichyben és Angolország másik meghatalmazottja volt a német-dán viszályokat tárgyaló londoni konferencián. Midőn Palmerston halálával Russel került a kormányra (1865), ez a külügyi hivatalt C.-re bízta, aki azt 1866 juniusig vezette. 1868 elején titkos diplomáciai megbizatásban járt Torinóban és Rómában, a Disraeli-kabinet bukása után pedig (1868 dec.) ismét külügyminiszter lett Gladstone alatt. Éppen újabb tárgyalásokba bocsátkozott Amerikával az Alabama-kérdés ügyében, midőn hirtelen meghalt. A peer méltóságot legidősebb fia, Edward Hyde Villiers, C. ötödik grófja, öröklé, aki 1846 február 11. született.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is