Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Clarke... ----

Magyar Magyar Német Német
Clarke... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Clarke

1. Edvárd Dániel, utazó és mineralogus szül. Willingtonben, Angliában 1769., megh. 1822. 1791. kezdett utazgatni és Európa nagy részét bejárta; volt a doni kozákoknál, Krimben, Kis-Ázsiában, Sziriában, Egyiptomban és Görögországban, Magyarországon. 1802. Párison át tért vissza hazájába. Ott azután évekig volt pap Harltonban, 1807. ásványtant kezdett előadni Cambridgeben, 1817. u. o. alkönyvtárossá lett. Utleirása Travels in various countries of Europa, Asia and Africa (11 köt.) 1819-24. jelent meg.

2. C. Henrik Jakab Vilmos, hüneburgi gróf és feltrei herceg, francia marsall és pair, született Landreciesben, Hennegauban 1765 okt. 17., megh. 1818 okt. 28. 1782. katona lett s 1793. a Landau melletti ütközet után a konvent dandárparancsnokká léptette elő; azután a Rajnai hadsereg előcsapatát vezényelte és táborkari főnök lett, de 1795. mint «gyanus nemest» elfogták. Kiszabadulása után Carnot hadügyminiszter a topográfiai hivatal főnökévé nevezte ki; valamivel később pedig a direktórium hadosztály-parancsnoki ranggal Olaszországba küldötte azzal a titkos megbizással, hogy Bonaparte tábornokot szemmel tartsa és tetteit ellenőrizze. C. és Bonaparte azonban csakhamar barátságot kötöttek és C. csak oly értesítéseket küldött Párisba, melyeket a tábornok előbb elolvasott Huzamosabb tétszünetelése után a direktorium szövetség megkötése végett Sziciliába küldötte. Brumaire 18. után Bonaparte C.-t megint a topografiai hivatal főnökévé nevezte ki s a lunevillei kongresszus idején mint térparancsnokot Lunevillei kongresszus idején mint térparancsnokot Lunevillebe s azután az orosz hadi foglyok kicserélése végett Lillebe küldötte. Miután az etruriai király udvaránál három évig követ volt, államtanácsos és a császár hadügyi és tengerészeti kabinet titkára lett. 1805. Bécs, 1806-ban Erfurt s azután Berlin kormányzója volt. 1807-ben visszatért Párisba s hadügyminiszterré lett. Ezen állásában nagy ügyességgel és ritka önzetlenséggel, de egy kérlelhetetlen szigorral működött. A Vlissingen ellen indított angol vállalatnak szerencsés meghiusítása folytán 1809-ben Napoleon C.-nek a feltrei hercegi cimet adományozta, miután már előbb hüneburgi gróffá tette volt. Napoleon bukáskor lelkiismeretlennek és hűtlennek bizonyult, amennyiben a császár letételére szavazott, amiért azután XVIII. Lajos pair-ré nevezte ki. Midőn Napoleon Elbáról visszatért, Lajos C.-t nevezte ki Soult helyébe hadügyminiszterré; de ez nem akadályozhatta meg Napoleont Páris felé való előnyomulásában, amiért azután a királlyal együtt Genfbe menekült. A restauráció után Lajos ujból megbizta a hadügyminisztérium vezetésével Gouvion Saint-Cyr helyébe, továbbá pedig birodalmi marsallá és a 15. hadosztály parancsnokává nevezte ki.

3. C. Hyde, angol mérnök és iró, szül. Londonban 1815. Szülővárosában 1836. mérnök lett, később közreműködött a távirónak és vasútnak keresztül vitelén Indiában, majd Cotton Councillor és Commissioner Törökországban, titkára az Anthropological Society É.-ázsiai és az Ethnological Society összehasonlító filologiai osztályának. 1868. a Council of foreign bondholders-t alapította és ügyeit vezette. Sokfajta irata közül, melyek a bank- és vasútügyre, mitologiára és az ó-kornak és az amerikai nyelveknek tőle különös kedvvel van konnexióba hozatalára vonatkoznak, megemlítendők: Theory of railway-investment (1846); Engineering of Holland (1849); A grammar of the English tongue (1853); Dictionary of the English language, as spoken and written (1855); Colonization, defence-and railways in our Indian empire (1857); A short handbook of the comparative philology (1859); The pre-hellenic inhabitant of Asia Minor (1864); Memoir on the comparasive grammar of Egyptian, Coptic and Ude (1873); Researches on prehistoric and protohistoric comparative philology, mythology and archaeology (1875); The early history of the Mediterranean populations (1882); Ont the Turkish survey of Hungary (1888), A legtöbb ujabb dolgozata a Transactions of the Royal Historical Society-ben s egyéb szaklapban jelent meg.

4. C. Jakab Ágost Lockhart, angol orvos, szül. Londonban 1817., megh. 1880 jan. 25. A Guy- és St.-Thomas-kóházakban képezte magát, azután Pimlicóban mint orvos telepedett meg és 1871. a Hospital for Epilepsy and Paralysis orvosa lett. Nagyszámu, a hisztologia és fiziologia terén mozgó dolgozatai különösen a nagy agy és a gerincagy szerkezetére és funkcióira vonatkoznak. Élete utolsó éveiben a központi idegrendszer patologiájával is foglalkozott. Az ő nevéről nevezték el a gerincagy ganglionsejtjeinek egy csoportját, amelyek az alsó mell- és felső lágyékvelőben feküsznek, Clarke-oszlop-nak (posterior vesicular column of C.).

5. C. Jakab Freeman, északamerikai unitárius lelkész, szül. Hanoverben (New-Hampshire) 1810 ápr. 4-én, hét éven át lelkész volt Louisvilleben (Kentucky), ahol a Western Messenger c. folyóiratot adta ki. 1840. Bostonban hitközséget alapított, melynek lelkésze lett. Művei: Christian doctrine of forgiveness (5. kiad. 1879); Christian doctrine of prayer (8. kiad., 1874); Orthodoxy, its truths and errors (1856, 12. kiad. 1878); Steps of belief (1870, 6. kiad. 1876); Ten great religions (1871-1881, 2 köt.); Common sense in religion (1873); Essentials and non-essentials in religion (1878); Exotics (1875); Memorial and biographical sketches (Boston 1878), érdekes értekezések Shakespeareről, Rousseauról, W. E. Channingról stb.

6. C. (Cowden) Mária, angol irónő, szül. Londonban 1809 jun. 22., megh. Genovában 1877 márc. 13. Legidősebb leánya volt Novello Vince ismeretes zenésznek. 1828. nőül ment Cowden Károly iróhoz, kivel sok ideig Olaszországban élt. Munkái: The girlhood of Shakespeare"s heroines (3 köt. 1850); Proverbs from Shakespeare (1847); The adventures of Kit Bam, mariner (1848); The iron cousin (1854); World noted women (New-York 1858); A rambling story (2 köt. 1874); Recollections of writers (1878); Shakespeare key (1879). Legérdemesebb munkája: Complete concordance to Shakespeare (1845, uj kiad. 1881). Férjével kiadta Shakespearet (1865).

7. C. Sámuel, angol filozofus és teologus, szül. Norwichban 1675 okt. 11., megh. 1729 május 17. 1691 óta Cambridgeben filozofiai, teologiai és filologiai tanulmányokra adta magát, 1698. mint káplán a norwichi püspök mellé került. 1704 és 1705. meghivták a Boyle Róbert által alapított, a természetes és kinyilatkoztatott vallás legfontosabb alaptételeinek megvitatását és bebizonyítását célzó felolvasások tartására. Ezek ily címek alatt jelentek meg: Demonstration of the being and attributes of God (London 1705-1706, 2 köt.) és Verity and certitude of natural and revealed religion (u. o. 1705). Ezen műveiben a természetes vagy észvallás új megokolására törekszik, szemben a panteizmussal és az ateizmussal, miáltal feje lett az angol teologiában a racionalista áramlatnak. Harmadik fő művében, mely: Discourse concerning the unchangeable obligation of natural religion (London 1708) címet visel, a természetes morál megokolására törekszik s általa az angol (és a skót) moráliskola előharcosa lett. Midőn azonban kimondotta a tételt, hogy a szentirásban semmi sincs, ami az ésszel ellenkeznék, az ortodox angol papság eretnekség gyanujába fogta és The scripture doctrine of the trinity (London 1712, 1719) címü, árián szinezetü könyve miatt a kir. kabinet-lelkészek sorából is kitörülte. Hirét főleg Leibnizt-al folytatott s be nem fejezett harca alapította meg. Az ide vonatkozó iratok: A collection of papers, which passed between Leibniz and C. (először London 1717, franc. Amsterdam 1719 és 1740) cím alatt jelentek meg. Filozofiai műveinek egy kiadása Londonban jelent meg 1732-42, 4 kötetben. V. ö. Zimmermann R., Clarke Sámuel élete és tanai (Bécs 1870).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is