Claudianus
1. Claudius, Alexandriában Kr. u. a IV-ik század végén és a
rákövetkezőnek elején élt pogány latin költő. Megh. szülővárosában 408 táján.
Irt ugyan görögül is, de latinul többet és ügyesebben verselt. Egészen kora
eseményeinek költője, s azért költeményei az epokának, amelyben élt, igen
értékes, bár kritikával használandó kutforrásai. Rómában, udvari körökben folyt
le élete a maga javarészében, s innen magyarázható a viszonyokba való
beavatottsága. Igen sok költeménye jutott ránk (kiadta Jeep, Lipcse 1876 és 79,
két kötetben és Birt a Monumenta Germanica X. köt., Berlin 1892), melyek közül
kiemeljük a De bello Gildonico c.-t, mely a mór fejedelem Gildo ellen való hadi
készülődéseket énekli meg, a De consulatu Stilichonis libri III-t
pártfogójának, Stilichonak konzulságáról, De raptu Proserpinae címü nagy
mitologiai költeményét 3 könyvben, mely azonban nem jutott teljesen reánk.
Latin epigrammáin kivül ránk maradt két görög epigramma is (a görög
Anthologiában), s töredékesen egy görög nyelven irt Gigantomachia. E görög
költeményeket némelyek aligha jogosan egy ifjabb Claudianusnak, a latin költő
rokonának tulajdonítják. C. nagy utánzója Vergiliusnak és Statiusnak nyelv és
versforma dolgában, viszont az ő költészete sem maradt hatás nélkül az V.
században élt Sidonius Apollinaris, clermonti püspökre, ki erősen utánozta.
2. C. Mamertus, élt az V. században. Kezdetben szerzetes,
azután pap és fivérének Mamertus püspöknek hű segédje volt Vienneben. Meghalt
470-474 körül. Klasszikus műveltségü, tudós, jámbor férfiu, költő bölcsész és
teologus. Ő irta a feketevasárnapi officiumban lévő: Pange lingua gloriosi
lauream certaminis c. szép himnuszt. Legfontosabb munkája: Libri tres de statu
animae.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|