Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Claudiusok(gens Claudia), római nemzetség, mely két ágra, egy patriciusira és egy plebeiusira oszlott, az utóbbihoz tartoztak a Marcellusok. A patriciusi a régibb, ősatyja: 1. C. Atta Clausus, a sabin Regillumból, hol földieivel összeveszett, Kr. e 504 körül költözött Rómába. Azontúl Appius C. Sabinus volt a neve. Háznépe a vele együtt jött kliensekkel akkora volt, hogy külön tribust, a tribus Claudia-t alkotta. A patriciusok közé vétetvén föl, C. azok előjogainak egyik leghevesebb harcosává lett. Egyike volt azoknak, kik a népet azon szigoruságukkal, mellyel az adósokkal bántak, a szent hegyre való kivándorlásra ingereltek. 2. C. Appius Claudius, az előbbinek unokája, Kr. e. 451. a decemvirek egyike lett s úgy látszott, hogy a nép javát akarja előmozdítani. Meg is választották a következő évre is decemvirnek, ekkor azonban egészen megváltozott magaviselete a néppel szemben. A hatalmat minden jog ellenére társaival még a 449. évben is gyakorolta, még pedig a legnyomasztóbb módon. A decemvirek bukása, C. erőszakoskodásai s Virginiával szemben elkövetett gazsága végre annyira felizgatták az agyongyötört népet, hogy fellázadt. C. a börtönbe került, ahol önkéntes halállal mult ki. 3. C. Appius Claudius Coecus még nem volt konzul, amidőn Kr. e. 312. megválasztották cenzorrá. Mint ilyen a via Appia-nak kiépítésével (l. Róma) oly dolgot létesített, mely máig hirdeti emlékét. Ugyancsak ő alkotta meg Róma számára az első vizvezetéket. Politikai intézkedései ellenben még oly tartósak sem voltak, mint cenzorsága. Elkeseredett ellensége lévén az előkelő plebeiusoknak, hogy a proletariátust elidegenítse tőlük, a legalsóbb rendből egészítette ki a szenátust, a felszabadított rabszolgákat pedig beosztotta a tribusokba. Az uj szenátorokat azonban már 311. újra kizárták a szenátusból, a szabadosokat pedig 304. Quintus Fabius mint cenzor a négy városi tribusra szorította. C. a cenzorságról csak 310. mondott le, eszerint a törvényes időtartamnál (18 hó) tovább viselte. A konzulságot első ízben 107. érte el, másodszor 296. volt konzul s ekkor a szamnitek ellen harcolt. Agg korában megvakult (innen Caecus mellékneve), mindazonáltal midőn értesült, hogy Pyrrhus követe, Kineas a szenátustól békét kér, megjelent a szenátusban s beszédével azt a határozatot provokálta: Pyrrhus távozzék előbb Italia földjéről, aztán kérjen csak békét. 4. C. Publius C. Pulcher, Caecus fia, Kr. e. 249. konzul volt s a hajóhadat vezényelte, mely az első pún háboruban Lilybaeumot a tenger felől körülzárta. Midőn azon szándékát, hogy Adherbal hajóhadát a drepanoni kikötőben meglepi, az augurok nem tanácsoltak, hivatkozbán a szent tyukokra, melyek nem akartak enni, C. a tengerbe dobatta őket, mondván: «Ha nem akarnak enni, hát igyanak.» Miután azonban teljes vereséget szenvedett, a szenátus visszahivta s megbizta, hogy diktátort nevezzen ki. C. egyik szabadosának fiát, Claudius Gliciát állította e polcra. Midőn e miatt tvszék elé állították, a felségsértés vádja alól egy vihar kitörése mentette meg. Később a nép csak pénzbüntetésre itélte. Öngyilkossággal mult ki. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|