Clausura
(lat.), egyházi műszó, mely kifejezi 1. a mindkét nemó
szerzeteseknek szigoru elkülönítését, elzárását a világtól; 2. azon körülzárt
helyet, melyen az említett célból a szerzeteseknek tartózkodniok kell, s mely a
világiak előtt valami módon el van zárva. Eredete összeesik a szerzetesi
intézmény kifejlődésével. Mai érvénye leginkább a trienti zsinat, V. Pius,
XIII. Gergely, XIV. Benedek és IX. Pius rendeletei által lőn szabályozva.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|